Jómagam mindig is szerettem a föld nedves illatát egy-egy esős tavaszi nap után. A természetnek bizony jelentősége van, ám mi nemzedékekkel ezelőtt elvesztettük vele a kapcsolatot. Vagy mégsem?
Nem is olyan rég még természetes volt, hogy a falusi porták gyümölcsfái generációkat éltek túl. Az őshonos fák azonban lassan eltűnnek, helyüket a modern, gazdag termésű, ám rövid életű importfajták veszik át.
Esik az eső, hajlik a vessző, haragszik a katona, mert megázik a lova... Gyermekkori kis rigmusom itt, Szőgyénben teljesedett be. S haragudtam is, mert bizony megázott a lovunk.
Gombásztunk a szentistvánkúti erdőben. A végén nem tudtuk, hogy most gombászunk vagy meditálunk: lassan haladtunk a nagy erdő csöndjében, szinte harapni lehetett a levegőt.
Azt mondják, Kisasszony bőgeti a szarvasokat, a java éneklés ugyanis szeptember nyolcadika, Kisasszony napja után indul... Nagy István Nagybodakon kapta lencsevégre a buzgó bikákat.