1978-ban egy csehországi lapban jelent meg az első tudósítás arról, hogy a „velejéig romlott kapitalista Amerikában“ pornófilmet vetítenek egy zártkörű klubban, nem is akármilyen pornófilmet, hanem olyat, ahol egy tizenhárom éves fiú és egy tizenegy éves kislány adja elő a szerelmi praktikákat pontos forgatókönyv szerint. A gyerekek ráadásul testvérek, akiket az anyjuk ajánlott fel a rendezőnek.
Húsz év telt el azóta. Hasonló videofelvételek már nálunk is kaphatók. Az önkényuralmi rendszer bukása után Kelet-Európa az alvilág paradicsoma, ahol virágzik a gyermekprostitúció és a gyermekpornográfia is.
A pedofíliát feltáró botrány végzetes lehet bármilyen kormány számára. Ezért a hasonló eseteket minden ország igyekszik elhallgatni. Civilizált országokban az esetekkel független nyomozóbizottságok foglalkoznak. A nagy-britanniai nyomozóbizottság 1974 és 1990 között gyűjtött adatokat a kiszolgáltatott gyermekekről. A végeredmény megdöbbentő volt: 11 ezerre rúgott az áldozatok száma. A lettországi bizottság egy modellügynökséget leplezett le, amely gyermekmodell-toborzás címén egy tökéletesen megszervezett emberkereskedő-hálózatot működtetett, amelynek nemcsak külföldi összekötői, hanem a lettországi legfelső körökbe nyúló kapcsolatai is voltak. A Logos modellügynökségnél számos videokazettát és egy kartotékbázist találtak minden részletre kiterjedő adatokkal több ezer kiskorú fiúról és kislányról.
Hogyan működik a gyermekpornó és -prostitúció hálózata?
Típuspéldaként Gerhard P. német pedofil férfi esetét említhetjük. A fiatalembernek legalább három lakása volt, amelyeket egyedülálló anyáktól vagy nyugdíjasoktól bérelt. Mindig előre fizette a lakbért, nem viselkedett feltűnően, mindenki csendes és rendes embernek tartotta. Egyik lakásában sem lakott fél évnél tovább, holott láthatóan jó anyagi helyzetben volt. A gyerekeket a szegényebb társadalmi rétegekből, többnyire cigányok közül toborozta, és azokat környékezte meg, akik megszöktek a gyermekotthonokból. Szolgálataikért kis összegeket fizetett, hogy a gyerekek költekezése ne keltsen feltűnést. Többnyire filmrendezőnek, producernek vagy fotósnak adta ki magát. Tevékenysége során hatalmas adatbázist alakított ki róluk, de a megrendelőkről is.
Az adatbázist időről időre megrostálta, és a „használhatókat“ továbbította: az állami szerveknek, a titkosszolgálatnak, a maffiának... Ezek a becserkészett személyeket aztán lelki terrorral vagy más kényszerítő eszközzel rávették az együttműködésre. Az alvilágban ezt a manővert „hurok“-nak nevezik.
Mit mond a statisztika?
A gyermekpornó évente több milliárd dollár hasznot hoz, sőt azt az állítást is megkockáztathatjuk, hogy a szegény délkelet-ázsiai, dél-amerikai, afrikai és kelet-európai országok számára jövedelmező exportforrássá vált. Nagyon gyakran a gyerekek testének áruba bocsátása a családok egyetlen bevételi forrása. A kiskorú átveszi az apa, azaz a családfenntartó szerepét. A becslések szerint körülbelül 10 millió 4–15 éves gyereket kényszerítenek szülei prostitúcióra vagy pornográf szereplésre. Egyedül Indiában 150 ezer nepáli kislány él prostitúcióból.
