Előbb vagy utóbb bekövetkezik – ahogy múlnak az évek, vagy már akkor, amikor a rózsaszín köd feloszlik. Mit lehet tenni, ha a pár egyik tagja hetente többször is vágyik a szexre, a másik pedig csak havonta egyszer, vagy egyáltalán nem? Az eltérő szexuális étvágy nem jelenti feltétlenül a szerelem végét. A különböző kívánásnak mélyebb okai is lehetnek.
A kapcsolat elején minden könnyű. Tombolnak a hormonok, az intimitás magától értetődő, harmónia uralkodik a hálószobában. Csakhogy egy-két év után beköszönt a rutin – sokasodik a stressz, jönnek a napi kötelességek, növekszik a fáradtság, megváltozik a kapcsolat dinamikája. Az egyik leggyakoribb párkapcsolati probléma az intim élet különbözősége. A gond nem a megszokás szokott lenni, hiszen ezzel előbb-utóbb minden pár szembetalálkozik, hanem az, hogy nem tudnak mit kezdeni vele. Az elhallgatás, a kölcsönös vádaskodás az, ami aláássa a kapcsolatot.
Az a fél, aki több alkalomra vágyik, úgy érzi, elutasítják. A másik, akinek a kevés is sok, úgy érzi, nyomás nehezedik rá, bűntudata van, a szex már nem szerez neki örömet, sőt kötelességgé válik. Lassan kezd felbomlani a harmónia.
Legyen nyugalom a házban? Csak ezt ne!
Ha a szexet mindig csak az egyik fél kezdeményezi, akkor egy idő után talán elhatározza, hogy többet már nem próbálkozik, mert tart a visszautasítástól. Nem kockáztatja az újabb kudarcot – magába fordul, esetleg kimutatja a rosszkedvét. Kötekedő lesz, hideg, megközelíthetetlen. Hogyan magyarázza ezt a másik? Leghamarabb azt gondolja: „Csak akkor vagyok érdekes számára, ha lefekszem vele. És ha nem, akkor nem törődik velem.” Lelkifurdalása lesz, és csak azért enged a párjának, hogy „nyugalom legyen a házban”.
A szeretet és vágy nélküli szex sebeket ejt a másik lelkén, elveszíti érdeklődését az intim élet iránt. Előkerülnek azok a mondatok, hogy „te már nem szeretsz engem”, „téged csak a testem érdekel”, s ezzel biztosan elveszi a másik kedvét is a közeledéstől. A vágyat ugyanis nem lehet kierőszakolni sem szemrehányással, sem észérvekkel. Ha a szex kipipálandó tétellé válik a feladatok listáján, amelyet teljesíteni kell, akkor elveszik belőle minden természetesség és öröm.
Az egyik fő baj az, hogy minket, nőket, kiskorunktól arra neveltek, hogy háttérbe szorítsuk saját szükségleteinket, és mindig másokét részesítsük előnyben.
Az első lépés: beszéljünk róla
Hogy ki tudjunk lépni ebből az elátkozott körből, a legfontosabb az, hogy beszéljünk a problémáról. A megbeszélésre ne a hálószobában kerüljön sor az elutasítás és a veszekedés után, hanem várjuk ki a megfelelő percet, amikor nyugodtak vagyunk. Jó alkalom erre egy házon kívüli hely, amikor mind a ketten érzelmileg kiegyensúlyozottak vagyunk. Kulcsfontosságú szabály, hogy mindig csak a saját érzelmeinkről beszéljünk, soha ne a másik „hibáiról”. Mondjuk el részletesen, őszintén, mit élünk át, amikor elmarad az együttlét, vagy amikor úgy érezzük, kényszerítve vagyunk.
Be szokott válni, ha a pár tagjai kérdéseket tesznek fel egymásnak, mondjuk, így: „Sokat töröm a fejem valamin, amiről nehezen tudok beszélni. Örülnék, ha ezt tisztázni lehetne… Szükségem lenne rá… Te is így gondolod? Hogyan lehetne változtatni rajta?” Van, akinek könnyebb, ha leírhatja, amit erről a kényes témáról gondol, vagy talál a témát boncolgató újságcikket, amit közösen megbeszélnek.
A beszélgetés folyamán sokat számít, ha meg tudják hallgatni egymás véleményét, és nem helyezkednek eleve védekező pozícióba. A csökkent libidó nem jelenti azt, hogy „már nem szeret engem”. Sokkal gyakrabban kimerültség, munkahelyi gondok, hormoningadozás, stressz vagy régebben esett seb van a háttérben, amely annak idején megoldatlan maradt. Máris csökken a feszültség, ha a partnerek megértik, hogy a szex kerülése nem a másik személyének elutasítását jelenti, tehát lehetőség nyílik rá, hogy megoldást keressenek.
Az intim együttlét nem csupán szex
Ha a pár különböző gyakorisággal igényli a szexet, akkor egy kicsit rugalmasnak kell lenni, és végiggondolni, mit értenek rajta. A szex nemcsak közösülés – a gyengédségek egész skálája tartozik bele, kezdve a kézfogástól, az ölelésen, a közös fürdőzésen keresztül egymás testének masszírozásáig. Néha az is elég, ha a pár megbeszéli, hogy egymással töltik az időt anélkül, hogy másra is sor kerülne. Egy ilyen együttlét is oldja a feszültséget, és a pár kisebb szexigényű tagja sem fog tartózkodni az egyszerű érintésektől.
