Szeretjük nézni a tökföldeken a tököt, a világon mindenki többet lát bele, mint ami. Vegyük csak a töklámpást. És a tökmagot is szeretjük, bár elvesztette szezonális jellegét.
Képzeljünk el egy tengeri teknőst, ahogy lazán úszik a vízben. Úgy néz ki, mint akit semmi sem érdekel, csak létezik az óceánok és tengerek végtelen kékségében...
Olyan idő van, hogy most már majdnem fél évig délután öttől este lesz. Köd száll, pára gyöngyösödik az üvegen. A virágok pedig elhervadnak, a gyógynövények is. Minden élő, amiről a Nánáról származó Nyitrai Angelika gyógynövényszakértő mesél.
Kisebb bajunk is nagyobb mostanában, mint a klímaváltozás, az Amazonas mentén lángoló erdők vagy a fajok pusztulása miatt aggódni. Pedig a növényfajok pusztulása a koronavírus garázdálkodása alatt sem állt meg: csupán elfeledkeztünk róla.
Szép vadvirágot, különlegeset ma nehéz találni. Hogy miért? Az ember beavatkozott a természetbe. Sérültek a természetes növénytársulások, és erőre kaptak az ellenállóbb, kevésbé igényes fajok.
Szirénfalván néha még kisüt a nap, lengedezik egyet a szél, de az ég már nem kék, hanem szürke. Akár szélcsend van, akár esik az eső, fúj a szél, november van, és a természet halni készül.
A kora őszi méla napsütésben napraforgótányérokat fotóztunk. S nide, kiderült, hogy az egyik helyen gyászosan-barnán csörögnek a tányérok, a másik mezőn meg sárga fejek vigadoznak... Ki vagy mi a felelős a nagy barna elmúlásért?
Hideget, és még sok más csúnyaságot hord kint a szél, benne vagyunk jócskán az őszben. Nyitrai Angelika jól tudja, hogy fűben, fában orvosság van, ezért érdemes gyógynövényszakértői tanácsait megfogadni egy kis immunerősítésre.
