Zengenek a blokkok, a pacsirta hangjával versenyt nyüszít a szomszéd Kati. Áll megint a hoppáré, elsózta a levest... Látványosan megugrott a családon belüli erőszakos esetek száma. Mikor már a férfiak is azzal fogadnak az online értekezleten, hogy nagy a baj, akkor valóban nagy a baj.

Az ember nem szereti a bezártságot, neki az büntetés. A vírus a legrosszabbat hozza ki a férfiakból, mert tehetetlenek. Sarokba vannak szorítva, mert egy láthatatlan ellenséggel kell felvenniük a harcot. Nő bennük a feszültség, s ilyenkor hamar eljár a kezük.

zart-ajtok-mogott-kezdo.jpg
(Kép forrása: instagram.com/artistwonders)

A férfi megoldani szereti a dolgokat, nem megbeszélni. Az agya a cselekvésre van huzalozva. S most be van zárva a négy fal közé, a karantén miatt nem tud kimenni. Ám ő nem szeret tétlenül ülni! Gyűlik benne a feszültség, a gőz már napok óta emelgeti a fedőt. Tegnap este aztán a lefolyóba öntötte a levest, mert a Marika elsózta. Utána odaütött.

Maradj otthon?

A „maradj otthon” szlogen ugyan jótékonyan hat a járvány visszaszorításában, de a családon belüli erőszaknak melegágya. Kínában a karantén idején ötszörösére nőtt a segélykérők száma. Franciaországban harminc százalékkal emelkedett a családon belüli erőszak. Angliában és Spanyolországban is megszaporodtak a kapcsolati erőszakról szóló jelentések. Az illetékesek felismerték a helyzet súlyosságát, ezért például a francia kormány 20 ezer szállodai szobát vett ki az áldozatok számára, továbbá 1,1 millió euró azonnali támogatást nyújt a megelőzésre az áldozatok segítésére szakosodott szervezeteknek. A franciák spanyol mintára bevezették, hogy a bántalmazott közvetetten is segítséget kérhet. Ha valaki a gyógyszertárban bemondja, hogy „19-es maszkot kérek”, azzal jelzi, hogy családon belüli erőszak áldozata. A patikusok pedig riasztják a rendőrséget.

A bezártság kedvez a másik feletti kontroll gyakorlásának, az agresszornak nem kell annyira tartania a következményektől. Nincsenek tanúk, a falnak nincs füle.

Szlovákiában a családon belüli erőszak áldozataival egyelőre nem foglalkozik senki.

– A női lobbi itt mindig is gyenge volt. Kormányszinten hatalmas tűzoltás folyik, mindenki a vírussal van elfoglalva. A családon belüli erőszak témája később kerül majd górcső alá. A nők hangjának sokkal-sokkal erősebbnek kéne lennie – mondja Nagy Annamária pszichológus (Szentpéter).

A zárt ajtók mögé senki se lát be. A bezártság, a bizonytalanság, a felfokozott érzelmi állapot mind az agressziót táplálja. Sokat vagyunk együtt, s ez mindenkinek szokatlan helyzet. Sokakat a munka, az iskola, a baráti találkozások, az edzés és más otthonon kívüli elfoglaltságok kikapcsoltak abból a pokolból, ami otthon vár rájuk. A koronajárvány idején minimális lett annak az esélye, hogy a kolléga, családtag, óvónő, tanár, tanulótárs észrevegye az áldozat szeme alatti (bepúderezett) lila karikát, a kék-zöld foltokat a kezeken és a nyakon, esetleg a lila hurkákat, sebeket. Az áldozat – legyen az felnőtt vagy akár gyermek – most fokozott veszélynek van kitéve. Sokan az agressziót csak a fizikai és a szexuális bántalmazással párosítják, és nem tudatosítják, hogy lelki és gazdasági bántalmazásban élnek. Nem tűnik vészesnek, már annyira beleszoktak. Ez viszont semmilyen körülmények között nem megengedhető. A kialakult helyzetért az agresszor a felelős, nem pedig az áldozat!

minden_reggel_ujno.sk_35.png

Szintet lép az erőszak

A bántalmazó mindig még jobban uralkodni akar az áldozata fölött, és most nem is kell elzárnia őt a külvilágtól. A külvilág zárta be egy térbe vele: ami ideális játszmahelyzet… Az erőszak könnyen szintet lép! Ahol korábban verbális bántalmazás folyt, vagy gazdasági elnyomás (a férj nem adott pénzt, a nő ki van neki szolgáltatva, mert otthon neveli a pici gyerekeket), az most könnyen átcsaphat fizikai erőszakba. A bezártság kedvez a másik feletti kontroll gyakorlásának, az agresszornak nem kell annyira tartania a következményektől. Emellett nincsenek tanúk, a falnak nincs füle.

Az áldozat, aki tartósan együtt él a bántalmazójával, már nem tudja felmérni, hogy párkapcsolata nem normális értékrenden alapul. Míg egy kívülálló jelezheti, hogy a kapcsolata nagyon nem jó irányban halad, addig a bezártságban elveszti a visszajelzést, és könnyen belesüppedhet a bántalmazó által festett világba. Elhiszi, hogy ő a hibás mindenért, hogy egy csődtömeg, nem ér semmit se, rossz anya, feleség, de a bántalmazója szerencsére elviseli őt. Az agresszív emberrel szemben viszont nem elbánni vagy épp meghunyászkodni kell – az agresszív viselkedés eleve nem megengedett.

