A bántalmazásról

A bántalmazó manipulálja az áldozatát, akinél kialakul a függőség. Elhiteti az áldozatával, hogy csak vele szimbiózisban létezhet, fokozatosan elszigeteli a családjától és a környezetétől, a végén az áldozat még abban sem lesz biztos, hogy képes kimerni egy tányér húslevest anélkül, hogy ne löttyintené mellé. A bántalmazó az áldozatot általában anyagi függésben tartja, nem ad neki pénzt, ellenőrzi minden lépését.

Elhiteti vele, hogy minden az ő érdekében történik, mert határtalanul szereti, hisz lám, mennyire törődik vele. Az erőszakos kitörések, verések után a bántalmazó kedvesen viselkedik, ajándékot vesz, virágot hoz a nőnek, lehozza neki a csillagokat az égről, megígéri, hogy a jövőben megváltozik. Az ilyen, „mézesheteknek” elkeresztelt epizódok miatt a bántalmazott egyre kevésbé látja át saját kiszolgáltatott helyzetét, és reménykedik a változásban még akkor is, mikor a feje már tele van dudorral és kék foltokkal (az előző verések nyomaival). Ez az oka annak, hogy a bántalmazás hosszú évekig rejtve maradhat.

Toxikus dinamika – az áldozat viselkedése

A bántalmazó kapcsolatnak megvan a maga dinamikája. (Ezt a dinamikát jobb helyeken tanítják azokkal a szervekkel, amelyek kapcsolatba kerülnek a bántalmazottakkal – például a rendőrökkel.) A kívülálló ugyanis nem érti, miért nem lép az áldozat, sőt, a családon belüli erőszak esetén még ő könyörög a rendőröknek, hogy hagyják békén a bántalmazót, engedjék szabadon. 

Gyűjtőpontok – adományozás

Szlovákia magyarlakta területein egyre többen ismerik a Lélekgyógyító Alapítvány munkáját, sokan adományoznak nekik ruhát, bútort vagy egyéb használati tárgyakat, hogy ezzel is segítsék a rászorulókat. A kormányrúd Papp László kezében van, ő végzi a koordinálást: néha már hajnalban úton van, hogy végigjárja a gyűjtőpontokat és összeszedje az adományokat, majd később kézbesítse azokat a rászorulóknak. Az Ember az emberért Polgári Társulás a Lélekgyógyító Alapítvány felvidéki társszervezeteként működik, célja az elesettek megsegítése.

A gyűjtőpontokon önkéntesek szervezik a begyűjtést, ők rendszerezik az adományokat. Gyerekekről lemaradt ruhacsomag, kiságy, matrac, íróasztal, bármi jöhet: az Alapítvány pedig tesz róla, hogy valóban rászoruló gyermek kapja meg az adományokat.

Dunaszerdahely­től indulva Mátyusföldig egyre több helyen működik gyűjtőpontjuk, az Ember az emberért Polgári Társulás tevékenységét pedig a Facebookon, a Lélekgyógyító Alapítvány oldalán követhetjük nyomon. Lőrincz Adrienn célja, hogy Ausztriában is megnyisson egy gyűjtőpont.

Az Alapítvány keretet ad az emberi jó szándéknak, mert sajnos sok a szélhámos, a csaló, az ember pedig nem szereti, mikor a jó szívét kihasználják. „Ezért sokan továbbgörgetnek a telefonjukon, mikor meglátják Alapítványunk hirdetését” – mondja Lőrincz Adrienn. „Pedig mi egész évben működünk, s nem csupán karácsony előtt integetünk, hogy: Hahó, támogassatok!” Az adományok biztos helyre kerülnek, a rászorulókról pontos információkkal rendelkeznek, nem csupán bemondás alapján gyűjtenek és ajándékoznak. Az Alapítvány jó híre ezért szájról szájra terjed, egyik településről a másikra. Mindent lefotóznak, és az adományozó nevével együtt kerül fel a közösségi felületekre. Az ő segítségük konkrét, embertől emberig megy.