Hasznos, bár a romantikus lelkek számára kevésbé elfogadható megoldás a tervezés. A spontaneitás szép dolog, főleg a hosszabb ideje együtt élő párok kedvelik, csak nehéz kivitelezni, főleg ha gyerekek is vannak a családban. A tervezett együttlét, amelyre a pár lelkileg és fizikailag is fel tud készülni, lehetőséget nyújt a megfelelő hangulat kialakítására. Nemcsak a szex alkalmas a kapcsolat ápolására. Nem törvényszerű, hogy a végén történjen is valami.
Csakúgy, mint az az alkalom, amikor valaki elhatározza, hogy rendszeresen fog futni vagy elvégez valamilyen munkát. Azt szokták ajánlani, hogy a tervezett napon készítsük ki a futócipőt és kerüljük meg a házat anélkül, hogy végigfutnánk a kiszabott távot. Nem az a cél, hogy ha törik, ha szakad, lefussuk az öt kilométert, és közben megutáljuk a sportot, hanem az, hogy kialakítsunk egy szokást. Ugyanennyire lényeges, hogy a hosszú távú kapcsolatba beépítsük a kapcsolat ápolását is. Létfontosságú a közösen végzett tevékenység, az intim szokások ismétlése, a simogatás és a kedveskedés.
Legyenek a kapcsolatban szokások és rítusok. A párkapcsolat szempontjából nagy jelentőségük van a közösen megélt meghitt elfoglaltságoknak – legyen az tánc, közös főzés és hasonlók.
Mi vezet hűtlenséghez?
Sajnos, a szexuális összhang hosszú ideig tartó hiánya sokszor vezet hűtlenséghez. Amikor a pár egyik tagja sorozatos elutasításban részesül, és nem képesek nyíltan beszélni a problémáról. Hűtlenség esetén nem is a szex szokott a legnagyobb gond lenni, hanem az, ami hozzá kapcsolódik – az elutasítás, az az érzés, hogy a párom nem szeret, számára már nem vagyok kívánatos és vonzó. Az emberi közelséget sokszor összetévesztjük a szexszel. Az ember bizony vágyik a szeretetre, az elfogadásra, a másik közelségére, és ha ezt otthon nem kapja meg, akkor máshol keresi. A hűtlenség nem old meg semmit – csak annyi történik, hogy az összhang hiányához társul a bizalom elvesztése is.
A nemi összeférhetetlenséget sok pár nyitott házassággal oldja meg. Ez a modell szelep módjára működik, levezeti a hálószobában uralkodó feszültséget, és lehetőséget teremt a nagyobb étvágyú fél számára, hogy vágyait máshol élje ki anélkül, hogy elszakadna az egyébként szeretett párjától. Az ilyen kapcsolat akkor lehet sikeres, ha teljesen őszinték egymáshoz, betartják az előre megírt szabályokat, azonkívül érzelmileg teljesen érettek.
Menni vagy maradni?
Ez az egyik legsúlyosabb probléma, és nincs rá mindenki számára kielégítő válasz. Attól függ, hogy a szex hol helyezkedik el a pár értékrendjében, valamint hogy az elröppent vágy a jéghegy csúcsa-e, amelynek mélyebb, szerteágazóbb gyökerei vannak.
Akkor van értelme harcolni a kapcsolat fennmaradásáért, ha mély baráti kapcsolat és kölcsönös tisztelet uralkodik a két ember között – ha a kapcsolat biztonságos, a kommunikáció nyílt és mindkettőjükben megvan a kompromisszumkészség. Ha azonban a szex az egyik fél számára alapvető érzelmei kifejezési eszköze, napi szükséglete, és a hiánya feszültséget, keserűséget gerjeszt benne, magányossá teszi, s ez az érzés napról napra növekszik, akkor a válás a jobb megoldás – bár fájdalmas, ugyanakkor felszabadító is.
De megmaradni egy rosszul működő kapcsolatban, folytonosan elfojtva saját érzelmeinket – ez rövidebb-hosszabb idő után kölcsönös boldogtalansághoz, kiüresedéshez vezet, hiszen nem egymással élünk, hanem csak egymás mellett.
Számításba kell venni azt is, életünk melyik szakaszát éljük. Az ember fontossági sorrendje, szükségletei, értékrendje állandóan változik. Az első kapcsolatban még nemigen ismerjük saját szexuális igényeinket, nem tudjuk megnevezni őket. Amikor idősebbek vagyunk, már tudjuk, mit akarunk, lehet, hogy jobban el is tudjuk magyarázni, de azzal is számolunk, hogy igényeink idővel változhatnak. A részletekbe menő önismeret, az őszinte kommunikáció sem garancia arra, hogy a szex a kapcsolat minden szakaszában működni fog.
Nagy szerepet játszik az, hogy milyen szexuális szükségletről van szó, jellegzetes praktikákról vagy általános mindennapi módszerről – például, hogy melyik pozíció legyen domináns. A szexuális viselkedés sokféle lehet. A fő az, hogy mindkét félnek megfeleljen. Jó kapcsolat az, amelyben hosszú távon nagyobb az elégedettség, mint az elégedetlenség.
