Van két nap az évben, mikor az élők és a holtak közti határ vékonyabbnak tűnik: a mindenszentek és a halottak napja. A temetők megtelnek látogatókkal, a mécsesek fénye pedig különleges hangulatot kölcsönöz a környéknek.
Sápadt délelőtt terpeszkedik a temető felett. Talán szokatlannak hangzik, de a mécsesek, a koszorúk és a virágok mellett ilyenkor a temetőnk két szemeteskonténerét is szemmel tartom, mert azoknál pontosabban semmi se dokumentálja hitelesebben az ünnep lefolyását.
A halottak napja az egyik legszebb ünnepünk. Gyertyafénnyel és az emlékezés virágaival tisztelgünk elhunyt szeretteink előtt. Az utóbbi években azonban nehéz nem észrevenni, hogy halottak napi ünnepünk időszaka meglehetősen melankolikusnak tűnik más országok tradícióival szemben.
November első napjaiban mindannyian elérzékenyülünk egy kicsikét a múlandóság miatt. Szeretteinkre gondolunk, a temetőket járjuk, virágot teszünk az elhunytak sírjára, és gyertyát gyújtunk a holt lelkekért.
"Az ember igyekszik csak a szép karácsonyokra emlékezni. A karácsony összeforrott a béke és a szeretet ünnepével, s elsiklanak a szomorú karácsonyok. Kikopnak az ember emlékezetéből."