Hátizsákkal körbejárni a világot... Ezt kukázhatom. Az utazás most úgysem jöhet szóba, és amúgy sem indulhatok el. Ki készítené el a gyereket minden reggel? Mert, ugye, minden másban teljesen felkészült és rutinos vagyok. Szinte minden nap az út mellett főzőcskézek és a patakban mosakodom.
Mozgólépcsőn ellenirányba futni. Előnye: Kivitelezhető, és nem jár két hét karanténnal. Hátránya (lehet): Biztos hülyének néznének.
Megtanulni jódlizni. Ezt nem hiszem, hogy én írtam a listára. Vagy mégis? A klasszikus énekléssel is gondjaim vannak. A hallgatóimnak is.
Sivataggal és tengerrel kezdődő mondatok... Kizárva. Hát még a bálnák!
Maradnak a természetfilmek, az udvaron sátorozás, sok-sok fagyizás, autóban éneklés. Hangosan. Pancsolás. Nem mintha ezek miatt bakancslistát kellene készíteni. Nevezzük inkább csak tennivalóknak. A nyár pont erre való, hogy olyanokat tegyünk, amit máskor nem. Sétáljunk mezítláb, ázzunk meg a nyári esőben, pihenjünk, olvassunk. Főleg nevessünk sokat. Ne felejtsük el a csillagos eget, adjunk esélyt a hullócsillagoknak.
Adjunk esélyt magunknak és a szabadság illatának. Emlékezzünk vissza a régi nyarakra, csundérokra, éjjeli fürdőzésre. Én nem (csak) a nagy utazásokra emlékszem. Nem kellett messzire kirándulni, hogy találkozzunk, nevessünk, elköltsük a kis pénzünket. Pontosan azért güriztünk a nyár elején, hogy a kapott pénzt elverjük egy fesztiválon. Éltünk. A mai napig minden nyáron megcsiklandoz az élet szaga. A szabadságé. Még ha dolgoznom is kell... A testem nem felejt. Minden évben visszagondolok a régi nyarakra, minden évben eszembe jutnak a hajnali lődörgések egy-egy hosszú este után.
A nyár pont erre való, hogy olyanokat tegyünk, amit máskor nem. Sétáljunk mezítláb, ázzunk meg a nyári esőben, pihenjünk, olvassunk. Főleg nevessünk sokat.
Kicsit álmosan, kicsit részegen, de gondtalanul. Értem én, hogy az ember felnő, családja, munkája és egyéb teendői vannak, de akkor is kell, kell, hogy emlékezzünk. Nem szabad nem észrevenni az „aligruhás” fiatalokat, a hátizsákos stopposokat, a nyári estéken zsúfolásig teli teraszokat.
Igaz, ez utóbbiakból bizonyára kevesebb lesz idén az elhalasztott rendezvények és egyéb megszorítások miatt, de a koronavírus sem veheti el tőlünk a szabadságunk és gondtalanságunk emlékét. Ilyen tünetről még nem volt szó.
Végh Koncz Csilla
Kapcsolódó írásunk: Menjünk világgá, a világ közepére!
