Decemberben a természet aludni tér, nincs munka a földeken, van idő ünnepelni, Luca-széket készíteni, betlehemezni – s várni a pislákoló gyertyánál a fényre.
Fáradt vagyok, tehát lefekszem. Ilyen egyszerű. Miért nem csináljuk? Ahelyett, hogy befeküdnénk a puha ágyba, és aludnánk egy nagyot, mindenféle alváspótlékot keresünk, beveszünk egy adag magnéziumot, nyerszöldség-levet iszunk, szaunázunk, masszázst veszünk...
Mit tudunk az álmokról? Hogy örülünk, ha egy rossz álomból felébredünk? Máskor meg bánjuk, hogy nem álmodhattunk tovább? Egyes álmok utalnak a jövőre, mások meg ismétlődnek? Nincs titokzatosabb dolog az álmoknál, ez biztos.
"Karácsony nem az ész, hanem a szív ünnepe. És a szív érzi, hogy azok is ott állnak veled a karácsonyfa körül, akiket a szemeddel nem látsz, és az eszeddel nem hiszel."