A fiatal nő gyakran az apát látja az idősebb férfiban. Máskor meg csak a tömött pénztárcát.
Egy évszázaddal ezelőtt nem ment ritkaságszámba, hogy a jövőjét már megalapozó, jó harmincas férfi, vagy akár az ötvenéves özvegy „zsírosgazda” és a hatvanéves bankigazgató tizenhét-tizennyolc éves lányt vett feleségül. És az sem volt kivételes, hogy a párok nem szerelemből házasodtak, sokkal inkább „észérvek” szerint – vagyis a szüleik boronálták össze őket a vagyon gyarapítása végett. De aztán beköszöntött a madárcsicsergős, virágszirmos, romantikus szerelmi házasságok ideje! Senki emberfia el nem tudta képzelni, hogy ne igaz érzelmek kössék a párjához egy egész életre! (Bár abban az időben is akadtak kivételek…)
Nos, az idő kereke állandó forgásban van, így a változásokkal is számolnunk kell. Újabban megint trendi, hogy az idős férfiak fiatal lányokkal „járnak”, élnek együtt. Ezúttal azonban nem a férfiak választanak, hanem a lányok. S hogy miért idősebbet? Egyre több fiatal lány keresi a megfelelő egzisztenciával rendelkező férfit, akik elsősorban (leszámítva egy-egy jól megfizetett szakma – például a számítástechnika vagy a bankszektor, esetleg olaj-vagy fegyverkereskedelem – „élmunkásait”) a negyvenöt év feletti csoport tagjai közül kerülnek ki. A lányok eme jellegű vonzódása pedig már nem a szerelem kategóriájába tartozik.
Manapság a szerelmi háromszögekben a harmadik általában „zsenge” tizen- vagy huszonéves.
Egyre gyakoribb jelenség, hogy az idősebb elvált (ritkábban özvegy), de mindenképpen tehetős férfi sokkal fiatalabb nőt választ társnak. A kapuzárási pániktól szenvedő férfiak általában azért döntenek a fiatalabb partner mellett, mert intenzívebb, frissebb életre vágynak. Pontosabban: szeretnék magukat ismét fiatalnak érezni, megfeledkezni arról, hogy felettük is eljárt az idő. Ám ezzel nem nyernek sokat, és csak becsapják magukat, hiszen a végén rá kell jönniük: a kor ellen nem lehet küzdeni. Ráadásul egy hatvanöt éves férfi és egy huszon- vagy harmincéves nő mentalitása, életvitele, igénye azért lényegesen különbözik.
A fiatal nők gyakran az apát keresik az idős férfiban, aki magabiztos és védelmező. Egy ideig persze. A kor előrehaladtával azonban egyre több a testi panasz, és a védelmező lassan, de biztosan maga is védelmezésre, sőt ápolásra szorul.
Az egyik férfiismerősöm nemrég egy beszélgetés kapcsán (meglehet, puszta irigységből) megjegyezte: – Ahhoz, hogy egy idősebb férfinak fiatal, mutatós szeretője legyen, alapvetően két dologra van szüksége: jól menő vállalkozásra, márkás autóra, s nem árt, ha mindezek mellett még lovakat is tart – akkor már tutira mehet a csajoknál.
Pár héttel ezután egy másik városban véletlenül megláttam egy közös, már őszülő halántékú férfiismerősünket! Hatalmas terepjárójának anyósülésére egy csípőnadrágos, lobogó vörös hajú, alig húszéves bombázó ült be magabiztosan, egy puccos étteremből kijövet. Első látásra megállapítottam: a nőci nem a felesége. És a lánya sem, de nem is a titkárnője, aki mellesleg egy minden gyanún felül álló, decens ötvenes hölgy (akit anno még a feleség tesztelt le).
Anyagiasság vagy szerelem?
Az „anyagias lányok” gazdag és befolyásos férfira vágynak – tudatosan az ő társaságukat keresik. Ezek a férfiak többnyire a szexuális szolgáltatás ellenében anyagilag bebiztosítják őket. Az anyagias lányok (már Madonna is énekelt róluk a Material girl című slágerében) nem beszélnek érzelmekről, nem a szerelmet keresik, hanem a jólétet, a fényűzést, a luxust. Egyetlen igényük, hogy a szex elviselhető legyen.
Meggyőződésük, hogy ők gyönyörűek, ellenállhatatlanok, okosak és ügyesek, tehát a gazdag (és többnyire idősebb) férfinak nincs más választása, mint beléjük szeretni. (A gazdag férfiak nagy része azonban inkább úgy kezeli ezeket a lányokat, mint egy mutatós kiegészítőt az autó, ház, vállalkozás, lovak stb. mellett.) Az ilyen kapcsolatok nagyon egyszerűen működnek. A nő (minden meggyőződés nélkül): szeretlek, drágám. A férfi (önelégülten): veszek neked autót, nyakéket, ruhákat, hova menjünk kirándulni? Azt mondják, egymáshoz tartoznak, hiszen kiegészítik egymást: hasonlóan önzőek, egocentrikusak, azonos az értékrendjük, és érzelmileg igénytelenek.
