Van egy kis birtokocska Nagyölveden, a falu végén, ott, ahol a szőlőskert kezdődik. A völgyben lovak legelnek, tyúkok kotkodácsolnak, rackajuhok bégetnek, arrébb egy szamár iázik. Kicsit feljebb terül el a levendulás, amely a lila ezer árnyalatában pompázik. Egy illatos, szemhatárig érő lila tenger. Ha eléggé csendben vagyunk, hallani lehet a zümmögést a virágtenger felett. Vendéglátóink: Víg Kinga és Víg Viktor.
Víg Kinga (28, Nagyölved) pedagógus, állatasszisztált fejlesztőpedagógus és mozgásfejlesztő. Férje, Víg Viktor (32) iskolagondnokként dolgozik, emellett kis farmját igazgatja. Mindketten a természet és a lovak szerelmesei. Levendulásuk a Lévai járásban található (Nagyölveden).
Itt mindig fúj a szél!
Ezzel kezdi a levendulás bemutatását mosolygós háziasszonyunk, Kinga. 2022 óta létezik a birtokocska. – Nagyölved határában vagyunk, feljebb már csak a szőlősgazdák portái találhatók – mutat Kinga a felújított épületek felé. Kiderül, van olyan gazda, aki életvitelszerűen itt lakik. Ők azok, akik úgy gondolkoznak, hogy a pincéket érdemes megmenteni az utókornak. Közben a házigazda, Viktor is csatlakozik hozzánk, s folytatja a bemutatkozást.
– Falun nőttünk fel mindketten, szeretjük a vidéket. Én igazság szerint még távolabb húzódnék a falutól. Mára a vidék jócskán megváltozott, nagy a zsivaj, bár itt a falu végén csend van és nyugalom. Egyre több fiatal költözik ki a szőlőhegyre, s mi ennek örülünk, mert ez a jó irány, ez az épeszű élet!
Nagyon más kint tenni-venni, itt még az időjárás is teljesen más, mint bent a faluban. Itt a völgyben mindig mozog a szél, és mindig jó a levegő.
– A levendulafarmot ki álmodta meg?
– Viktorral együtt álmodtuk meg – veszi át a szót Kinga. – Azelőtt itt szántóföld volt, nagyszülői hagyaték a birtok. Levendulásnak indult, de kibővítettük, s mára lovasfarmként is jegyezzük. A lovakat először bértartásban tartottuk. A fehér póniló, Kamilla, már a negyedik lovunk. A végén elkezdtünk istállót építeni, a levendulást picikét megkurtítottuk, így aztán lett karámunk is. Az utolsó szögig mindent mi csináltunk. (Mutat körbe büszkén.)
– Ez mit jelent? A lovak leuralták a levendulát?
– Valahogy úgy. A levendulás csak szezonális élményt nyújt, de azért a szívünk csücske maradt. A levendulavirgázás páratlan látvány, a szépet pedig a modern ember is szereti. Így aztán a levendulafotózás is beindult, évről-évre egyre többen jönnek. Minden évben van egy nagy nyitott napunk, majd Szedd magad! akciónk. A megmaradt levendulát pedig feldolgozzuk, olaj, szappan készül belőle, valódi kézműves termékek. Vásározunk is, és a jó emberek, akik éppúgy rajonganak a levenduláért, mint mi, mindig megtalálnak minket.
– Milyen fajta levendulát termesztetek?
– Francia levendulát, bódító az illata. Magról ültettük, emberes teljesítmény volt, hiszen senki nem figyelmeztetett előtte bennünket, hogy milyen nagy munkával jár majd a telepítés! A magról nevelt palánták két év múlva kerültek kiültetésre, ennek immáron négy éve. Tudni kell, hogy mi nem vagyunk nagy kertészek, hályogkovács módjára vágtunk bele. Mellesleg nem egyforma színűek a levenduláink, van itt mindenféle bokor a sötétlilától kezdve a halványlilán át a szinte fehér virágúig.
– A levendulást még értjük, mert szép. Viszont hogyan került be az életetekbe a ló?
– Én pedagógus vagyok, a szomszéd falu egyházi alapiskolájában tanítok. Szerettem volna még valami hasznosat elsajátítani, és így jött képbe az állatasszisztált fejlesztés. A Debreceni Egyetemen tanultam – pónilovunk, Kamilla segítségével tartom a foglalkozásokat a gyermekeknek. Nem lovaglásról van szó, a lovak inkább közvetítőként szolgálnak, motiválják a gyermekeket, segítenek a készségek fejlesztésében. S itt ismét csak elmondanám, mekkora előnynek érzem, hogy a lovacskák segítségével már itt, vidéken is van lehetőség a gyermekek játékos fejlesztésére. Hisz manapság már mindenért városra kell utazni. Egy szó mint száz: a gyermekek jól érzik magukat nálunk, és a szülők is elégedettek. Hisz lassan a falusi gyerek többet van bent a képernyő előtt, mint kint az udvaron, a természetben.
– Mi kell ahhoz, hogy a ló részese tudjon lenni egy gyermekfoglalkozásnak?
– A fejlesztés helyigényes. A lónak együtt kell működnie a gyerekekkel, épp ezért rengeteg gyakorlásra van szükség. Kamilla a legjobb ebben.
– Tervek?
– Vannak. Jól jönne még egyszer ennyi földterület, már csak a lovak helyigénye miatt is. Az lenne ám a szabadság! (Nevet.)
Sokat ötletelünk, szeretnénk libákat tartani. Jó volna, ha egyszer teljes megélhetést biztosítana számunkra a farm. Viktor most iskolagondnokként dolgozik.
– Apropó, szabadság. Egy ilyen farm napi elfoglaltságot jelent. Gondolom, nem sűrűn jártok üdülni.
– Nem is nagyon vágyunk rá. Olyannyira, hogy mikor több mint tíz év ismeretség után összeházasodtunk, ide jöttünk ki nászútra. Piknikeztünk egy nagyot, itt, a mi kis birtokunkon!
