Ancsin Róbert felül a biciklijére Szentpéteren, elkerekezik Vezekényre, a nyomdába, kinyomtatja az Új Nő szépséges címlapját, majd ismét felül a biciklijére.
Összesen 146 km-t biciklizik oda-vissza. Interjú bicikliző nyomdászunkkal, akinek nem csupán a keze, de a lába is aranyból van! Ancsin Róbert pályafutását a komáromi nyomdában kezdte. Úgy csábították el Vezekényre, mert kevesen tudják olyan szépen beállítani a színeket a címlapon, mint ő. (Hinnénk, hogy négy színből nyomják az összes színt: ez a sárga, a bíbor, az azúr és a fekete!) Róbert körül sok más érdekesség is van, például kiderül, hogy a család még a karácsonyt is egy nagy biciklizéssel ünnepli meg.
– Mikor vált a szenvedélyévé a bicikli?
– Munkám során sok káros festékanyaggal találkoztam, ennek ellensúlyozására sokat tartózkodtam a természetben, dolgozni is bicajjal jártam. Az elején még ólommal, petróleummal, benzinnel dolgoztunk. Szerencsére ennek vége. A középiskolában megismerkedtem egy sokat kerékpározó családból származó sráccal, ő vezetett be engem a kerékpáros világba. Tőle tanultam meg mindent, amit erről a világról tudni kell, bejártuk vele a Tátra környékét.
– Fiai kiskoruktól együtt tekernek édesapjukkal?
– Még egészen kicsik voltak, mikor elindult Komáromban egy Csárda túra nevű teljesítménytúra. Idén zajlott a 18. évfolyama, és eddig még egyet sem hagytunk ki. Mostanra a kisebbik fiam már kétszeres junior magyar amatőr bajnok.
– Igaz a hír, miszerint még munkába is bicajjal jár?
– Három éve vagyok Vezekényen, ami a lakhelyemtől 73 kilométernyire van. Nem tudom mindig csak bicajjal megtenni a távot. Reggelente felteszem a bicajt a vonatra, Sellyétől azzal folytatom az utam. Hazafelé megint jöhet a bringa. Ilyenkor a kevésbé zsúfolt utakat keresem. Két és fél óra alatt érek haza.
Róbert teljesítménytúrákra is jár, és nagy becsben tartja a tavalyi Kukkónia túrán kiérdemelt bronzérmét. Ő a mi kerékpározó nyomdászunk!
– Merrefelé szeret tekerni? Van kedvenc útvonala?
– Bicajozás közben mindig a tájat csodálom. Természetbarát vagyok. Úgy gondolom, ott tud az ember igazán feltöltődni energiával. A monoton és egyenes utakat nem szeretem. Például nem kedvelem a Komárom és Dunamocs közötti útszakaszt, mert kicsit unalmas. Dobogókő környékét szeretem, mert kacskaringós, dombos-halmos és van mit nézni.
– Mi volt az eddigi leghosszabbtáv, amit biciklivel megtett?
– Meglátogattuk a csehországi rokonainkat. Három nap alatt 660 kilométert kerekeztünk le a fiammal. Eddig 7 óra 15 perc volt az a leghosszabb idő, amit a bicikli nyergében töltöttem megállás nélkül.
– Ha ajándékról van szó, mennyire dominálnak a bicajkellékek?
– Nagyon! A biciklin is vannak dolgok, amik idővel elkopnak, így van mivel meglepni a másikat. Én legutóbb például egy hajtókart kaptam a gyerekektől.
Ancsin Róbert
– Mikor kezdi meg a biciklis szezont, s mikor zárja?
– Nálam nincsen kezdet és vég! Ha az időjárás engedi, egész évben bicajozom. A bicikli csak szakadó esőben és öt fok alatt pihen. Karácsonykor például van egy szép szokásunk a fiaimmal. Felvesszük a piros Mikulás-sapkát, felpattanunk a bringáinkra, és teszünk egy kört a környéken. Már ötödik éve így ünnepeljük a karácsonyt. Persze, maximum egy órácskát tekerünk, a szabadidőt ilyenkor futással és korcsolyázással töltjük. Így tartjuk edzésben magunkat. A versenyszezon egyébként áprilistól októberig tart.
– Vannak versenyek, melyekre visszajár?
– Szívesen megyek Magyarországra. Voltam Salgótarjánban, Tihanyban, Tatabánya környékén, de a kedvencem Esztergom és a Pilis hegység. Ezek a helyek lélegzetelállítóan gyönyörűek. Sok versenyen részt vettem már, de elmondhatom, hogy a Kukkónia biciklitúra szervezői is egyest érdemelnek.
– Mit tapasztal, a közutakon odafigyelnek az autósok a kerekezőkre?
– Egyre veszélyesebbek az utak. Vannak toleráns sofőrök, de a többség fittyet hány a kerékpárosokra. Van egy szabály, miszerint az autósoknak 1,50 méter távolsággal kell kikerülni az úton haladó kerékpárost. Kevesen tartják be. Sok autós még akkor is ki akarja kerülni a biciklist, ha a szemben haladó sávban autó jön. Örülök viszont annak, hogy nálunk is elkezdték a bicikliutak kiépítését. Az idei nyáron rengetegen kerekeznek, és ez jó! Újra felragyoghat a kerékpár csillaga.
Pompás dolog érezni a szelet az arcunkon, a bicikli rugós mozgását. A levegő sebes átszelése a lendület zamatos érzését adja, a mozgástól táncol a pulzus, dalra fakad a szív...
– Mennyire felkészültek a biciklisták? Ők tisztában vannak a közúti szabályokkal?
– Sokan nem ismerik a szabályokat. Nem jelzik, ha irányt váltanak, nem tudják, hogyan kell közlekedni egy többsávos úton és hasonlók. Sokan feketébe öltöznek, és ráadásul még a fényvisszaverőket sem használják. Így szinte láthatatlanok az autósok számára, főként az esti órákban. Fontos lenne, hogy az utakon neonszínű ruházatot viseljünk.
– Bringás szemmel milyenek a már kiépített bicikliutak?
– Biztonságosak, persze vannak még hiányosságok. Például néhol hirtelen megszűnik a kerékpárút. Ilyenkor kénytelenek vagyunk rácsatlakozni az autósútra. A komáromi új hídnál lévő bicikliút egészen Párkányig vezet majd: ennek örülünk. A külföldi nagyvárosokban nagyon sok a bringás, jó módja lehet ez az itteni „várostisztításnak” is.
– Azt mondják, a kerékpár a szépséget és az egyszerűséget képviseli. Milyen egy jó bringa?
– Mindenki azt gondolja, a kényelmes biciklinek puha az ülése. Én ezt most meg is cáfolom. Akkor jó egy bringa, ha kemény ülése van. A kerékpáros öltözet nadrágja bélelt, ami kellő puhaságot biztosít, de szellőzik is. Ezen kívül fontos a szemüveg, a sisak és a már említett színes öltözék, valamint a világítás. A sisak a felnőtteknek már nem kötelező, ennek ellenére szükséges plusz, mert sok sérüléstől megvédheti viselőjét.
– Volt már valaha komolyabb esése?
– Szerencsére elkerültek a komoly balesetek. A közutak kátyúsak, ami nagy esésekhez vezethet. Remélem, nálunk is kiépülnek a bicikliutak, ami az egész ország tüdejére jó hatással lesz. Hisz tudják, a mozgástól táncol a pulzus…
Fotó: Cséfalvay Á. András
Kapcsolódó írásunk: Két keréken, három fővárosban