A Fülöp-szigeteki állami statisztikák szerint Manilában 10 ezer gyerek él a testéből. Vallási okokból is dívik a gyerekprostitúció: Karnatoka dél-indiai államban a szegény földművesek minden évben vagy 4000 fiatal lányt ajánlanak fel Dzsalaláma istennőnek. Ezek a szerencsétlen 4–12 éves kislányok mind bordélyházba kerülnek. Nyomorúságos sorsukról egy 1984-ben történt szörnyű eset tanúskodik: Thaiföldön leégett a „szerelem temploma“, és az oltás után a romok közül előkerült több ágyhoz láncolt kis prostituált szénné égett teste.
A civilizált világban alig jobb a helyzet. Olaszországban 5000 eltűnt gyermek válik prostituálttá, pedig még be sem töltötte a 14. életévét. A Der Spiegel magazin szerint a legtöbb gyerekprostituált a volt kommunista országokból származik. Albániából, Moldáviából, a volt Jugoszlávia és a Szovjetunió tagországaiból rabolják el őket, és 1000–2500 euróért adják el, mint a vágómarhát. Szlovákiában évente 500 gyerek esik a pedofília áldozatául.
Hogyan viselik sorsukat ezek a kiskorúak?
A bűnszövetkezetek azzal számolnak, hogy a gyerekek félelmükben hallgatni fognak. Így is van. A tanulmányok szerint a kislányok óriási bűntudatot éreznek azért, ami történik velük. Szégyellik sorsukat, megalázottnak és erkölcstelennek érzik magukat. Rettegnek attól, hogy megvetik majd őket. Félnek, hogy senki se fog hinni nekik.
A bűnözők még fokozzák is bennük ezeket a félelmeket, azt mondják nekik, hogy senkinek sem szabad beszélniük arról, ami velük történik, mert úgysem hiszi el senki, ők pedig úgyis mindent letagadnak. A gyerekek teljesen összezavarodnak. Sok fiatal nő később úgy beszél életének erről az időszakáról, hogy nem is vett részt benne: lelke a mennyezet alatt lebegett, vagy elbújt a szekrényben, míg azok a szégyentelen dolgok történtek a testével. A fiúk, akiket férfiak használtak, undorodtak tőlük és maguktól azért, mert erőszaktevőjük azonos nemű volt. A megrontott fiúk legjobban a homoszexualitástól rettegnek.
A gyerekpornónak Szlovákiában megvannak a szervezői. Sokat elítéltek közülük, sokan még mindig szabadlábon folytatják. Az elmúlt évek folyamán több újságíró is elkezdte a téma szellőztetését, aztán – érdekes módon – felhagytak a dologgal. Ki tudja, miért?
A titkosszolgálatnál működött egy Šimko nevű ügynök, akinek az volt a feladata, hogy a sajtó alkalmazottai közül ügynököket toborozzon az együttműködésre (elsősorban különféle suttogó propagandák elindítása céljából). Kiket lehetett beszervezni? Elsősorban azokat, akiknek valami titkolnivalójuk volt. Továbbá azokat, akik ellenszolgáltatást kaptak a munkáért, például elengedték a tartozásukat, lakást utaltak ki nekik, eltüntették az erkölcsi bizonyítványukban levő bejegyzést egy halálos gázolás után stb. Az újságírókon kívül beszerveztek sok politikust és egyházi embert, akik különféle devianciával küszködtek, köztük pedofil hajlamú képviselőket és papokat is. És ők voltak a legkönnyebben zsarolhatóak (mert olyan „gyöngeségük“ volt, ami ha kiderül, társadalmilag ellehetetleníti őket). S ez azóta is így van.
A hazai közvélemény még élénken emlékszik a jogászdoktor J. Matula esetére, aki homoszexuális volt, és adatokkal rendelkezett a pozsonyi gyermekprostitúció szervezéséről. Ő volt az, aki a sajtó rendelkezésére bocsátott egy gyermekpornót tartalmazó videofelvételt (amelyen kiskorú fiúk fajtalankodtak egy esketőteremben, az ország felségjele alatt). S ezért meg kellett halnia! És nem féltékeny fiatal szeretője ölte meg!
