Az avarral fedett bősi parkerdőben ballagunk, szemerkélő eső illata frissíti a levegőt, évszázados fák magasodnak fölénk. Reggel van, az esőfelhők szürkére...
A világ félt és rettegett, közben pedig virágoztak a fák... Habszoknyás balerinák táncoltak, még szebbek, mint tavaly, vagy csak nekem tűnik úgy, aki nem érti...
"A szeretetnek melege van a természet hidegében - és világossága van az élet sötétségeiben; és a szeretetnek ajkai vannak, amik mosolyognak velünk az örömben - és lecsókolják a könnyeinket a fájdalomban."