Régen a tudás generációról generációra öröklődött. Anyák a lányaiknak, idős asszonyok a fiataloknak adták át az életből szerzett tapasztalataikat. Napjainkban azonban egyre ritkábban fordul elő, hogy mi, nők összeüljünk és beavassuk egymást titkainkba. Pedig sokat tanulhatnánk egymástól.
Sütő Annamária Babi székely gyökerekkel rendelkezik, de jelenleg Magyarországon, Pilinyben él. Ő az úgynevezett Asszonyképző megalkotója, melynek köszönhetően 2014 óta Erdélyben, Vajdaságban és Magyarországon több száz nőnek nyújt iránymutatást az élet útvesztőiben. Olyan spirituális utazásra hívja az érdeklődő hölgyeket, aminek segítségével újra kapcsolatba léphetnek önmagukkal, és visszahívhatják saját nőiességüket. De mi is pontosan az Asszonyképző, és hogyan jött létre?
A délelőtti órákban érkeztem Sütő Annamária Babihoz, a dimbes-dombos Pilinybe. A kapuban hatalmas kutyája, Okinava várt, miközben tekintetemet az udvaron álló jurta kötötte le. Babi széles mosollyal és öleléssel fogadott. Ahogy leültünk beszélgetni, hirtelen azt éreztem, már évek óta ismerem ezt az életvidám hölgyet. Elmondása szerint sok nőtársához hasonlóan, ő is megakadt az élet útvesztőiben, és sok időbe telt, míg visszatalált önmagához. Rengeteget tanult, megannyi képzésen vett részt, hogy fejlessze önmagát és másoknak is segítséget nyújtson.
Így alkotta meg az Asszonyképzőt, ahol életmentorként holisztikus foglalkozásokat tart nőknek. Olyan alaptudást szeretne nyújtani, amiket az iskolákban nem tanítottak meg nekünk, így jobban megismerhetjük saját testünket és szükségleteinket. Keressük fel menstruációs, terhességi panaszokkal, vagy akár párkapcsolati, önbizalmi problémákkal, Babi segít a tisztánlátásban, és támaszt nyújt.
– Induljunk el a női köröktől. Miért fontos egy nőnek, hogy női csoporthoz, klubhoz csatlakozzon? Mit tud ez nyújtani?
– A kérdésedről a fák jutnak eszembe, hisz egy fa is a természetben, a többi fa között érzi jól magát. A nők meg a nők között. Tehát a hasonló a hasonlóval mindig is jobban megértette egymást, és egyik nő a másiknak nagyon sokat tud adni. Vannak olyan élethelyzetek, biológiai kérdések, amelyeket senki más nem tud úgy megérteni, mint egy másik nő.
Egy tapasztalt, idősebb asszony rengeteg mindent előre tud vetíteni egy fiatalnak. Nem vagyok nagy híve a tanácsadásnak, de néha az sem árt. Ám a mesékből és történetekből is tanulhatnak a fiatal lányok.
‒ Kifejtenéd ezt bővebben? Hogyan válnak a mesék iránymutatóvá?
‒ A női körök a székelységben mindig is a valláshoz kapcsolódtak, ezek voltak az imakörök. Csíkmadarason a nők minden héten összeültek imádkozni egy órára, utána beszélgettek egymással. Télen pedig a fonókban jártak össze, ami mindig mulatságba és éneklésbe torkollott. Emlékszem, mi sem írott szövegből tanultuk meg a dalokat, hanem egymástól, énekelve.
– Elmeséled az utad, egészen az Asszonyképzőig?
– Látomáskeresésre indultam, három napot töltöttem a természetben étlen-szomjan. Az ember rendszerint azért vállalkozik ilyen útra, hogy választ kapjon valamire a szellemvilágtól, vagy akár önmagától. Én 2014-ben indultam el válaszokért. Vittem füzetet, papírt, míg meg nem láttam magam előtt az Asszonyképző logóját, amit le is rajzoltam. Innentől már tudtam, mi a célom: fel kell készítenem a nőket az életre, minden olyan témában, ami kimaradt az iskolákból.