Gustáv Krajči egykori belügyminiszter elképzelhetőnek tartotta, hogy a hazai titkosszolgálat adatokat gyűjtött a „priuszos“ személyekről, a hazai törvények azonban egyértelműen kimondják, hogy ezekkel az információkkal tilos visszaélni. Azt is elmondta, hogy a titkosszolgálat a demokratikus országokban folyamatosan ellenőrzi a gyermekprostitúciót és a gyermekpornográfiát. Az információkkal azonban senkit sem szabad (vagyis nem volna szabad) zsarolni! Hogy ez az adatbázis az alvilági személyek kezében nagy értékkel bír, azt Jaroslav Spišiak rendőrfőparancsnok-helyettes is elismeri. Elmondása szerint Szlovákia területén olyan bűnbandák működnek, amelyek gyermekpornó-szolgáltatással foglalkoznak. Kábítószereket adnak a kiskorúaknak, rablásra, prostitúcióra, szexrabszolgaságra, fajtalankodásra kényszerítik őket. Ennek példája volt az a szeredi férfi, aki egy tizenhárom éves kislányt előbb rászoktatott a kábítószerre, azután házi prostituáltként használta.
Felháborodást keltett egy Žiar nad Hronomban működő pedofil banda esete. A pedofil kazetták megrendelői között politikusok és a társadalmi élet ismert személyiségei is voltak. Hogy kicsodák? Ezt nem hozták nyilvánosságra. A személyi jogokat védő törvények azonban nem szolgálhatnak arra, hogy bűncselekményeket takargassanak! A kirobbanó botrányok ilyen esetekben nem tönkreteszik, hanem megtisztítják a társadalmat. Ezért az ilyen információkat nem elhallgatni kell, hanem nyilvánosságra hozni!
Pedofília a számítógépben
Az internet nemcsak a gyors kommunikációt és információcserét biztosítja – visszaélésre is lehetőséget ad. A pedofil hajlamú emberek nemcsak pornográf anyagot húznak le az internetről, hanem információkat is küldenek és fogadnak. Névtelen csetekkel tartják a kapcsolatot egymással. „Az internet a névtelenség és büntetlenség érzetét kelti – mondja a pszichológus. – Ráadásul azt a hamis benyomást táplálja, hogy a felhasználó ember otthona megszokott környezetében biztonságban van.“ A valóság egészen más. A gyermekpornót, az anonim cseteket az állami szervek, sőt a magántársaságok is monitorozzák. Ez az ún. spyweren, Aktive X komponenseken, kukacokon vagy „trójai falovon“ keresztül történik.
„A spywer olyan softver, amelyet a használó tudtán kívül szereltek be a számítógépbe. Információkat gyűjt a gép használójáról, és lehetővé teszi, hogy ezek eljussanak a „támadóhoz“.
Minden számítógépes programnak megvan a maga egyedi sorozatszáma, amely lehetővé teszi a használó azonosítását olyan pontossággal, akár az ujjlenyomatok.
A „kémkedés“ oka többféle lehet. Lehet, hogy valaki csak szórakozik. De az is megtörténhet, hogy a főnök megfigyeli a beosztottját, vagy valaki kompromittálni, sőt zsarolni akarja a számítógép tulajdonosát. A mai világban minden deviáns internetoldalba „kémet“ szerelnek be, amely nagyon pontosan feljegyzi a megrendeléseket és a pornóoldalak felkeresésének számát. A számítógépes kém eligazodik a diszken levő fájlok között, és egyes információkat továbbít a központnak. A gyerekpornóval kereskedő bandák saját adatbázist készítenek a megrendelőkről.
Természetesen sok módja van a számítógépek ellenőrzésének, az e-maileket is beleértve. Sőt – a számítógépet távirányítással be is lehet kapcsolni, interneten keresztül le lehet másolni az adatait a világ másik végéről is, azután pedig ki lehet kapcsolni. Bárki felfedheti bárki titkait. A rejtőzködő pedofil hajlamokat a bemutatott képek felébreszthetik a gyanútlan szemlélőben, s talán ez a legveszélyesebb.
