Bréda Enikő azt mondja, hogy ő gyerekkorában nem Barbie-val játszott, hanem bábokkal. Ezért is lett belőle bábos: végzettsége szerint ugyanis bábtervező és bábszínházi díszlettervező.

Tudjuk, hogy nem vagyunk mindenben egyformák és egyenlők. A gyerekeink sem azok: az egyik ezt fogja jobban tudni, a másik azt. Aztán van olyan gyerek, aki sok-sok mindent jobban tud, mint a többiek. Enikő ilyen gyerek volt, kézügyességből sokkal többet kapott, mint az átlag. A Pozsonyi Színművészeti Főiskolán diplomázott, s most épp a diószegi rajziskolában tanítja rajzolni, festeni a gyermekeket. Mellette a kézművesség ezer fajtájával foglalkozik, és van egy sikeres vállalkozása, az EBdesign. A 26 éves nagymácsédi lány már számos kreatív projektet tudhat maga mögött. 

bab01.jpg

– Hogyan lesz valakiből bábos? Gondolom, volt egy jó tanítód, aki bevezetett a bábok világába...

– Bábos gyerekkorom volt. Amikor kicsi voltam, anyukámmal, aki általános iskolai tanárnő, sokat báboztunk otthon. Mert a bábokat nevelési célzattal is lehet használni, a csintalan gyereket meg lehet vele nevelni... (nevet) Sőt, óvodáskoromban már együtt készítettük anyuval a bábokat: ők voltak az én babáim. Aztán elsőben bábkör nyílt az iskolában. Ezt is anyu vezette. Az első mesénk A békakirály volt, amelyhez apró, fából készült bábokat használtunk. Lelkesek voltunk, ezért egyenes út vezetett a Duna Menti Tavasz seregszemléjére. Először csak a közönség soraiban ültünk, de a következő évben már beneveztünk a mesénkkel. A bábok később is velem maradtak: a bábozás eleven szenvedélyként élt bennem végig. A bábkör, a DMT vagy a Jókai Napok életem részei voltak. Rengeteg bábos barátom van ma is. A bábos gondolkodást nem lehet levetkőzni.

– Milyen ez a gondolkodás?

– Mesés – és emellett technikai. Ha látok egy előadást, mindig jegyzetelek: leírom az ötleteket és a dramaturgiai megoldásokat.

– Miért jó a gyereknek, ha bábozik? Tudom, olyan egyszerű a kérdés, hogy sokan meg se mernék kérdezni...

– Mikor az óvónők a gyerekek kezébe bábot adnak, a gyerekek rögtön tudják, hogyan kell azt fogni, hogyan kell játszani vele. Az egész olyan, mintha babáznának, csak most nem a babával beszélgetnek, hanem a bábbal. Érdekes módon még a hangjukat is elváltoztatják. Érzik, hogy olyan valami van a kezükben, amihez alkalmazkodni kell. A bábbal kijátszhatják magukból a feszültséget, de az örömöt is. A báb ajtókat nyit meg bennük, s elviszi őket egy másik világba, ahol a képzelet szárnyán repülhetnek. Ezért a bábozó gyerekek nyitottabbak a világra. 

– Hány éves kortól ajánlanád a bábszínházat?

– Már féléves kortól lehet a gyerekeket bábszínházba vinni. A legkisebbeknek rövid foglalkozásokat tartanak, ahol csak zene és mondókák vannak. A gyerek nyugodtan odamehet a bábszínészekhez, megfoghatja a bábokat. Ez a színházba szoktatás előszobája: színházi környezetben zajlik, de mégsem, mert kispárnákon ülnek, és a gyerekeknek szabad játékban van részük. 

– Sokan gyerekként még báboznak, de később leteszik a bábokat. Te viszont nem feledkeztél el róluk.

– Igen, végig egy úton jártunk vagy épp találkoztunk. A galántai nyolcéves gimnáziumban, ahova később jártam, Mészáros Andrea vezetésével szintén működött egy bábcsoport. A nyolc év alatt több fesztiválon vettünk részt. S itt kezdett számomra körvonalazódni, hogy nem is a bábszínészet a nekem való, hanem inkább az, ami a paraván mögött történik. Én a bábkészítést szeretem igazán, „a kezemmel csinálok valamit“ érzését. Mindig is szerettem kézműveskedni, és már az egyetem előtt kísérletezgettem, terveztem vagy átterveztem a bábokat. Mentem az érzéseim után, de élveztem az animálást, a mozgatást is. Az egyetem aztán szilárd alapokat adott, így a paravánom nem homokon áll.

– Hogy képzeljük el a bábjaidat? Csak hátulról fogva irányíthatóak?

– A bábok különböző technikákkal készülnek. Van hátulról mozgatható: ezt nevezzük botos bábnak. A marionettbábot sokan ismerik, amelyet vezető kereszttel, fonalakkal mozgatunk – a kesztyűs bábot viszont alulról irányítjuk. Ezeken túl léteznek kevert technikák is: a Jáva szigetéről származó híres jávai báb testét például kesztyűn keresztül működtetjük, de a kezét alulról mozgatjuk pálcával. Vagy ott van az árnyjáték, amelyiknek Kínában kétezer éves múltja van. Vagy a fekete-fehér színház, amelynek lényege, hogy fekete térben UV-fénnyel világítjuk meg a teljesen fehér díszletet és a bábokat. Számomra ez igazi varázsszínház...

