A falusiakat még mindig talicskával a kezükben képzelik el, a városiakról meg úgy hírlik, süt róluk a beképzeltség. Tényleg így lenne? Természetesen csak sarkítottam, de egyszer-kétszer én magam is megtapasztaltam, hogy mennyire lenézik a falusiakat...

„Te, vidéki!”
Az egyik tanárom megrökönyödve nézett rám a főiskolán, amikor elárultam neki, hogy faluról származom. Amikor szóra nyitotta a száját, már akkor tudtam, mire gondol. Lenézően csak ennyit mondott: „Ugye, tudod, hogy a városban összpontosul a kultúra?!” Szíven ütött a dolog, a szám elvékonyodott, de úgy gondoltam, hogy felesleges lenne vitába szállni vele...
A tanárnő, született városi nő létére, az intellektuel réteghez sorolta magát, de éppen ezzel a kijelentésével cáfolta meg az egész lényét. Ezt persze nem mondhattam el neki, mert kalap, kabát lett volna a főiskola vége. Viszont ez a kijelentés ráébresztett arra, hogy még mindig óriási az ellentét a városban és a faluban élők között. Mert így van, mindkettő lenézi a másikat. A városi azt mondja: Hogy tudsz ott élni, ahol nincs semmi? Mire a falusi azt kérdezi tőle: Te meg hogy vagy képes a betondzsungel közepén létezni? Méregetik egymást, és a sajátjukat gondolják, miközben mindketten valahol ugyanarról beszélnek...

faluin.jpg

Falu vs. város
Mivel életem egyik felét falun, a másikat városban töltöttem, mindkettőnek ismerem az előnyét és a hátrányát. Mind a mai napig úgy vagyok vele, hogy falun és városban egyaránt meg tudnám találni a helyem. A város pezseg, van egyfajta lüktetése, ráadásul mindig van egy bolt, ami vasárnap is nyitva van, és hétköznap este is lehet ételt rendelni a házhoz. Való igaz, hogy a nyüzsgő városban mindig van valami kulturális program, zenés est, fesztivál vagy felolvasóest, ahova el lehet menni művelődni. Viszont a falun is zajlik ám az élet!
Ott virágzik csak igazán a falusi folklór! A nagymamák zöldellő udvarában és kertjében mindig terem valami ínycsiklandó finomság, sokkal összetartóbb közösségek alakulnak ki, s ugyanúgy meg lehet találni falun is a kulturális szórakozást. No, nem pont a falusi kocsmák udvarán, de még ez sem kizárt! Virágillat száll, öntözik a kerteket, a szomszédok beszélgetnek, egyszóval: a falu a nyugalom és a béke szigete. A falusiak ráadásul rendszerezettebben élnek, mert tudják, hogy a bolt, csak szombat délig van nyitva, s ha nem terveznek előre, akkor bizony autóba kell ülni, hogy a városba szaladjanak egy doboz tejfölért. Bár a szomszédoknál és a barátoknál az utca végén biztos, hogy mindig van egy félretéve a számukra.
Rengeteg előnye és hátránya van mindkét életstílusnak: falun nyilvánvalóan egyszerűbb háziállatot tartani és gyümölcsöt termeszteni, míg a város előnye, hogy minden közel van: orvos, gyógyszertár, hivatalok...

faluvaros.jpg

Nyári üdülések vidéken és a városban
A régi és jelenvaló világban jól megfigyelhető, hogy aki városban él, az hétvégén vagy a nyáron olyan helyre vágyik, ahol csend és nyugalom veszi körül. A falusi ember pedig olyan úti célokat választ magának, ahol egy kicsit jobban pezseg az élet. Az írók, a költők Pestről a Balatonra mentek anno alkotni és üdülni. A vidékiek pedig a fővárosba vágytak, ahol kicsivel jobban „zajlik az élet”... Érdekes, ugye?
Tulajdonképpen azóta is sajnálom, hogy nem kérdeztem meg tanáromtól, miért nézi le annyira a falusiakat. Miért gondolja, hogy ott az egyszerű parasztembernek nincs elég sütnivalója.  Miért helyezik magukat magasabb szintre? S a falusi ember miért néz megvetően a városi lakótelepen élő emberre?
Holott teljesen mindegy, hogy hol éljük le az életünket, csillogó és fancy városrészben egy luxusvillában vagy egy falusi parasztházban. Mert nem ez számít. Hanem az, hogy milyen emberek vagyunk. Jók vagyunk-e? S hogy el tudjuk-e fogadni azt az embert, aki teljesen más közegből jön? Aki más nyelven beszél. Vagy aki egészen más véleményen van, mint mi magunk...

Kerekes Áron