Az első randikon még természetes, hogy nem beszélünk a pénzről – a romantika, a szerelem átveszi az irányítást, és úgy érezzük, minden simán megy. Aztán jön a hétköznapok valósága: közös élet, közös döntések, közös kiadások... És egyre nehezebb kimondani, hogy „beszélnünk kell”. Pedig a pénzügyi őszinteség nem a bizalom hiánya, hanem épp annak a jele, hogy a kapcsolatot hosszú távra tervezzük.
Hogyan osszuk meg az anyagiakat, amikor nemcsak a jövő ígéretét, hanem a múlt terheit is magunkkal hozzuk? Ha a választottunk kölcsönnel, gyerekkel, volt feleséggel érkezik a kapcsolatba? Mi a jobb: a közös vagy a külön kassza? Írásunkban gyakorlati tanácsokat, szakértői meglátásokat vonultatunk fel azokkal a pénzügyeket érintő kérdésekkel kapcsolatban, melyekről okosan tesszük, ha nyíltan kommunikálunk a párkapcsolatban.
„Az elején gondtalanság van: a férfi fizeti a vacsorát, a nő a mozijegyet, a taxi árán megosztoznak. Az ember szerelmes, a legjobb színben szeretne mutatkozni, örömet akar szerezni a másiknak. A pénzről nincs szó, ezzel most nem foglalkozunk… Egészen addig, amíg nem jön az első nézeteltérés, a hivatali hercehurcák, a szakítás. A szerelmes embernek nehéz megmagyarázni, hogy a kapcsolatnak gyakorlati és anyagi vonatkozásai is vannak, s akármilyen a jelenlegi helyzet, a statisztikák árulkodóak: nagy a valószínűsége, hogy a kapcsolat nem lesz tartós” – mondja a pénzügyi tanácsadó.
Közös kassza, külön kassza
A későbbi életkorban születő kapcsolat soha nem tabula rasa – a pár nem kezd tiszta lappal. Mind a két ember új rendszerbe lép, beleszámítva a pénzügyi rendszereket, legyen szó vagyonról, megtakarításokról, gyerektartásról, kölcsönökről. Ezért, amikor a kapcsolat komolyabbá válik, rendszerint szóba kerül a pénz. Ez minél előbb bekövetkezik, annál kevesebb lesz később a félreértés, annál elfogadóbb a pár a meglevő állapottal szemben. A közös megegyezésnek tartalmaznia kell egy fontos gondolatot: a pénzügyek közösek, tehát a pénzről közösen kell dönteni – nem pedig várni, hogy „majd lesz valahogy”, vagy ráhagyni a másikra, hogy intézze az anyagiakat.
A pénzügyi tanácsadó szerint már az elején el kellene hangoznia – még jobb, ha le is írják –, hogy ki milyen kötelezettségekkel lép a kapcsolatba. Mekkora tartásdíjat fizet, meddig fogja fizetni, illetve milyen hiteleket vett fel. Csak ezek ismeretében lehet felállítani a rendszert, felkészülni a változásokra, például állásváltoztatásra, költözésre vagy gyermekvállalásra. Az első nagy megállapodások közé tartozik, hogy közös kasszából fognak-e gazdálkodni, esetleg mindketten a saját kasszájukból. A szabályok legyenek világosak, különben mind a két félnek az lesz az érzése, hogy ő ad többet a közösbe.
A pénzügyi tanácsadó azt javasolja, hogy a pár nyisson hat számlát: egy közöset a háztartásra, egy közöset a takarékoskodásra, egy-egy külön folyószámlát mind a kettőjüknek, valamint egy-egy saját takarékszámlát.
A pénzügyekben rendnek kell lenni, és főleg átláthatóságra kell törekedni. Működhet olyan modell is, hogy „mind a ketten fizetünk valamit”, de legyen pontosan meghatározva, mi az a valami: a férfi részéről például a háztartás, a nő részéről a koszt.
A pár kötelezettségekkel terhelt tagja a kötelességeit maga fizeti. A közös számlára mind a ketten egy bizonyos összeget utaljanak, saját bevételeiktől függően. Ennek legegyszerűbb módja az, ha százalékarányosan adnak bele a közösbe, például mind a ketten a fizetésük 50 százalékát; a spórolásba vagy egy közösen meghatározott célra pedig további 10 százalékot. A fennmaradó összeget mind a ketten saját belátásuk szerint költhetik el, félretehetik vagy befektethetik.
„Amikor szülési szabadságra mentem, akkor mi úgy csináltuk, hogy a párom fizetnivalóinak levonása után befolyó bevételeinket összeszámoltuk. Ennek kétharmada ment a közös kasszába” – mondja a harmincnyolc éves Anna. Ebből a pénzből fizették a lakbért, a villany- és gázszámlát, az élelmiszereket, a tisztálkodószereket és a befektetéseket. A maradék pénzt a pár 60:40 százalékban kettéosztotta a férfi javára, mert ő munkába járt, utaznia kellett, és házon kívül ebédelt. Az így elosztott maradék összeget a pár a közös számláról átutalta a saját számlájára. Azért választották ezt a megoldást, hogy a másik ne lássa, melyikük mire költi a pénzét. Hiszen egy párkapcsolaton belül is szükség van magánéletre.
