Miért olyan varázslatosak az ősz színeiben játszadozó virágdíszek? A meleg árnyalatok – a sárga, a narancs, a mélyvörös – a fákról lepergő levelek melegségét idézik, a textúrák pedig izgalmas tapintást adnak a kompozíciónak. S van még egy szempont, a tartósság, ami a hűvös időben jólesik fázós lelkünknek.
• Készítette: Sztruhár Anita • Helyszín: Kukkonia Farm (Dióspatony) • Fotó: Dömötör Ede • Írta: Novák Zita
Virágdíszeink mögött egy hibátlan érzékkel dolgozó hobbi virágkötő, Sztruhár Anita (Dunaszerdahely) rejtőzik, aki kedvtelésből foglalkozik virágokkal. Az eredmény fergeteges, ugyanis hibátlan érzékkel párosítja és rendezi harmóniába a szagos-színes csodákat.
Kötözött faliszőnyege illatot áraszt: a meleg őszi természet szagát-illatát.
„Nem szeretem a sorozatgyártást – mondja Anita. – A virágot magam gyűjtöm a természetben, de a friss bolti rózsát, szegfűt, hortenziát is kiszárítom. Egyszóval nyitott szemmel és szívvel járok, a különlegeset keresem. Sokszor kísérletezem: a koszorún a mákfejeket lefújtam hajlakkal, s meglepetésemre gyönyörű füstös színt kaptak. Mostani nagy vágyam egy gereben, szép eredményt tudnék elérni vele a növényi rétegek egybefésülésénél. Ezt a szerszámot már az Óvilágban is a gyapjú és a len fésülésére használták, a szélesebb részén vasszögeket ütöttek át.”
Illatozó szőnyeg
„A virágokból szőtt faliszőnyegnek két uszadékfa* az alapja – mondja Anita. – A kanálisparton találtam a faágakat, idén a nagy aszályban rengeteg uszadékfa szárazra került. (*Uszadékfa: Olyan faágak, gyökerek, melyek a Dunába kerültek, majd a víz sodrása simára koptatta őket, a végén pedig partra vetette...) A két hasábocska közé madzagot erősítettem a kötözéshez, tíz centis távolságokra.
A virágokat a kanálisparton szedtem. A növényeket nem szárítottam ki, mindet frissen szőttem a szőnyegembe – féltem, hogy szárazon törni fognak. Érdekesség, hogy az aranyvessző szövés után kivirágzott, ugyanis bimbós állapotában szedtem.
A lila színű virág, a réti füzény szépen és villámgyorsan száradt. Szedés előtt pinken virított, most meg a levendulára hajaz a lilaságával. Amúgy időbe telik a virággyűjtés, többször ki kell menni, válogatni, a laikus nem is gondolná, hogy milyen macerás művelet.
A gyékényt a mocsaras vízben állva vágtam: így tettek régen a gyékényszövők is az ingoványos, sekély vizű területeken. Nagy mennyiségű virágot elnyelt ez a kis szőnyegecske – meg ugye a virág szárát le kellett levelezni, ez is sok időt vesz igénybe. A szőnyeg összeállítása két órába telt. A különböző rétegeket átkötöztem madzaggal: mintha szőnyeget szőttem volna. Hajlakkal tartósítottam, így fél-egy évet bír ki, de addig szépen dekorál.”
Virágdísz
Van benne sóvirág, aranyvessző, levendula, cipruska, de rózsa is. És szegfű. Az uszadékfa a Dunáról van, a gyékény a kanális mentéről. Fényvédett helyen szárítottam ki a virágokat, ezért nem fakultak ki...
Koszorúk
Dekorálhatnak asztalt, szekrényt, de felakasztva ajtódísz is lehet. Anita a lentit mohás koszorúalapra készítette, a mohát a természetben gyűjtötte hozzá. Száradás után könnyű vele dolgozni, úgy viselkedik, mint egy puha prém: ennek is van egy finom száliránya, ami befolyásolja a ragasztást. Trükk: a mákgumó hajlakkal van tartósítva.
A virágszőnyeg két, kanálisparton gyűjtött uszadékfa közé van „beszőve”. Összetevői: Tollasfű (avagy dísztoll), közönséges aranyvessző (ez virágzott ki), réti füzény (hasonlít a levendulára), s mindezt a befont gyékény tartja. Régen a gyékényt az edzett vasszögekkel kivert gerebennel fésülték ki.
A virágok a faliszőnyegben tovább illatoztak, sőt, megtörtént a csoda, kivirágzott a falidísz.
