Baj van a gyerekekkel (halljuk ma mindenfelől). A mozgás szinte kiveszett a gyerekek életéből, nem másznak fára, nem farigcsálnak, nem dolgoznak a kezükkel, így az idegrendszeri fejlődés nem is lehet megfelelő. Ezért is van szükség a TSMT-fejlesztőtornára.
Megduplázódott azoknak a gyerekeknek a száma, akik fejlesztésre szorulnak. A gyerek bemászik az asztal alá, nem akarja megenni ezt vagy azt az ételt, befogja a fülét, mert nem bírja a sok embert, az iskolában bebújik a pad alá.
A TSMT-torna a nagymozgások és a finommozgások fejlesztésével érleli az idegrendszert. A feladatokat sokszor mondókák, énekek kísérik, miáltal az anyanyelvi készségek is fejlődnek. A somorjai székhelyű SmartKid központban TSMT-terápiát oktatnak és végeznek a gyerekek és a szülők bevonásával. Mikóczi Dominika (Somorja) TSMT-terapeutával, a központ vezetőjével beszélgetünk erről az okosító tornának is nevezett módszerről.
A TSMT egy magyar módszer, a szókép tervezett szenzomotoros tréninget jelent. Vagyis tornát! – fogad minket Dominika egy tornateremhez hasonló helyiségben. – A tréninget egy nagyon alapos felmérés előzi meg. Ezt LongiKidnek nevezik: ez a tünetészlelő vizsgálat képet ad arról, hogy a gyerkőc milyen területeken megkésett vagy eltérő fejlődésű. Vizsgálja a gyerek idegrendszeri érettségét, motoros területeit, nyelvi, szociális és kognitív területeit. Ez hallás-, látás- és tartásvizsgálatot is jelent. Ha a gyermek nem a korának megfelelően dolgozza fel az információt, az azt jelenti, hogy fejlesztésre szorul. ű
– Mondjunk rá példát!
– Például nem úgy tudja letapogatni a kognitív feladatoknál a képeket. A teszteredmények alapján tervezzük meg a tornasort. A teszt nagy része mozgásos, mert az adhat visszajelzést arról, hogy a gyerek idegrendszere milyen állapotban van. Amennyiben nagyok az eltérések, továbbküldöm a gyermeket a megfelelő szakemberhez. Néha neurológus, logopédus segítségét is igénybe kell venni. Nálunk olyan mozgássort végez a gyerkőc, amit általában otthon, a szülővel is el tud majd végezni, persze, előtte itt begyakoroljuk.
Mindig a terapeutával beszéli meg a szülő, hogy milyen hosszú legyen a tornasor, utána havi egyszer eljönnek kontrollvizsgálatra, amikor felállítjuk az új és újabb célokat.
– S mivel tornáznak? Nem kell, ugye, valami speciális eszközre gondolni...
– Nem. Egyetlen olyan eszközünk van, a billenőlap, amit kicsikét nehezebb beszerezni, de egy ügyes asztalos el tudja készíteni. Mindig megbeszélem a szülőkkel, hogy mire van otthon kapacitásuk. Nálam a teremben van függőágy, függőhinta: ebben szépen tudunk egy nem beszélő gyerkőcöt is fejleszteni. A hintáztatással sok inger éri, a hintát otthon pléd helyettesítheti: a két szülő együtt hintáztatja a gyereket. Lehet kombináltan is tornázni, otthon és itt a központban – vagy akár csoportban. Csoportban az iskola előtt álló vagy olyan gyerekek tudnak tornázni, akik csoportérettek: vagyis az idegrendszerük érett arra, hogy csoportban dolgozzanak. Szépen le lehet tapogatni azt a fejlődési ívet, melyet ezek a gyerekek bejárnak. (Mosolyog.)
– Mi a helyzet a szünetekkel?
– Nyári vagy téli szünet előtt letornázzák a tornasort, hogy a szülő képben legyen, mit miért csinálunk, milyen területet fejlesztünk éppen. Mókás a gördeszkán vagy a billenőlapon feladatokat végezni, nagyon-nagyon sok készséget fejleszt egyidejűleg. Vagy például fel kell dobni a labdát és elkapni, közben pedig beszélni... Bizony, a szülő meglepődik, mikor végigcsinálja a gyerekkel a gyakorlatot, hogy ez nem is olyan egyszerű.
