A hír: megjelent az első AI-modell a Vogue divatmagazinban.
Az előfizetők azonnal tiltakoztak, sokan lemondták a megrendelést. A plus size modellek „ijesztőnek” nevezték a jelenséget, mondván, hogy megint megjelent egy torlasz az elfogadás felé vezető úton. Hisz a divatházak egyre gyakrabban szerepeltettek teltebb testalkatú modelleket.
Az AI-modelleket a Mango divatmárka már régen használja, ez az egyik barna digitális karakterük.
Vészharang
Milyen hatása lesz a tökéletes kinézetű AI-modellek szerepeltetésének? Elsősorban ezt a kérdést taglalták a tiltakozók. A mesterséges intelligencia által kreált karakter egy GUESS-reklámban szerepelt, Insta-üzenetben rendelték meg egy párizsi székhelyű mesterséges intelligenciával foglalkozó kreatív ügynökségtől.
Ők először tíz vázlatmodellt készítettek, melyek alapján Paul Marciano, a GUESS társalapítója kiválasztott egy szőke és barna karaktert. Az ügynökség szerint a digitális karakterek szerepeltetése nagyon gazdaságos, hisz meg lehet spórolni a modell jutalékát, nincs stáb, nincs smink, nincs kiutazás – így csökken a széndioxid-kibocsátás is. (Az érvelés telibe talált: a véleményterrort alkalmazók manapság a fenntarthatóság jelszavával szerelnek le minden ellenvetést.)
Az AI-modell azt az emberi dimenziót üresíti ki, amely a divat lényegéhez tartozik. A divat nem csupán ruhákat jelent, a ruha viselőjéről is szól, akinek saját alkata, egyedisége van. Az igazi modell közel sem tökéletes, de pont ezért emberi. A ruhák pedig valódi embereknek készülnek.
A valódi nők önbizalmára nagy csapást mérhet az AI, hiszen a digitális karakterek minden porcikája bármikor formálható vagy javítható a megrendelők igénye szerint. Ez a határtalan szépség túlmutat a hús-vér nők lehetőségén, mert az életben léteznek határok. Egy modell vagy egy hétköznapi nő külseje nem formálható a végtelenségig (hisz nem lehet minden évben plasztikáztatni). Hiába tudjuk, hogy amit a képen látunk, az nem valódi, az összehasonlítás akaratlanul is megtörténik, s mi megint alulmaradunk.
Paul Rubens teltkarcsú női is szebbek voltak, mint a valóság – de azért élethűek maradtak. A néző nem érezte tőlük frusztráltnak magát, nem lettek testképzavarosak miattuk a nők. Rubens a barokk festője volt, képein korának szépségeszményét ábrázolta (1600-as évek).
Veszélyek a tiltakozók szerint
A valódi nő megint azzal szembesül: ő a világnak egy tökéletlen teremtménye, s megjelent egy konkurens, akivel ő nem tud versenyre kelni. Mindez tovább mélyítheti a testképzavart, még mélyebb gödörbe löki a női önbecsülést. Az sem megoldás, ha tökéletlenebbé teszik az AI-modellek külsejét (mint sokan javasolták), hisz akkor is tökéletesebbek lesznek, mint mi vagyunk. Ergo: a szerkesztett és AI-generált szépségeszmények mindig szebbek, mint mi vagyunk. Hisz a szomszédasszony retusált, megnyújtott fotója is tökéletesebb, mint az ő tükörképe.
S hiába tudjuk az igazságot, nem a valódi képpel, hanem a szerkesztettel hasonlítjuk össze magunkat. Az ember agya már csak így működik. Retusálás mindig is volt, már a régi időkben is – a probléma a határtalanságban van.
A GUESS szőke karaktere
