Mit nem felejtenek el soha a gyerekek? A krasznahorkai kirándulást vagy a hajókázást a Dunán? Nem. Ezeket általában elfelejtik. Ám örökre belevésődik emlékezetükbe az ideges reggeli kiabálás, mikor nem készültek el olyan gyorsan, ahogy azt anya tervezte. A szülők gyakran gondolkodnak azon, mit tettek volna másképp, ha tapasztaltabb szülők lettek volna. Több időt töltöttek volna gyerekeikkel, és több időt szántak volna saját magukra. Általában ezt mondják.  

1. Tudom, hogy kellene új iskolatáska, de én ruhát akarok venni
Anna húszéves volt, amikor édesanyja elmondta neki, hogy nagyon sok mindenről le kellett mondania a gyerekei miatt. Nem vásárolt magának új holmikat, nem járt kirándulni, mert apa nem szeretett elmenni otthonról. Így sok kellemes dologról lemaradt. Anna nem tudta, mit válaszoljon. Ma, negyvenévesen már tisztán lát, és HIBÁNAK tartja, hogy anyja minden szórakozásról lemondott. Mert visszaemlékezve csak egy örökösen fáradt, ideges és mindig ingerült anyát lát. Most ő is anya, és vásárolni indult a kislányával. Vett magának egy cipőt, holott úgy indultak el, hogy a lánya kap új iskolatáskát. Anna számára nem jelent gondot, hogy szombaton nem takarít, hanem kirándul a családdal. A pormacskák és az asztali morzsa megvárja, míg hazaérnek. Az ő gyerekei talán egy vidámabb anyára fognak emlékezni, mint ő.

2. Megértés vagy harag? Mind a kettő!
Megszokott kép: a szülő lábujjhegyen jár otthon, nehogy megzavarja gyereke nyugodt álmát. Soha nem mutatja, hogy fáradt vagy mérges. A gyerek egy rózsaszín kalitkában nő fel. Nem viszi el a temetésre, mert azt akarja, hogy a gyerek ne tudja meg, hogy a világon fájdalom és szenvedés is van. Ez bizony nagy hiba. Az ilyen anyák elkényeztetett, önző, önimádó lényeket nevelnek gyerekeikből. Ugyanakkor hazudnak is nekik, mert HAMIS képet mutatnak magukról. A gyerek azt gondolja, hogy a szülő (és a világ) csak miatta és érte létezik! (És felnőttkorában is azt fogja gondolni, hogy nem neki kell alkalmazkodni a körülményekhez, hanem a világnak őhozzá.) A gyerekeknek igenis látniuk kell, hogy az anya dühös is tud lenni, mert nem tudja elvégezni a munkáját a folytonos követelőzésük miatt. Tudniuk kell, hogy anya már pokolian unja, hogy mindig csak ezt hallja: ezt nem eszem meg, ide nem megyek, ezt nem akarom megcsinálni, én is olyan játékot akarok, mint Misinek van, szomjas vagyok, éhes vagyok, pisilnem kell… Ebbe mindenki belefárad. Egyet jegyezzünk meg: a gyerekek egész JÓL VISELIK a szülők indulatkitöréseit. Mindenesetre jobban, mint a szülők a gyerekéit. 

web-bannerek-hirlevel-02_4.jpg

3. Ki a szegényke a családban?
Sok anya dolgozik akkor is, amikor a gyereke még egészen kicsi, akár néhány hetes. Gyakran látjuk, hogy a többiek sajnálják ezeket az anyákat. Sajnálják a szegény gyereket is. Holott a dolgozó anya mellett NEM SZENVED a gyerek. Jobban szenvedne akkor, ha az anya teljes gyermekgondozási szabadságon lenne. A dolgozó anya is együtt ébred a gyerekével, elkészíti neki a reggelit, este pedig vacsorát főz. A legtöbb anya nem szereti, hogy élete csak a pelenkáztatásból és az etetésből áll. Sokkal kiegyensúlyozottabb anya tud lenni, ha más is belefér az életébe. Mert úgy lesz az kerek! 

