A Nagymegyeren élő fiatal házaspár, Nagy Gábor és Orsi életkörülményei semmivel sem különbek, mint bármelyikünké. Hogyan tartják meg a lelki békéjüket és néznek szembe életük kihívásaival? Mi vezette őket odáig, hogy Isten kezébe helyezzék az életüket, és mit jelent ez a gyakorlatban?
A kilencéves Szandi levele anyukájának: ,,Azzal kezdeném, hogy nagyon szeretlek! Olyan jó, hogy te vagy az anyukám! Szeretem, ha reggel fésülöd a hosszú hajam, s együtt választjuk ki a szép színes hajpántot. Szeretek veled biciklizni a töltésen.,,
Anyává válni hatalmas csoda. Ikreknél pedig dupla csoda. Mindennap hálát adok a Teremtőnek, hogy láthatom felnőni a gyerekeimet. Úgy érzem, ennél nagyobb ajándékot nem is kaphattam volna.
A zselízi kastélyt kastélynak mondják, bár inkább csak kúria, hiszen nincs rajta emelet. Jól ismerem az épületet, hiszen zselízi kisgyerekként éveken keresztül e falak közé jártam nap mint nap: itt voltam óvodás.
"A szeretet nem egy személy kizárólagos szeretete, hanem olyan lelkiállapot, amelyben
készek vagyunk mindent szeretni; az az állapot, amelyben egyedül ismerhetjük föl
lelkünk isteni eredetét."