Szőlődombok, tisztások, barátságos emberek, megható sztorik. Mozaik egy bájos, nagyon magyar, nagyon gerinces faluról. Ki tudta, hogy Bátorkeszi a világ közepe? A képen: domb és tőke csendes párbeszéde. A bor és a falu összetartoznak. A Bátorkeszi Borfesztivál ma már tízezres nagyságrendű látogatótábort vonz.
Régen volt, mikor bejöttek: az ősök még a honfoglaló magyarokkal jöttek. Bátorkeszi nevét a honfoglalás kori Keszi törzsről kapta, a Bátor előtag a későbbi birtokosoktól, a Báthoryaktól jött. Bizonyítékképpen kalandozáskori temetőt is feltártak itt. Voltak már magasan is a ranglétrán, mezővárosi rangban. Az 1800-as években Bátorkeszi már négy országos vásárt is tarthatott.
Dűlőben mulatott a nép
A domboldalon egymás mellett sorakoznak a pincék, több mint száz is van belőlük. A helyi szőlősgazdákat egyesület is tömöríti. Az, hogy a tőkéken szőlőszemek fejlődjenek, majd abból bor legyen, az rengeteg aprómunkát kíván. A borászat szeretetét, ahogy a pincéket is, a kesziek generációról generációra adják tovább.
A legjobb gyümölcsész!
Itt tevékenykedett az Európa-hírű pomológus, gyümölcsész, Kováts József. (Aki mellesleg 53 évig működött református prédikátorként a faluban). Az 1850-es évek végén nyugat-európai tanulmányúton is részt vett, hogy ismerkedjen a korszerű módszerekkel. Bejárta például a Rajna menti híres gyümölcstermelő vidékeket.
Több holdnyi gyümölcsültetvénye országos hírre tett szert, de egy hajórakománnyal még Afrikába is eljutottak a gyümölcscsemetéi. Rengeteg kalauzt írt a különböző nyesési, ültetési módokról: ezek katalógusok voltak a bátorkeszi faiskolában található oltásvesszőkről és csemetékről (Lent).
Egy igazi self-made man: a lengyel lakatosinas
Kastély és szeszfőzde
A mezővároska szerencsecsillaga akkor ragyogott fel igazán, amikor Kobek István, a lengyel származású lakatosinas beleszeretett egy bátorkeszi lányba. Ő az a mesebeli legkisebb fiú, aki saját erejéből, hátszél nélkül feljutott a csúcsra. Kobek István meggazdagodott, Ferenc József császártól nemesi rangot kapott, és országgyűlési képviselő lett belőle. 1907-ben örököseire hatalmas gazdaságot, jól prosperáló szeszgyárat és gyönyörűséges kastélyt hagyott.
Jó példával járt elöl, így más tehetős vállalkozók is egyre másra nyitották itt a gyárakat: sörgyárat, likőrgyárat, szikvízüzemet. Beszédes, hogy itt létesült Európa második cukorgyára. Utána jött egy kis lejtmenet, az első világháborúban Bátorkeszi nem csupán „fiait” vesztette el, a Csehszlovák Köztársaság városi rangjától is megfosztotta.
A képen: Kobek István kastélya 1895-ben épült.
Vállunkra telepszik az áhítat
A szél is megtorpan a templom árnyékában, mielőtt belépne... Bent minden békés ember vállára rátelepszik az áhítat, a templombenső hófehér, letisztult és puritán. (Eszembe is jut, hogy Kováts József prédikátor is ezek között a falak között nyerte az erőt gyümölcsnemesítő igyekezetéhez.) Most Czinke Zsolt lelkész szolgálja a bátorkeszi református közösséget, a keleti végekről érkezett, négy szép gyermeke van. Elmeséli, hogy a bátorkeszi református egyházról már 1543-ból vannak adataik, s felidézi a gályarab prédikátor, Bátorkeszi István emlékét. Akiről ő kutatta ki, hogy Bátorkeszi szülötte (és régi szokás szerint felvette szülőhelye nevét).
