Divatba jött a traumáinkról beszélni, édesanyánk pedig csak az „anyaseb” kapcsán kerül szóba. Igen, ilyen is van, de soha nem az anyánk a hibás azért, mert valamiben kudarcot vallunk. Felnőttünk. Amúgy sincs olyan kategória, hogy „nevelésfelelős”.
Szörnyen restellem a fiamat! Tudom jól, hogy nem az a mérvadó, hogy mások mit szólnak, de a fiam tényleg olyat tett, amin az egész falu joggal csámcsoghat!
A kilencéves Szandi levele anyukájának: ,,Azzal kezdeném, hogy nagyon szeretlek! Olyan jó, hogy te vagy az anyukám! Szeretem, ha reggel fésülöd a hosszú hajam, s együtt választjuk ki a szép színes hajpántot. Szeretek veled biciklizni a töltésen.,,
Egy jó könyv minden nehézséget segít átvészelni. Lássuk, milyen könyvekkel csillapítják szomjúságukat szerkesztőségünk tagjai! A könyvajánlónk 2. részében...
A mai anyukák szülési tervet írnak, szoptatási tanácsadót fogadnak, jógára, gátlazító szeánszra járnak. Huszonkét évvel ezelőtt még más volt a világ: én is készültem az anyaságra, bár egyáltalán nem olyan formában, mint ahogy azt ma látni.