– Aki együtt él egy agresszorral, annak nem az a feladata, hogy kezelje a helyzetet, hanem hogy felismerje az agresszivitást. És lépjen! – tanácsolja a pszichológus.

Mindenképp a felismerést kell tudatosítani, hiszen sokan az agressziót csak a fizikai és a szexuális bántalmazással párosítják. Sokan nem is sejtik, hogy lelki és gazdasági bántalmazásban élnek. Már annyira megszokták, hogy nem is tűnik olyan vészesnek. Pedig az erőszak semmilyen körülmények között nem megengedhető. A kialakult helyzetért az agresszor a felelős, nem az áldozat. Egy felnőtt ember nem bántalmazhatja a másik felnőtt embert. Nem nyomom a víz alá azt, aki gyöngébb, mint én – ez az emberi civilizáció és együttélés alapja.

– Aki kiszolgáltatott helyzetben találja magát, mindenképp kérjen segítséget a környezetétől, és ne egyedül próbáljon megoldást találni – magyarázza Nagy Annamária, aki azt is kifejti, hogy a szemtanúk nagyon könnyen belecsúsznak abba a hibába, hogy az áldozatot teszik felelőssé, őt okolják.

zart-ajtok-mogott-belso.jpg
(Kép forrása: instagram.com/artistwonders)

Nem az én dolgom?

Szlovákiában a rendőrség csak az elmúlt évben több mint 1400 családon belüli erőszakos esettel foglalkozott. Ezek bejelentett esetek. A legtöbb bántalmazás viszont nem kerül napvilágra. Hiába hallja a szomszéd, sejt valamit a kolléga – nem avatkozik bele. Azt tartja, nem az ő dolga. Csakhogy nem gondol bele, hogy ez vele is megtörténhet. A rendőrség, a gyermek-, illetve szociális védelem csak akkor kezd valamit az üggyel, ha felhívjuk rá a figyelmet. Most az otthon lévő szomszédokon van a felelősség terhe. Ha bármi gyanúsat észlelnek, hallanak, ami bántalmazásra utal, akkor segítsenek! Körültekintőnek kell lenni.

– Az áldozathoz forduljunk megértéssel. Nem kioktató tanácsokra van szüksége, hanem meghallgatásra. Tudatni kell vele, hogy nincsen egyedül. Érezze, hogy ránk bármikor számíthat. Ajánljuk fel a segítségünket még akkor is, ha tagadja a történteket. Így esély van arra, hogy szorult helyzetében majd hozzánk fordul – javasolja a pszichológus, aki hozzáteszi, hogy akár azzal is segíthetünk, ha az áldozatnak adunk egy másik telefont. Vészhelyzet esetén így segítséget tud hívni. Ha lehetséges, az áldozatnak össze kell pakolnia, és el kell hagynia az agresszorát. 

A lányom jól beszél spanyolul, olvassa a spanyol online hírportálokat. Tegnap azzal jött, hogy az egyik városban a férfi kidobta az ablakon a feleségét. Azzal magyarázta a tettét a rendőröknek, hogy besokallt.

Hova menjen?

Igen ám, de hova menjen? Joggal tesszük fel a kérdést! Ez sokszor visszatartó erő lehet, mert nálunk nincs családsegítő hálózat. Két segélyhívó vonal áll az áldozatok rendelkezésére. A Felvidéki Lelki Elsősegély Telefonszolgálat száma 0918 500 333 vagy 0904 500 338. A másik pedig szlovák segélyhívó vonal: 0800 212 212. Mindkét segélyhívó a nap 24 órájában ingyenesen hívható. A perbernyiki Jó Pásztor Háza fogadja a magyar ajkú bajba jutott nőket.

A legtöbben először a rokonaikhoz, ismerőseikhez fordulnak segítségért. A rendőrség addig tehetetlen, amíg nem folyik vér. (Sőt, néha az áldozat könyörög térdre hullva azért, hogy hagyják békén az agresszor férjet. A férj csak jót akart, ő, a nő követte el a hibát, ő vétett!) A hazai rendszernek vannak hibái, de ha nem lépünk, akkor biztosan nem történik változás. A hibás jelzőrendszert is értesíteni kell, így napvilágra kerül, hogy ez egy veszélyeztetett család. Ha senki nem tesz semmit, akkor nagyon elfajulhatnak a dolgok. A szakemberek azt javasolják, mindenképp jelentsük, ha erőszakot tapasztalunk!

Társadalmunk alapvetően patriarchális. Sokakban él még egy homályos kép arról, hogy a nő azért van, hogy a férfit szolgálja Ez a hozzáállás az élet más területein is megmutatkozik. Ahhoz, hogy ez változzon, legfőképp az oktatást és a nevelést kellene átformálni. Az egyenlőségen alapuló párkapcsolatot kell tanítani! (További információk: zastavmenasilie.gov.sk.)

–ando, nagyvendégi–
Kapcsolódó írásunk 
Cookies