Büszkén vezet végig a virágoktól illatozó udvaron, s mutatja központjukat: a református elemi népiskola romos, leégett falait varázsolta újjá húsz-harminc lelkes önkéntes. Itt tartják a táborukat, idén nyáron Írországból is érkeznek majd fiatalok. Nem meglepő, hiszen Bátorkeszi a világ közepe! (Mondja ő is mosolyogva.)
Fejet nem hajtani
Gyászévtizednek nevezik azokat a gyötrelmes éveket, mikor a magyar protestánsokat üldözték, a leghívebbeket pedig gályarabságba vetették. Egy véresszájú katolikus püspök kijelentette: „Magyarországot katolikussá teszem!” Bátorkeszi István, aki akkori szokás szerint felvette szülőhelye nevét, 1840-ben született Bátorkeszin.
Prédikátortársaival együtt gályarabságra ítélték, Nápolyban szállt hajóra – sok évnyi rabság után végül svájci és hollandiai vallási vezetők szabadították ki a többi prédikátorral együtt. Bátorkeszit a gályarabok költőjének ismerjük.
„Ha ez ínségben meg köll is mind halnunk, de néma bálványnak fejet nem hajtunk!”
Miért nincs rajta szlovák felirat?
A Kálvin-dombormű miatt számonkérték a lelkész házaspárt. Mire ők arra hivatkoztak, hogy a törvény szerint kétnyelvűnek kell lennie a hátlapon a feliratnak, s ők betartották a parancsot (a magyar mellett latinul is olvasható a magyarázat).
Ella gőzmalom
Szárazság, befagyott vizek esetén a vízimalmok leálltak, de a gőzmalmok akkor is működni tudtak. Forradalmi találmány volt a gőzerővel hajtott hengerszék: egymással szembeforduló fémhengerek segítségével aprította a gabonát lisztté. Az Ellam gőzmalom Bátorkeszin a dicső ipari múlt emléke: 1911-ben építtette Ulmann báró.
Kísértetiesen nyikorgó lépcsőkre, gombszemű egércsaládokra és pókhálókra vagyok felkészülve, de elhatározom, hogy bátor leszek. Lesz, ami lesz. Egy tucat vadgalamb figyel a repedezett ablakok párkányáról, ahogy belépek az ajtón.
Mintha csak most hordták volna be a búzát a fehér kötényes, lisztes hajú molnárlegények a Köbölkút felől érkező vonatról; mintha csak tegnap állt volna be az utolsó lovaskocsi az udvarba, hogy elvigye a lisztet... Egy Netflix-sorozatban érzem magam, olyan látvány fogad: a gerendákon hatalmas fogaskerekek, szinte érzem a gépolaj illatát. Mindenütt gépszíjak és lisztcsúszdák, ezekben kanyaroghatott a finom, porrá őrölt búza...
Se szú, se moly, pedig a vályúkban néhol még ott a liszt maradéka. A tárolókra mintha tegnap festették volna fel, hogy Dara, Derce… Valóságos időutazásban van részünk, amire hamarosan a kívülállóknak is lehetőségük lesz, ugyanis a község 500 ezer eurós támogatást nyert, hogy az interaktív malom megnyithassa kapuit.
Itt jött ki a liszt...
A világ közepe
„Éltem nagyvárosban, éltem kisvárosban, mégis hazajöttem. Bátorkeszi a világ közepe!”
Ezt Labancz Roland polgármester úr mondja, aki a katedrát cserélte polgármesteri székre. S teszi is a dolgát, akár a falu melletti Fényes-patak vize, megállíthatatlanul. Az eredmény pedig nem maradt el: a kijárt több mint 15 millió euró pályázati támogatásból Keszi mára a komáromi járás egyik legszebb települése. Nagy kuriózumnak számít egészségközpontja: többek közt nőgyógyász, gyermekorvos, fogorvos, allergológus‑immunológus (!), neurológus és fizikoterapeuta várja itt a betegeket.
Polgármester vízióval: Labancz Roland 15 éve igazgatja Bátorkeszit
Kirajzó lányok
Van itt magán szakközépiskola, két óvoda, bölcsőde – s az ország legrendezettebb alapiskolája. Mintha csak vonalzó mentén nyírták volna le udvarán a füvet. Életnagyságú papírhuszár fogad minket az ajtóban (a magyar virtus jelképeként). 149-en koptatják itt az iskolapadot, szeptemberben pedig 24 kiselsősük lesz.
