Azt mondják, a kisgyerekek még nem tudnak különbséget tenni valóság és mese között. Úgy tartják, a felnőttek pontosan szét tudják választani a realitást és a képzeletet. Szerintem az az igazság, hogy a felnőttek azt látják meg, amit látni akarnak.
A mondás szerint „nem fáj a szív, ha a szem nem látja”. De mi történik akkor, ha a szem jól látja, de az eszünk már kialakította a saját véleményét, és figyelmen kívül hagyja a valóságot?
Miért érzi mindenki úgy, hogy a körülöttünk lévő nagy valóság egyre durvább lesz? Vajon ez csak egy rossz stílus terjedése, vagy tényleg ilyen az élet?
"Jézus Krisztus karácsonykor nem egy csomó mennyei kütyüvel jött közénk, hozhatott volna Józsefnek láncfűrészt, Máriának habverőt, ehelyett ő maga volt az ajándék."