anyafuria01.jpg

4. Válassza ki a gyerek a szabadságot? Nem, soha!
Régebben volt olyan nézet, hogy nem számít, mennyi időt töltünk a gyerekkel. Fontos az, hogy milyen intenzív az együttlét. Manapság a pszichológusok kétségbe vonják a „minőségi idő” fogalmát. Mert az intenzív együttlétet nehéz ELŐRE megtervezni. Előfordulhat, hogy este hat és hét között éppen nem vagyunk a legjobb formában, fáradtak vagyunk a mókázáshoz. Sőt, lehet, hogy a gyerekek is. Ugyanígy az az elmélet sem helytálló, hogy az a jó, ha egyik élmény követi a másikat. Ilyenkor nincs idő a feldolgozásra, és a gyors idő a felejtésnek dolgozik. Az sem a legjobb, mikor a család mindig aszerint választ, hogy mit akar a gyerek (mit akar enni, hol akar üdülni, kivel akar utazni). Másrészt: ha az embernek már van gyereke, úgy kell alakítania az életét, hogy az saját magának és a gyerekének is megfeleljen. A gyerekkor gyorsan elmúlik, és az a jó, ha vidáman telik, a gyerek örül a szülőjének, a szülő pedig a gyerekének.

5. Anya, ide figyelj…
A szülőt boldoggá teszi, ha gyereke szeret beszélgetni vele. Zűrös tud viszont lenni az élet, ha mindenki egyszerre beszél, és a szobában boldog összevisszaságban röpködnek olyan szavak, mint a bálna, a vonatok, a csipcsirip. Pedig ilyen hangzavar gyakorta előfordul az olyan családban, ahol a szülők kiskoruktól kezdve beszélgetnek a gyerekekkel. Néha fárasztó a sok beszéd, mert a szülő inkább olvasna, vagy vacsora után bambán bámulná a tévét. Ám az idő kárpótol: gyerekeink később is őszinték lesznek velünk. A közlékenység a szülő jutalma azért, hogy nyílt volt a gyerekeivel, és mindig meghallgatta őket. 

 

„Napjainkban túlzott gyerekkultusz uralkodik. Sokszor úgy tetszik, hogy rossz szülő az, aki nem tölt minden percet a gyerekével, és nem tesz meg mindent, hogy gyermeke boldog legyen. Az elmúlt századokban a gyermekekkel mellékesen foglalkoztak. Ma átestünk a ló másik oldalára"

 

6. Megkönnyíteni a gyerek dolgát
Sok szülő nem tudja úgy rendezni az életét, hogy a délutáni foglalkozásokra maga fuvarozza a gyerekeit. Ennek van egy nagy előnye is: a gyerek ÖNÁLLÓ lesz, ami az életben csak a hasznára válik. Kis szülői zsugoriság sem árt, mert így a gyerekek korán megtanulják, hogyan kell pénzt keresni. Dolgoznak, és ezzel kiegészítik a zsebpénzüket. Mert semmi sem elég: a mai gyerekek költekezőek (fogyasztásra orientáltak, sajnos), a szülő úgysem tud elég zsebpénzt adni. És mindig akad az osztályban egy-két olyan gyerek, aki kétszer annyit kap otthon.

7. Most pedig apával elmegyünk moziba
A gyerek születése alaposan próbára teszi a házasságot és az együttélést. Az istenért, ne szólítsuk egymást apának és anyának! A nő és a férfi egy szerelmes kapcsolatban mindig nő és férfi marad, csak a gyerekeikhez való viszonyukban változnak szülővé. A gyerekeknek meg kell érteniük, hogy anyjuk és apjuk időről időre nélkülük is szeretné tölteni az IDŐT, valamint KÖZÖS programot szervezni. Mert szüleik nemcsak a velük való viszonyban léteznek, hanem egymással is van egy külön bejáratú, érzelmekkel teljes viszonyuk. A szülőknek nem kell bocsánatot kérni azért, mert néha elhívják a nagyit vagy a keresztmamát, hogy vigyázzanak a gyerekekre, mert ők moziba vagy romantikus vacsorára akarnak menni.  A jól nevelt gyerek hamar megtanulja: a tiétek vagyunk, de közben egymásé is vagyunk! És a nagyoknak is vannak szükségleteik. Ez a felismerés felkészíti őket az életre, hogy nem csupán én vagyok, hanem ŐK is vannak...

–varga–

web-bannerek-hirlevel-01.jpg