– Milyen korú gyerekekről beszélünk?
– Már három hónapos kortól tudjuk mérni a gyerekek fejlettségét – egyre több kis gyerkőcöm van –, s egészen 11 éves korig mérünk a LongiKiddel. Minden korcsoport más és más feladatsort kap. Utána egy kicsikét nehezítünk, így fejlődünk, kis lépésekben.
– Mikor ajánlatos elhozni a gyermeket tesztelésre? Mit figyeljünk nála?
– Tesztelésre bármikor el lehet jönni a gyerekkel, ilyenkor minden kérdést átbeszélünk. Kijárok az óvodákba, hogy minél többet megtudjanak a módszerről a szülők. Így probléma esetén tudnak hová fordulni. Vegyük a legkisebb gyerekkort: a szülő látja, mikor kezd kúszni, mászni a baba, hogyan tartja a fejét. Ha baj van, először mindig kikérdezem az anyukát a gyerek kórtörténetéről, anamnéziséről. Milyen lefolyású volt a terhesség, a szülés: az utóbbiak nagy jelentőséggel bírnak a gyerek idegrendszerének helyes fejlődésében. Azt is megbeszéljük, hogy milyen csecsemő volt, szopizott-e, sírós volt-e, mivel lehetett megnyugtatni. Ha nehezen nyugszik meg a baba, az intő jel lehet, hogy esetleg valami nincs rendben vele. Hároméves korig a beszédnek is meg kell érkeznie. Ha itt elakadás van, érdemes felkeresni a szakembert.
– Mi a helyzet a hároméves kor feletti gyerkőccel?
– Hároméves kor után kezdődik a szocializáció, melynek az ovi a színtere. Viszont ez sem megy mindig zökkenőmentesen. Múlt évben sok olyan kliensem volt, akinél decemberre még nem történt meg az egészséges beszoktatás az oviba. Valami miatt akadályoztatva volt náluk a szocializálódás, a közösségbe való betagozódás. A gyerek sírós, probléma van az evésével, amihez szorongás társul, akaratlan tikkelés, vagy jönnek a nem pisilek az oviban történetek. Az óvodapedagógus ilyenkor általában jelzi a szülő felé, hogy gond van. S nem kell ezen megsértődni, mert az óvó nénik csak segíteni szeretnének, szóval ezt komolyan kell venni. Minden fejlődési szakasznak időben végbe kell mennie, mert ha nem épülnek egymásra, a végére a gyerek igencsak lemaradhat a többiektől. Egy ötéves gyerek már tisztán kiejti a hangzókat, figyelmesen végig tud hallgatni egy mesét, majd visszamondja, be tudja kötni a cipőfűzőjét és így tovább. Hiszen egy év múlva iskolába megy!
– Akkor viszont már gond minden lemaradás.
– Pontosan. Iskoláskorban hamar kiderül, hogy nem tud figyelni a gyerek, futkározik, mert csak úgy képes tanulni, hogy közben izeg-mozog. Óvodáskorban mindig könnyebb ezen segíteni. Persze, másodikos, harmadikos korban is lehet fejleszteni, de óvodásként megy a legkönnyebben.
A gyerekek játékosak, nincsenek még nyomasztó iskolai feladataik, melyek felett órákat kell ülni. Iskoláskorban már nehezebb motiválni a gyereket, hogy naponta tornázzon a szülővel.
– Mi a megoldás?
– Homokra nem lehet házat építeni, csak erős alapokra. Bejön hozzám egy elsős kislány, akinél hiányoznak ezek az alapok, pedig neki már olvasni, írni, számolni kellene megtanulnia. Versenyt futunk az idővel.
– Itt, a SmartKid központban hogyan érzik magukat a gyerekek?