Minden fillér számít
A kisebb összegek menedzselése is alapvető fontosságú a pénzügyi tanácsadó szerint. Soha nincs annyi pénz, hogy minden tervet meg lehessen valósítani, ugyanakkor a pár mindkét tagjának legyen meg az az érzése, hogy jól él a kapcsolatban – függetlenül attól, hogy bécsi kávéra költi a pénzét vagy félreteszi.
Lola barátnőm ezt a pénzt egy külön számlára gyűjti. Arra az esetre teszi félre, ha a kapcsolat balul sülne el. „Azt akarom, hogy legyen lehetőségem összecsomagolni és lelépni. Ez a szabadság nekem többet ér, mint minden hónapban venni egy új cipőt” – mondja.
A borítékos módszer
A párkapcsolat másik fontos fejezete a nagy kiadások betervezése. Azzal kell kezdeni, hogy megbeszéljük, kinek mi számít nagy kiadásnak. Ez lehet lakásfelújítás, egy új autó vásárlása vagy akár a nyárra betervezett kirándulás. A pénzügyi tanácsadó a nagy kiadások megvalósítására a borítékos módszert ajánlja. Például egy számlán három virtuális borítékot nyitunk „Tenger”, „Kerékpár” és „Autó” megnevezéssel, és amint megérkezik a fizetés, azonnal átutalunk rájuk egy adott összeget. „A pénz 90 százalékban az érzelmekről szól, és mindössze 10 százalékban a matematikáról – mondja a tanácsadó. – A borítékos módszer megvéd az impulzív vásárlástól, amikor megtetszik egy szép ruhadarab vagy a húszadik érdekes könyv.” Az viszont rendben van, ha a „Tenger” borítékban levő pénzen mosógépet veszünk. Az élet zajlik, a fontossági sorrend változik.
A tanácsadó még egy tippet ad: minél kevésbé férünk hozzá a telefonunkról ezekhez a számlákhoz, annál jobb. Mert ha a pénz átutalásához be kell kapcsolni a számítógépet, akkor közben van idő még egyszer átgondolni a költekezés szükségességét, és a pénz nagyobb eséllyel marad az eredeti borítékban.
Az ő gyereke, a mi gyerekünk
Bonyolultabb a helyzet, ha a partner kötöttségeinek költségei és közös költségek közt átfedés van. Például ha a nyári közös kiruccanásról van szó, és egyikük a gyerekeit is magával akarja vinni. Ideális esetben meg tudnak egyezni az azonos arányról. A saját gyereke kiadásait a szülő fizeti, a közös gyerek kiadásait a közös számláról egyenlítik ki. Mielőtt elutaznának, megegyeznek arról is, hogyan fedezzék a szabadság alatti kiadásokat. Mert például a külföldi fagyizások – a pár egyik tagjának és gyerekeinek fagyizásai – kerülhetnek annyiba, hogy elfogy a kerékpárra félretett pénz...
Persze az anyagi megegyezés után nem kell azonnal házasságot kötni. A nem házasodó párok esetében megoldás lehet az osztott közös tulajdon is. Ez ideális megoldás nagyobb befektetések esetén, amikor mind a két fél pontosan meghatározott rész tulajdonosa lesz – az aránynak nem kell 50-50 százalékosnak lennie. Ezenkívül meg lehet egyezni a közös vagyon igazgatásáról is. Ebbe minden belefér, amiről az előbbiekben szóltunk – hogy ki mit fizet, hogyan osztódik a vagyon, ha szakításra kerül a sor.
Mi a helyzet az örökséggel?
Az örökség kemény dió. Ha a pár nincs összeházasodva, a törvény szerint a másik fél nem részesül a partner vagyonából. Jobb esetben, ha van végrendelet, a vagyon konkrét személyre hagyományozható. Ellenkező esetben a vagyont a gyermekek öröklik teljes egészében. A hagyatékba beletartozik a kriptovaluta, az arany és a részvények, és természetesen az adósságok is.
Olyan dolgokban is meg kell egyezni, és írásban rögzíteni, mint a beköltözés a partner tulajdonában levő házba, amelyet hitelre vásárolt. Ebben az esetben a beköltöző fél „lakbért” fizethet a tulajdonosnak.
„Véleményem szerint ez jobb megoldás, mint eladni a saját lakást, és közösen venni egy másikat, mert tegyük fel, hogy a partnernek gyermeke van az előző kapcsolatából, és igényekkel lép fel. Naponta látom, milyen könnyen széthullanak a kapcsolatok. Nyilván ez nem éppen romantikus megoldás, de fontos a megelőzés” – mondja a pénzügyi tanácsadó.
Luca barátnőm harminchét éves, és a különféle helyzetekre is kötött megegyezést a barátjával. Például ha otthonról akarna dolgozni, és irodát rendezne be a partnere házában, akkor egy csekély összeget fizetne neki bérleti díj gyanánt.
„Az anyagi biztonság nemcsak a pénzről szól, hanem a biztonságérzetről is, meg arról, mennyire tudjuk támogatni egymást, ha válságos helyzet alakul ki” – zárja sorait a pénzügyi tanácsadó.