‒ És azóta is ezt az utat követed.
‒ Igen. Az első csoportom 2014-ben volt. Előfordult, hogy egy évben három csoportot is vezettem. Az egyik hétvégét Pesten, a következőt Kolozsváron, a harmadikat pedig a Vajdaságban töltöttem. Így járom azóta is az országokat, már tizenegy éve. Néha még rám írnak a 2014-es csoportból, hogy még mindig használják az általam mondottakat.
– Mi az, amit megfigyeltél az elmúlt évtized alatt ezekben a csoportokban?
– Nagyon sokat tanultam. Rengeteg egyéni és csoportos terápián vettem részt, és azt figyeltem meg, hogy a nők hajlamosak illúziókba kergetni önmagukat. Én is ilyen voltam. Jellemző ránk az áldozatszerep, és kívülről várjuk a segítséget. Vagy egy férfi, vagy a Jóisten mentsen meg, és a sors hibás mindenért, ami velünk történik. Megelégszünk azzal, hogy gyorsan meggyónunk, majd hazamegyünk és mindent ugyanúgy megismétlünk.
Az Asszonyképző annyiban más a többi körtől, hogy van egy szakrális oldala. Vallom, hogy ha a világképünk megerősödik, akkor stabilabban állunk a lábunkon.
‒ Mit értesz pontosan ez alatt?
‒ Például fontos tudnunk, honnan jövünk, hol tartunk és hova megyünk. Ez az alap. Nagyon jó dolog nőnek lenni. Felismerni, milyen mázlisták vagyunk, hogy most élünk nőként, és honnan hova jutottunk. Nem is olyan régen sokkal nehezebb volt az életünk. Még nadrágot sem húzhattunk. (Nevet.) Ma azt csinálunk, amit akarunk. A női létnek azonban vannak még olyan területei, ahol nagyon sok munka vár ránk. Ilyen például az oktatás, hogy mire tanítjuk a gyerekeinket, legfőképpen a lányokat.
‒ Hogyan kell elképzelni az Asszonyképző foglalkozásait? Hogyan építed fel a programot?
‒ Aki belevág, az több hónapon keresztül, rendszerint októbertől júliusig, havi egy hétvégét tölt nálam. Egy közösséget hozunk létre. Én, mint bába vagy dúla veszek részt az alkalmakon. Nagyon sok önismereti téma áll rendelkezésre, amiket általában az évkörök szerint építek fel. Mivel ősszel indulunk, ezért az őszi témák vannak előtérben. Én beszélek, ismertetem a sámánkozmológiát és a természet rendjét. A foglalkozásoknak van egy elméleti és egy gyakorlati részük. Ez utóbbit gyakran az izzasztókunyhókban végezzük.
‒ Mit takar ez pontosan, mi az az izzasztókunyhó?
‒ Nem tudni pontosan, honnan ered, de az biztos, hogy nagy múltra vezet vissza. Használták Észak-Európában és Észak-Ázsiában is, és bizonyos formában ma is jelen van az életünkben, gondoljunk csak a szaunákra. Az izzasztókunyhó egyfajta tisztítószertartás. Másfél-két óra után nagyon sok testi és lelki fájdalomtól szabadulhatunk meg általa. Mondhatni, kiizzadjuk magunkból a problémákat.
– Visszatérve a foglalkozásokhoz, mi mindent tanulnak nálad a hölgyek?
– Az Asszonyképző egyik nagy feladata, hogy felnőjünk. Vagyis megtanulunk felelősséget vállalni önmagunkért. A körülmények legyenek olyanok, amilyenek, de mi megpróbáljuk a legtöbbet kihozni belőle. Ami még nagyon fontos, az a kommunikáció, ez az egész programot végigkíséri. Beszélni tudunk, hallgatni is, de nyíltan kommunikálni nem.
– Mit értesz ez alatt?