A bátorkesziek ragaszkodók, szeretik a magyar iskolát
Amíg lesz magyar gyerek, Keszin lesz magyar iskola, mondják! Bátorkeszi úgy őrzi ősi „kesziségét”, mint a sziklába kapaszkodó tölgyfa. Félévente például hagyományőrző napot tartanak. Húsz évvel ezelőtt indította el Bajza Magdaléna a néptánccsoportot, azóta is járják a helyi népi táncokat.
„A lányok olyan szépek, ahogy kirajzanak az épületből, mint az ezerszínben pompázó virágos mező”, mondja az igazgatónő, Jóba Szivek Katalin.
Bátorkeszi azért lehet bájosságban az első, mert nem hagyja ebek harmincadjára jutni a kincseit. Büszke az őseire, de nem vak a nehézségekre.
Amikor nem ültek ki a kispadra...
A lakosságcsere borzalmai negyvenhétben sok családot szétszakítottak. Korábban az asszonyok délutánonként kiültek a házak elé a padokra beszélgetni. De akkoriban mindenki bezárkózott... Elvitték a magyarokat, szlovákokat hoztak a helyükbe. A magyar iskolát bezárták. Ámde a bátorkeszi magyarokat nem tudták megtörni. Amikor negyvennyolcban a kommunisták újra megnyitották a magyar iskolákat, négy osztályt kellett indítani, annyi volt a beiratkozó. Nehéz idők voltak, télen minden gyerek hozta a fát otthonról, hogy legyen mivel tüzelni. Sokan a hatodik osztály után kiálltak, elmentek a szövetkezetbe dolgozni.
„De nekem szerencsém volt. A tanító néni rábeszélte édesanyámat, ne engedje, hogy elkallódjak...” – meséli Kolarné Szenci Gizella (85), akiből később tanítónő lett. Nyitrán szerezte meg a pedagógusi képesítését, és zenére tanította a bátorkeszi gyerkőcöket. Nála mindenki dalra fakadt, az ország egyik legelismertebb kórusát vezette.
Kolarné Szenci Gizella
A falu szíve
Csak így hívják. Ez a bátorkeszi kultúrház. Sok város is megirigyelné... 350 férőhelyes nézőtér, nagyzenekari árok, profi akusztika, bálterem, ülésterem várja a nagyérdeműt. Soroljuk tovább? Itt működik a híres-neves bátorkeszi sakk-klub is.
A sakk-klub
A fekete-fehér táblák fölött ülnek a játékosok, fiatalok és a legidősebbek. Az országos ligában játszanak. Az okleveleken visszatérő nevek, Dolník-, Bárczi-, Szegi-dinasztia: a klub története a helyi családok sakk iránti végtelen elköteleződésének története is.
A középső asztalnál Miholics Zoltán: Zoli bácsi alapította a klubot hatvanötben. Egy dermesztően fagyos téli napon behozott egy sakktáblát az iskolába, hogy ne unatkozzanak a gyerekek, ha már ki nem lehet menni. Egy évvel később már kerületi bajnokságon diadalmaskodtak a diákjai...
Miholics Zoltán
Mindenhez közel, és mindentől távol!
A helyiek ehhez a mondáshoz tarják magukat. Talán ezért lehet, hogy Bátorkeszi iparosságban, de gazdálkodásban is az elsők között volt. Termesztettek itt gabonát, dohányt, a likőrgyár számára gyümölcsöt, de a méhészkedésnek is gyökerei vannak. Nagy örömöt az ittenieknek a szőlő jelentett, a jó bornak a kesziek szerint nincs titka: csak gondozni kell a tőkét, és ildomos arra törekedni, hogy a bor tiszta legyen.
S legyen ez a végszó! Bátorkeszi azért lehet bájosságban a legelső, mert nem hagyja ebek harmincadjára jutni a szőlőjét, ahogy egyéb kincseit se. Büszke az őseire, nem vak a nehézségekre, de reménykedése megingathatatlan. Szóval: mindenféle bájban sztár.
Honfoglaló kesziek, kalandozáskori leletek
Janković Nóra és Nagyvendégi Éva
