Egy francia nyelvkönyvben sokáig nézegettem egy egyszerű képet. Kis, vékony fát cibált a szél, két levelet már a levegőbe sodort, egy még a felső ágba kapaszkodott. A fa alatt egy kislány a köpenyét és sapkája rojtját ráncigálta. Soha kifejezőbb ábrázolását nem láttam az ősznek. Ebben a képben benne volt a szúrós, hideg eső, a szél, az egész barátságtalan őszi világ.
„Hol a boldogság mostanában? A jól fűtött, meleg szobában...” Apám szokta mondogatni ezt a Petőfi-sort, amikor megérkeztek az őszi ködök, eső verte az ablakot, és dühöngött a hideg, a bőrig hatoló szél.
(© attachmentmummy.com)
Hideg, szeretet nélküli napjainkban vigasztalón emlékezetembe idéződik sok régi kép. A meleg kályha Cs. néni szobájában, ahol ő és két unokája, meg szerencsémre én magam is, körülültük a felaprított fával megrakott kályhát, és a szelíd szobalámpa fényében hallgattuk a kísértethistóriákat.
Cs. néni szavai szerint egy összegyűrt papírgalacsin padlón végiggördülő surrogása jelezte, hogy valaki meg fog halni a családban. Ha a padláson zörgés, lánccsörgés hallatszott, az is baljós jel volt. Remegve kuporogtunk a székeken, mukkanni se mertünk. Aztán a néni, hogy megtörje a rémületet bennünk, első világháborús dalokat énekelt: „A hadnagy kórágya mellett imádkozik már a pap...”
A másik szomszédban látom a mozdulatot, ahogy Róza néni egy pohár forró teát ad Félix bácsi kezébe, „herbatea”, mondta, és én a kötényem zsebébe süllyesztve a kezem azon morfondíroztam, milyen sokat kell még Félix bácsinak várni, míg a tea kihűl, és végre megihatja.
Gyerekkoromban összejártak az emberek
A gyerekek együtt játszottak, nyáron a kertekben, rossz időben bent a lakásban. Nem volt olyan ház az utcában, amelyet meg ne jártam volna. A.-éknál a konyhakredenc tejüveg ablakain árnyképes rokokó férfi- és női figura táncolt, H.-éknál mindig csak a mama volt otthon, és a gyerekek rettegve bújtak be a nagy dunyhák közé, amikor részegen hazajött az apjuk. Sz.-éknél bordó brokátfüggönyt lehetett megcsodálni a hálószobában, és S.-ék kicsi házában olyan aprócska volt az egyetlen szoba, hogy azon gondolkodtam, hogyan férnek el itt mind az öten.
P.-éknél nagy esemény volt gyerekkoromban, amikor otthon született meg a negyedik gyerek. B. bácsi a hideg, nyirkos estéken krumplit sütött a kályha sütőjében, jó meleg volt, és finom sültkrumpli-illat, és fonott kosárban tette az asztalra a sóval együtt. K. néni megengedte, hogy a kislánya kakaóport keverjen össze a kristálycukorral – ezt nyalogattuk, mert csokoládé nemigen jutott akkoriban a gyerekeknek. T.-ék cowboyregényeket tartottak az éjjeliszekrény fiókjában, és P. Mariska néni pezsgőkockát oldott fel egy pohár vízben, azzal kínált meg, amikor a nagymamámmal átmentünk hozzá névnapot köszönteni.
Mindenki ismert mindenkit, és ez nagy biztonságot adott. Jó érzés az összetartozás, főleg, amikor kint hideg, barátságtalan az idő.
Mostanában sokat bosszankodunk, ha megjön az őszi hideg. Pedig örülnünk kellene: a forró nyári napok után jólesik a hűvösség, a bőrünk felüdül, és megnyugszunk, hogy újra érzékeljük a természet körforgását, tehát minden rendben van. S ha kedves barátokra is szert tudunk tenni, már minden együtt van a túléléshez. Ha pedig fázunk, van még egy megoldás: álmainkat magunkra húzhatjuk takarónak.