– A gyerek – még a mai gyerek is! – szeret játszani. Bevezetésképp azt mondom neki, hogy kicsikét játszani fogunk, megnézzük, milyen ügyes. A nagyobbak megértik, hogy felmérés következik. Mivel olyan eszközökkel dolgozom, amelyek felkeltik a figyelmüket – például a gördeszka vagy akár a billenőlap, de a terápiában a nagy labdát is használjuk –, nincs nehéz dolgunk. A felmérés után a szülővel megbeszéljük, hogy milyen tornaeszközöket fogunk használni a fejlesztés során. Utána betanítjuk a tornát, majd megbeszéljük a rendszerességet. Készítek nekik egy kis rajzot, hogy milyen eszközt kell hozzá használni, hogyan kell vele tornázni. A gyerek megtanulja, hogy ezentúl neki már vannak kötelességei. Először persze rá kell venni a gyereket, ha épp nincs kedve hozzá. A tudatosságot viszont a 4-5 éves gyereknél már ki lehet alakítani; azontúl tudni fogja, hogy a torna az ő házi feladata.
– Hol ismerkedtél meg ezzel a módszerrel?
– Édesanyám ismerőse gyógypedagógiát tanult, ő hívott meg egy konferenciára. Ott adott elő Lakatos Katalin, pont a LongiKid vizsgálatról. Az ő célja az volt, hogy esélyt kapjon minden eltérő fejlődésű gyerek a világon. A módszertant kiválóan megtanuló, majd a terápiát és a vizsgálatokat magas színvonalon végző terapeuták elérhetik ezt a célt. Sajnos, neki már nem sikerült teljes mértékben lezárnia az életművét, mert közben elhunyt, de lánya, Fenyősi Fanni továbbviszi az örökségét. Egy alapmodullal kezdődik a képzés – a képzési központ Budapesten van. Két évig tartott, míg végigmentem a képzési modulokon. Általában gyógypedagógusokat, óvodapedagógusokat, orvosokat várnak, alapként építenek a hallgatóik pedagógiai, pszichológiai tudására és tapasztalatára. Bátran lehet jelentkezni. Én a pozsonyi Comenius Egyetemen szereztem pedagógiai végzettséget.
– Szlovákiában fájó a hiány fejlesztőpedagógusokból. Persze, azért vagytok néhányan. Tartjátok a kapcsolatot?
– Igazság szerint alig néhányan vagyunk, a hírünk pedig szájról szájra terjed. Logopédusokkal, gyógypedagógusokkal, speciális pedagógusokkal is együttműködünk; s az is jól jön, ha ismerünk egy jó neurológust, szemészt vagy épp fül-orr-gégészt. Egyébként a TSMT Modell weboldalon belül van egy terapeuta-térkép az interneten. A térképes keresővel meg tudjuk keresni a lakóhelyünkhöz legközelebbi minősített TSMT-terapeutákat. TSMT-terapeutaképzés harminc éve zajlik Magyarországon, s itt olyan terapeuták szerepelnek, akik a TSMT Modell protokollja szerint ötévente megújítják a tudásukat. Minden eset más, és néha nagyon jó, hogy konzultálni tudok a magyarországi kollégákkal. Sokszor olyan gyerekekkel keresnek meg, akiknek a tünetegyütteséről a mi orvosaink még nem tanultak. Viszont most már a hazai gyerekorvosok is elismerően szólnak az eredményeinkről.
– Miért van az, hogy egyre több gyerkőcnek van szüksége ilyen fejlesztésre?
– A világ, ahol megszületnek és felnőnek a gyerekeink, megváltozott, ők pedig nincsenek áthuzalozva, hogy adaptálódjanak. Mint mondtam, ez első találkozón mindig megkérdezem, hogy milyen volt a szülés, a mozgás- és a beszédfejlődés, van-e valami betegség a családban. A kütyüzésre is rákérdezek, hogy mennyi időt tölt a gyermek a képernyő előtt, milyen nyelvekkel találkozik. Sokszor az angol lesz a baba első nyelve, mert azt hallja órákon keresztül a tableten. Ha nagyobb probléma merül fel, pszichiátert, pszichológust is igénybe kell venni.