LÉLEKGYÓGYÍTÁS

Amikor először hívtam fel Papp Lászlót, a Lélekgyógyító Alapítvány magyarországi alapítóját, éppen autóban ült, s több száz kilométer állt még előtte. Kiderült, hogy neki ez meg sem kottyan, szinte minden nap útra kel, hogy begyűjtse az adományokat és eljuttassa a rászoruló, gyerekes családokhoz. Ahogy beszélt, csak jót hallottam magunkról; arról, hogy az itteni magyar emberek mennyire segítőkészek, tudnak áldozatot vállalni, rengeteg időt, energiát fektetnek az önkéntes munkába.

Interjúalanyunk, Adrienn, két kislány édesanyja (öt és hét évesek). Egészségügyi középiskolát végzett, Ausztriában dolgozik egy idős- és szociális otthonban, a Lélekgyógyító Alapítványnál pedig konzulensi minőségben tevékenykedik.

„Nem szabad elfelejteni, hogy a családon belüli erőszak rengeteg gyereket érint. Ezért az alapítványunk ismeretekkel látja el a bántalmazottakat, s amennyiben szükséges, adományokkal támogatja a rászorulókat. Közösségi oldalainkon tájékoztatást adunk a párkapcsolaton belüli erőszakról, mert nem lehet a témáról eleget beszélni” – mondja. A Lélekgyógyító Alapítvány küzd a családon belüli erőszak ellen, az érintetteknek igyekszik segítséget nyújtani.

Bevallom, meglepődtem, mert – az igazat megvallva – a mai ember nem igazán az áldozatvállalásáról híres. Ezzel ellentétben László azt mondta, hogy a sok elhivatott önkéntes nélkül nem tudna működni az alapítványuk. Közben elmesélte, hogy dolgozik náluk egy hölgy, aki maga is bántalmazó kapcsolatban élt, s most konzulensként segíti a sorstársait. Ő Lőrincz Adrienn (32, Kisudvarnok), akit felkerestünk, hogy megkérdezzük: hogyan lesz az áldozatból segítő, s hogyan működik ez a lelket gyógyító kis csapat. Adrienn dinamikus, kedves nő, határozott kiállással, ránézésre senki nem mondaná meg, hogy milyen poklot hagyott maga mögött. A szakemberek azt mondják, hogy az áldozatvállalás egy összetett folyamat, az emberek nehezen vállalnak felelősséget vagy áldozatot a másikért, a legtöbbször hárítanak: ő tehet róla, hogy abba a helyzetbe jutott. A nehéz helyzetből kikerülők viszont sokszor a kezüket nyújtják a másik embernek, mert már túl vannak egy önismereti úton. 

– Nem egészen egy éve sikerült kilépnem egy bántalmazó kapcsolatbó – mondja Adrienn. – Ez egy szörnyű időszak lezárását jelentette az életemben. Nagyon hálás vagyok az életnek, hogy akkoriban szembe jött velem a Lélekgyógyító Alapítvány hirdetése. Önkénteseket kerestek, én pedig jelentkeztem.

Segíts a másikon, ha tudsz! Az összes élőlény közül csak az ember képes áldozatot vállalni. Az áldozathozatal képessége gyakran a jövőbe vetett hitből vagy a szeretetből fakad. Az áldozatot vállaló emberben elég szeretet van ahhoz, hogy másokon segítsen, másoknak is osztogasson az energiáiból.

– Mi volt a célod a jelentkezéssel? 

– Igazából a saját témámmal szerettem volna valamit kezdeni. Úgy éreztem, hogy elméleti szinten ugyan kapnak segítséget a hozzám hasonló sorsú nők, de feltettem magamnak a kérdést: Kivel tudnak erről elbeszélgetni? Annak idején nekem nagyon hiányzott az aktív beszélgetés olyasvalakivel, aki legalább sejti, hogy min megyek keresztül. Ezért vettem fel a kapcsolatot a Lélekgyógyító Alapítvánnyal: segíteni szerettem volna a rászoruló embereknek, tehát nem csupán a bántalmazó kapcsolatban élő nőknek. Papp Laci támogatott, így lettem pszichológiai konzulens az alapítványnál. Azóta is tanulok, hogy szert tegyek olyan elméleti tudásra, amely által még jobban tudok segíteni.

Olvass tovább: Lélekgyógyítás