Divatba jött a traumáinkról beszélni, édesanyánk pedig csak az „anyaseb” kapcsán kerül szóba. Igen, ilyen is van, de soha nem az anyánk a hibás azért, mert valamiben kudarcot vallunk. Felnőttünk. Amúgy sincs olyan kategória, hogy „nevelésfelelős”.
Szörnyen restellem a fiamat! Tudom jól, hogy nem az a mérvadó, hogy mások mit szólnak, de a fiam tényleg olyat tett, amin az egész falu joggal csámcsoghat!
A kilencéves Szandi levele anyukájának: ,,Azzal kezdeném, hogy nagyon szeretlek! Olyan jó, hogy te vagy az anyukám! Szeretem, ha reggel fésülöd a hosszú hajam, s együtt választjuk ki a szép színes hajpántot. Szeretek veled biciklizni a töltésen.,,
Egy jó könyv minden nehézséget segít átvészelni. Lássuk, milyen könyvekkel csillapítják szomjúságukat szerkesztőségünk tagjai! A könyvajánlónk 2. részében...
A mai anyukák szülési tervet írnak, szoptatási tanácsadót fogadnak, jógára, gátlazító szeánszra járnak. Huszonkét évvel ezelőtt még más volt a világ: én is készültem az anyaságra, bár egyáltalán nem olyan formában, mint ahogy azt ma látni.
"Karácsony készül, emberek! Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek újra gyermekek,
hogy emberek lehessetek!"