Fontos, hogy a gyereket minél korábban diagnosztizálják, az autizmus esetében például nem várhatunk. Sokszor évekig kell várni a szülőnek a diagnózisra, mert nem jut szakemberközelbe.
– Az rengeteg idő...
– Pontosan. Ekkor jó tud lenni akár a TSMT – vagy egy másfajta terápia, mert nem mindenkinek jó a TSMT. Ám kell valami a gyereknek addig is, míg eljut a diagnózisig.
– Milyen nyelven folyik a fejlesztés?
– Szlovákok és magyarok is járnak hozzám, s van néhány családom Ausztriából és Angliából. Anyanyelven folyik a fejlesztés. Mint mondtam, a TSMT részei a jó kis mondókák, az énekek, ezeket minden feladatba belevisszük. Ezzel is tudjuk fejleszteni a nyelvi készségeket, a memóriát. A gyerek egy idő után már identifikálni tudja, hogy a billenőlapon a Mackó, mackót mondjuk, de a gördeszkán már egy másik mondókát.
– Téged mi visz előre a munkádban?
– Szeretem a kihívásokat. Nem egy gyerkőcöm volt, aki tényleg súlyos eset, mégis el tudtunk vele mozdulni a holtpontról. A szülő együtt tornázik a gyerekkel, így le tudja követni, milyen volt az első napunk, s hol tart a gyerek most. Gyalog járok haza, útközben gondolatban mindig átveszem, hogy kinél mi legyen a következő lépés. Egy biztos: pszichésen és fizikailag nekem is topon kell lennem, hogy segíteni tudjak a rám bízott aranyos gyerkőcökön.
MI AZ A TSMT?
Nehezen indul el a gyerek, még nem beszél? A TSMT itt is segít. A tervezett szenzomotoros tréning 1 éves kortól egészen 12 éves korig ajánlott. A kifejezés az érzékelés (szenzoros) és a mozgás (motoros) kapcsolatára utal. A szülő árgus szemekkel figyeli (de az orvos is), hogy a vártnak megfelelően fejlődik-e a gyerek. S ha bizonyos területen elmaradást tapasztalnak, akkor nem mehet óvodába. Fejlesztést ajánlanak, ha a gyerek lemarad a mozgásban és a beszédben.
Nálunk azonban hiányoznak hozzá a szakemberek; néha három hónapba, fél évbe is beletelik, mire a gyereket fogadják valahol. S hiába vannak közel, a magyar oldalon fejlesztőközpontok – az itteni orvosok itthoni, szlovák nyelvű tanúsítványt kérnek. A szülő pedig vár az időpontra...
Mit jelent a gyerekeknél az elmaradás?
Ez érintheti a nagymozgásokat (a kúszást, járást, ugrást, futást), de a finommotorikát is (kézmozgások, ujjak koncentrációja). Például a gyerek nem tudja kiszedni a dinnyéből a magot, később nem tudja megfogni a ceruzát, nem tud pohárból inni, óvodáskorban gyurmázni, meghajlítani a drótot és a többi. Az egyéves gyerekek általában már készek a csipeszfogásra, amikor hüvelykujjukkal és mutatóujjukkal fel tudnak venni apró tárgyakat – ez a finommotorika fejlődésének egyik fontos lépése. Az elmaradás néha csak enyhe eltérés, de sokszor utal idegrendszeri vagy izomrendszeri problémára.
A késői diagnózis pusztító lehet
Nálunk gyakran csak az óvodában derül ki a gyerekről, hogy fejlesztésre van szüksége. Néha évek telnek el a diagnózisig. S bizonyos betegségek, például autizmus esetében ez pusztító lehet. Sajnos, nincsenek fejlesztőközpontok, és hiányoznak a fejlesztőterápiák. Ezért kezdtek el arról beszélni, hogy Szlovákiában is meg kellene honosítani a magyar TSMT-tornát és a Dévény-tornát (ez utóbbi manuális technikákkal korrigálja a mozgásfejlődési zavarokat). A magyar és a hazai fejlesztőpedagógusokat a tsmtmodell.hu weboldalon találjuk meg.
Olvass tovább: Mi az a TSMT?