– Fontos az egyenes, nyílt, egyértelmű kommunikáció. Mindig és mindenhol. Ez nagyon nehéz például a szeretteinkkel. Mindig félünk, hogy megbántjuk őket, ha túl őszinték vagyunk. Ahhoz, hogy ezt leküzdjük, először meg kell értenünk, mit jelent a szóbeli agresszió és bántalmazás. Ezek is mind kommunikációs formák.
Meg kell ismernünk a mögötte húzódó valós dinamikákat, valamint megtanulni, milyen más lehetőségeink vannak helyettük. Az én világomban a hiteles kommunikáció a megoldás kulcsa.
‒ Miként sajátítsuk el a nyílt és őszinte kommunikációt?
‒ Azt gondolom, hogy az érzelmek elnyomása sosem megoldás. Már azzal is felvállalom az érzelmeimet, ha kimondom, dühös vagyok. Nemcsak megkönnyebbülök, de el is ismerem a saját dühömet. Az, hogy a másik fél miként dolgozza fel a haragomat, az már nem az én dolgom. (Nevet.) Nyilván nem zúdítok mindent a nyakába, de szerintem ez is az élethez tartozik, így van rendjén. Ahogy egyszer vihar van, úgy máskor csend áll be.
‒ Említetted, hogy a témaköröket évkörök szerint csoportosítod. Most ősszel mi van terítéken?
‒ Ősszel indul a halál témaköre, ami nagyon fontos a számomra. Az ősz arra tanít minket, hogy egyszer mi is elhullatjuk a faleveleinket, megőszülünk. Beszélgetünk ilyenkor az elmúlás kérdéséről, a gyászfeldolgozásról, és hogy miként tudunk segíteni a haldoklókon. De foglalkozunk a születés misztériumával is. Az is fontos, hogy miként jelentek meg ezek a témák a hagyományokban. A régvolt nézeteket nem lehet lesöpörni az asztalról, hanem vissza kell hozni őket.
‒ Mit foglal magába a szülés misztériuma? Mire tanítja ez meg a nőket?
‒ Elsősorban arra, hogy mindig amellett tartsunk ki, ami a születendő gyerek és az anya számára a legmegfelelőbb. Ezzel a tudattal könnyebbé válhat majd a nő szülése. Tavaszra esik a termékenységi beavatás, vagyis a női menzesznek, a holdvérnek az átbeszélése. Ezzel is rengeteg tabukérdés merül fel. A tapasztalat azt mutatja, hogy az első menzesz ugyanolyan erőteljes, mint az első szexuális élmény. Ez a kettő nagyban meghatározza a nőiességünkhöz, de ugyanakkor a termékenységhez való viszonyunkat.
Ezért is fontos, hogy rendezzük ezt a kérdést önmagunkban. Az izzasztókunyhóban leírhatatlan fájdalom tör ki a nőkből ezzel a két témával kapcsolatban. De akkor is, amikor a szexualitás és a párválasztás témáját dolgozzuk meg.
‒ Milyen kérdések merülnek fel a nők körében, ha párkapcsolatokról van szó?
‒ Mint minden témakörhöz, ehhez is van egy alapkérdésünk, amihez elméleti és gyakorlati rész is tartozik, de mindenki hozza a saját, ehhez kapcsolódó témáját. Miért ezt a típusú férfit választom? Miért van bajom a szexualitásommal? Milyen szexuális igényeim vannak? Arra is van egy kétnapos program, hogy miként tudjuk elengedni például az előző párkapcsolatunkat, és hogyan vessünk neki valóban véget.
– Mi a te sajátos módszered?
– Analógiákat keresünk, igyekszünk megérteni a szimbólumokat, illetve megvizsgálunk bizonyos élethelyzeteket. Például, hogyan tudunk kilépni az áldozatszerepből? Fontos az is, hogyan húzzuk meg határainkat, tudunk-e nyíltan kommunikálni, és felvállaljuk-e az erőnket. Sokszor nem merjük felvállalni, hogy értünk valamihez, ahogy azt sem, hogyan érzünk. Nem merünk az ösztöneinkre hagyatkozni, pedig mindig tudjuk a helyes utat, de az elme felülírja az ösztöneinket.