A „szerelmes lányok” mélyen hisznek abban, hogy a férfit és a nőt elsősorban a szerelem köti össze – és ez az érzés mindenható. Szerintük semmi sem számít, csak a szerelem, amely mindent legyőz: betegséget, gyengeséget, félelmet, még a szegénységet is. Elvakultan hisznek a mesékben (főleg a szerelemről szólókban), amelyek végén minimum egy herceg veszi feleségül a szegény libapásztorlányt… Ha tehát az „érzelmek lányának” az évek során nem sikerül feldolgoznia magát (legalább) hercegnői szintre, akkor rá kell döbbennie, hogy a szerelem csak az éhenhaláshoz elég. A valóságban nem lehet megélni a szerelemből. Más is kell az életben maradáshoz, például pénz.
Ezért aztán a szerelmes nőnek egy idő után rá kell döbbennie, hogy el kell tartania saját magát, a gyerekeit, és néha bizony szerelme tárgyát, a férfit is. A nők, akik mindezek ellenére csakis a szerelemben hisznek, egy idő után azzal is nagyon elégedettek, ha életnívójuk eléri az átlagszínvonalat. Számukra a lényeg akkor is az, hogy ők szerelemből vannak (tehetetlen, lehetetlen, ügyetlen, lusta, igénytelen) férjük mellett.
Kapcsolatok!
A pszichológusok szerint azok a kapcsolatok, melyekben nagy a korkülönbség, az akadályok és a problémák ellenére felfokozott érzelmi világú kapcsolatok, de boldogság és szenvedély forrásai is lehetnek. Az ilyen viszonyokat az idősebb érettsége, tapasztalata gazdagítja, míg a fiatalabb a hajtóerő, aki energiát, vitalitást visz a kapcsolatba. A kérdés csak az: meddig tart ez a felfokozott érzelmi állapot? Ha sokáig, akkor nincs semmi gond.
És vajon mi a helyzet a dédpapa korú férj és dédunoka korú feleség esetében? Mert ilyen is van, hiszen már hallottunk róla. Ezen azért megbotránkozik az ember, hiszen a józan észnek is vannak határai. Na persze: ki mondta, hogy a szerelemnek köze van a józan észhez? A számításnak viszont annál inkább!
A másik oldal – avagy szabadon szeretni! Természetesen az igazi szerelemnek, szeretetnek sem járt le az ideje. És nem lenne teljes a kép, ha nem mutatnánk be a fent említettek ellenpéldáját is, hiszen ilyen is akad bőven. Az idősebb nő – fiatalabb férfi viszonyról is essen tehát szó! A lélekismerők szerint a férfiak fiatalos heve, lendülete ilyenkor kiegészül az idősebb nő kiegyensúlyozottságával, megfontoltságával. Sokan úgy tartják: az idősebb nő a saját elvesztett ifjúságát keresi ebben a kapcsolatban.
Ezek a nők azonban nagyon is öntudatosak, tisztában vannak saját értékeikkel. Talán inkább mégis az az igazság, hogy a fiatalabb férfi gyengédségre, megértésre és főként toleranciára vágyik, az idősebb nők pedig általában türelmesebbek, elnézőbbek, nem akarnak tökéletes férfit (hiszen már tudják, ilyen nem létezik). Az idősebb nő melegséget nyújt a fiatalabb férfinak, és ami nagyon fontos – elfogadja a hibáit, nem akarja megváltoztatni.
Ezekben a kapcsolatokban is a legtöbbször a nőt ítélik el, de hát ezt már megszokhattuk. A legfontosabb – minden kapcsolatban – az, hogy a párok becsüljék, tiszteljék, szeressék egymást. A felmérések azt igazolják, hogy az idősebb nő – fiatalabb férfi kapcsolatban öt év a kritikus idő. Ha ezt „átvészelik”, további hosszú, boldog évek várnak rájuk.
Egzisztenciális társkeresés?
Dr. Gaspar Alica pszichiátert is megkérdeztük, mi a véleménye a fiatal lányok és a gazdag, a leggyakrabban jóval idősebb férfiak kapcsolatáról.
– Ennek az utóbbi tíz évben elterjedt jelenségnek nincs sok köze az érzelmekhez – mondja a doktornő. – Sőt, inkább nevezhetjük egzisztenciális alapon történő társkeresésnek, mint szerelemnek. Manapság ha megkérdezzük a lányokat arról, mi az életcéljuk, zömük nem igazán tud válaszolni. Általában „gazdag pasiról” álmodoznak. Vagyis azt szeretnék, hogy anyagilag be legyenek biztosítva. Talán azért is, mert felmérik a helyzetüket. Tudják, hogy saját erejükből nem képesek arra, hogy elérjék azt az életminőséget, amire pedig mindennél jobban vágyakoznak. Ezek az érdekkapcsolatok egyensúlyhiányosak, hiszen a pár nem igaz szeretetből él egymással: így előbb vagy utóbb vége szakad a kapcsolatnak.
– Vagy a férfi unja meg a dolgot, vagy a nő lesz szerelmes egy hasonló korú férfiba. Persze van, amikor a lányok kizárólag a tőlük sokkal idősebb férfival tudják elképzelni az életüket. Ilyenkor apakomplexusról beszélünk. Ez esetben azonban nincsenek számító észérvek, csak érzelmek – és ezek a kapcsolatok általában tartósak, mivel a partnerek megfelelnek egymás elvárásainak. Hiszen az ember akkor érzi úgy, hogy megtalálta az igazi párját, ha általa még inkább önmaga lehet.
Póda Erzsébet