– Tudod, hogy eddig hány bábot készítettél összesen?

– Kezdtem számolni, de a 125.-nél feladtam… Különben gimnazistakoromban kaptam az első igazi megrendelést, egy öreganyót és egy öregapót készítettem egy budapesti bábszínésznőnek, akivel Dunaszerdahelyen, a Duna Menti Tavaszon találkoztam. 

 

„Nem álltam meg, most digitális grafikával kísérletezem"

 

– Az otthonodban mindenhol bábok ücsörögnek?

– Igen (nevet). Már a nagymamáméknál is kisajátítottam egy szobát, ahol a bábok hatalmas ládákban, mesék szerint vannak elrendezve.

– A báboknak van lelkük?

– Lelkük és történetük is van. Viszont nincs olyan bábom, amihez erősen ragaszkodnék, mert mindig van új. Minden bábos mesénk csak egy évig aktuális, a következő iskolaévben új mesét dolgozunk fel, így mindig van új kedvenc is.

– Honnan szerzed be az alapanyagokat?

– Először kiválasztom a meséhez illő technikát. Például a népmeséket mindig népi anyagokhoz, népi mintákhoz kötöm: ilyen a fakanál, a len, a vászon, a zsákanyagok. Az állatmeséket főleg az óvodás korosztály kedveli, itt inkább játékos, színes filceket használok, mert ezek gyerekbarátok. Sok tárgy ajándék gyanánt kerül hozzám a nagymamáktól, barátoktól. A régi dolgokat újrahasznosítom, és ezt már tudják az ismerősök. De a régi bábokat is átalakítjuk az új előadásokhoz. A népi bábokat sajátos, „enyém“ stílusban készítem, így több meséhez felhasználhatóak.

– Vannak felnőttbábszínházak is. Te mégsem hozzájuk csatlakoztál, hanem maradtál a gyerekeknél...

– Amióta az eszemet tudom, anyukám a barátaival nyári gyerektáborokat és bábos táborokat szervezett, ahol mindig besegítettem. Középiskolás koromban már voltak mesék, amelyeket én vittem végig. Eszembe se jutott soha, hogy ne gyerekekkel foglalkozzam. Olyanok ők nekem, mint a levegő: inspirálnak. Az iskolában nem csupán „drámajátszunk”, kézműveskedni is szoktunk: közösen készítünk bábokat, és mesélünk is.

– Az idei iskolaévben milyen előadásokkal készültök?

– Az a jó, hogy nincs kötött tantervünk. Az 5-6. osztályos gyerekekkel népmeséket dolgozunk fel. A tinédzsereket a mese már nem köti le, velük variációkat készítünk: árnyjátékot, feketeszínházat. Ettől azt érzik, hogy ez már nem gyerekmese. Olyan is van, hogy együtt találjuk ki a meséket vagy a darabokat, s ezek már valóban az övék. Különben a gyerekeket az iskola életébe is bevonjuk. Nemrégiben másik épületbe költözött az iskola, és a székeiket ők festették újra. A székek és a padok festése pont olyan feladat volt, ahol kiélhették a kreativitásukat – miközben otthagytak magukból valamit. Ez az én mottóm: játszva fejleszteni.

web-bannerek-instagram.jpg

A legmodernebb bábok
ma már elektronikus mozgatórendszerrel működnek. Azt mondják, a jó bábszínészből lehet jó színész, de fordítva aligha. A babszínész megszokta, hogy ő a báb mögött van, a színész meg mindig magát akarja megmutatni. A bábjáték nagy hagyománya a keleti népekre jellemző – ám ők a felnőtteknek játszottak. A bábszínház amúgy nem is játék, hanem művészet, hiszen azokat a bábokat életre kell kelteni. S aki erre képes, az már művész. Profi bábszínház Budapesten a Budapest Bábszínház, amely felnőtteknek szóló darabokat is műsoron tart – igazán színvonalas előadásokkal. A legismertebb magyar bábalakok Süsü, a sárkány és Vitéz László voltak – mára azonban a magyar bábosok kibújtak az árnyékukból. Sőt, kibújnak a paraván mögül, úgy játszanak, s pont ezért rendkívül sokoldalúak, mert önmagukon kívül a bábért is felelnek.

Hány lábon áll még Enikő? 
Az EBdesign az egyetemi évei alatt jött létre. Akkoriban nagyon kedveltek voltak az üveglencsés ékszerek, ám nálunk nem lehetett beszerezni, ezért úgy döntött, hogy akkor majd csinál magának. – Szép lassan csatlakoztak hozzám a környezetemben lévő kézművesek és a barátnők – mondja Enikő –, és ma már együtt alkotunk. Vászontáskákat, párnahuzatokat, takarókat, bábokat is készítünk, a kész termékek fotóit pedig feltöltjük a közösségi oldalakra. Például: gyerekrajzokból készítettünk plüssállatokat, vagy vászoncipőket festünk. Ezek személyre szabva készülnek, és általában szabad kezet kapunk. A cipőfestéshez digitális vázlatot készítünk, majd megbeszéljük a tervet, s ha kell, korrigálunk. Néha a megrendelővel együtt dolgozunk.

Karika Réka

web-bannerek-hirlevel-02_0.jpg