Olvasónk biztos volt benne, hogy megtalálta a nagy Ő-t, és már közös jövőjüket tervezték, amikor egy váratlan SMS megingatta a kapcsolatukba vetett bizalmát.
Vajon elég a szerelem és a megbocsátás ahhoz, hogy egy ilyen csalódás után ugyanúgy folytatódjon minden?
Tisztelt szerkesztőség!
Húszéves múltam, és az én történetem úgy kezdődött, hogy SMS-ezni kezdtem egy fiúval, majd egy hónap múlva találkoztunk. Szerelem volt első látásra, tudtam, hogy rátaláltam a nagy Ő-re.
Addig még nem volt komoly kapcsolatom, és úgy éreztem: vele szeretném leélni az életemet. Megismerkedésünk után hét hónappal eljegyeztük egymást. Sajnos nem egy városban élünk, ezért nem tudtunk naponta találkozni. Egy napon, amikor éppen nálunk volt, kiment segíteni az édesapámnak, a mobiltelefonját azonban bent hagyta. Üzenete érkezett.
Nem szoktam elolvasni az SMS-eit (akkor már három éve együtt voltunk). Vakon megbíztam benne, azt hittem nincsenek titkai előttem. De ekkor éreztem, ezt el kell olvasnom.
Megnéztem az üzenetet, és kétségbeestem. Később magyarázatot kértem tőle. Először mindent tagadott, de végül elmondta, hűtlen volt, de azt a kapcsolatot már lezárta, csak a lány nem hagyja békén, SMS-ekkel zaklatja.
A vőlegényem azt mondta nekem, hogy csak engem szeret, velem szeretne élni. Hiszek neki, és már az esküvőt is tervezzük. Nagyon boldog vagyok, mert az a legfontosabb, hogy mindketten szeretjük egymást, és megbízunk egymásban.
Jelige: Baba
Kedves Olvasó!
Igazán szép dolog, hogy két ember szereti egymást, és megbíznak egymásban, hiszen a jó kapcsolat alapja a kölcsönös bizalom. Csakhogy az ön vőlegénye ezt a bizalmat megingatta kicsit. Persze meg lehet bocsátani, és esélyt kell adni a másiknak. Viszont nem árt résen lenni, és talán nem kellene elsietni a lakodalmat sem. A férjre vágyó lányok gyakran elkövetik azt a hibát, hogy nem veszik észre a figyelmeztető jeleket. Pedig ezek egyértelműen jelzik a veszélyeket, a kapcsolat buktatóit. Jelzik, ha a kedvesünk pszichopata, azt is, ha kezdő alkoholista, és azt is, ha szoknyapecér.
És hiába reménykedünk, hogy mi majd megváltoztatjuk, mert nem fog sikerülni. (Kérdezzük csak meg tapasztaltabb – és őszintébb – nőtársainkat!) Aztán persze boldogtalannak érezzük magunkat, panaszkodunk a férjünkre, mert mégsem olyan, mint amilyennek elképzeltük. Nem is, hiszen a valódi és a képzeletbeli férfi között fényévnyi a távolság. Modern korunkban könnyű kapcsolatot létesíteni, hiszen van egy eszközünk, amelyen át gyerekjáték az ismerkedés – ez pedig a mobiltelefon. Ezen a csatornán át megcsillogtathatjuk fogalmazási tudományunkat, elavult virágnyelven is szólhatunk egymáshoz, és úgy megpendíthetjük az érzelmek húrjait, ahogy azt még szerelmes levélben se lehet. Csak egyvalamire nem vagyunk képesek általa: megismerni egymást. És bizony egyre terjednek a „mobilpárkapcsolatok” – és azok zavarai. (Nemsokára bőven lesz dolguk a lélekbúvároknak, hiszen megjelentek a színen az újfajta párkapcsolatok: a mobilos és az internetes szerelmek.)
A „virtuális kapcsolatnak” azonban van egy kis szépséghibája – csak addig izgalmas, míg a kezünkben a mobiltelefon, vagy előttünk a számítógép képernyője, de egymástól biztonságos távolságra vagyunk. Testközelből már nem olyan varázslatos az egész, mert a hús-vér ember egészen más, mint a róla szőtt álom...
Ne feledjük: az üzengetés nem képes pótolni a mélységekbe menő beszélgetéseket, amelyek alapján reálisabban látjuk a másikat. (Mi az, ami a másik emberben tetszik nekünk, és mi az, ami nem.) Elhitethetjük magunkkal, hogy minden szép és jó, és a másokkal (is) SMS-ező kedvesünk csak minket szeret. És a vőlegény semmiben sem vétkes, ő nem tehet arról, hogy „az a lány nem hagyja békén”. Az igazi bűnös megint a „harmadik”. Az igazság azonban az, hogy ha a jegyesnek a nagy szerelem mellett szüksége van még egy mobilkapcsolatra – akkor valami mégiscsak hiányzik neki. Lehet, hogy ő is a fantáziavilágba menekül, nem képes átélni egy valóságos kapcsolatot. Vagy már nem érzi jól magát velünk, de nem meri megmondani... Régen rossz, ha a hiány már az esküvő előtt fellép, mert a szerelem elmúltával csak növekedni fog, nem pedig csökkeni. Más a helyzet természetesen, ha a szabad házasság elkötelezett hívei vagyunk!
Elismerjük, vannak olyan boldog kapcsolatok, sőt házasságok, amelyek SMS-sel indulnak, de egyelőre nem ez a jellemző. Még el kell telnie egy kis időnek, hogy a technikai csodákat kezelni tudjuk. Bár – a technika gyors fejlődését figyelve – lehet, hogy pár évtized múlva egy olyan eszközt kapunk a kezünkbe, amelynek segítségével egy egész házasságot le tudunk élni – anélkül, hogy a másik ember fizikailag mellettünk lenne.
Póda Erzsébet
