Időről időre felreppennek hírek a globális felmelegedésről, amelyek hallatán csak legyintünk egy nagyot. Tehetünk mi róla vagy ellene? Ez van, na és?! Mi közünk hozzá?
A globális felmelegedéssel kapcsolatos felvilágosító tevékenységüknek köszönhetően évekkel ezelőtt a Nobel-békedíjat megosztva kapta Al Gore volt amerikai alelnök és az ENSZ klímaváltozással foglalkozó kormányközi bizottsága (IPCC). A volt alelnök elszánt környezetvédő. Kutatóállomásokat látogat meg Földünk minden táján, környezetvédőkkel, meteorológusokkal, geológusokkal, biológusokkal, zoológusokkal találkozik, tanácskozik. Ez alapján született meg a Kellemetlen igazság című dokumentumfilm, amely még 2007-ben elnyerte a filmvilág legrangosabb elismerését is: dokumentumfilm kategóriában Oscar-díjat kapott.
Al Gore filmje nagyon sötét jövőt jósolt bolygónknak: a kilátások ma sem rózsásak. Ha nem változtatunk környezetszennyező szokásainkon, már a mostani harmincasok megtapasztalhatják rossz és élősködő életmódunk következményeit. Ha minden marad a régiben, akkor 50 év múlva eltűnik a Kilimandzsáró hava, kiszárad az Aral-tó, egyre gyakrabban pusztítanak hurrikánok, egyre magasabbra kúszik a hőmérő higanyszála. Eltűnnek a gleccserek, az olvadó sarkvidéki jég következtében megnő az óceánok területe, így a partvidéki országok hatalmas területeket veszítenek majd el. Egyszóval itt az idő, fel kellene végre eszmélni, különben elkésünk! Bármennyire is kellemetlen az igazság, szembe kell néznünk vele. És minél hamarabb, annál jobb!
Már a laikusok is érzik, hogy valami nincs rendben. Elviselhetetlenül meleg nyarak, enyhe telek vannak évek óta, az ifjabb generációk alig láttak havat mifelénk. Ám a katasztrófára figyelmeztetőket mindig letorkollják: a melegedés normális jelenség, régebben is volt ilyen. Mi tehát a valós helyzet? – kérdeztük az Eötvös Loránd Tudományegyetem Meteorológiai Tanszékének tanszékvezetőjét, dr. Bartholy Judit meteorológust.
– Éghajlati szélsőségek mindig is voltak, sőt, nagyon nagy szélsőségek is. Viszont nem ilyen gyakorisággal és nem ilyen erősségűek. Tehát a globális változás ténye nem vitatott.
2000-ig még voltak szakmai viták arról, mi állhat a háttérben, de a 2001-es IPCC-jelentésben már teljesen egyértelmű az antropogén okok megjelenése: sok ember, intenzív ipari tevékenység, az üvegházhatású gázok légkörbe való bocsátása. Jelenleg nincs olyan mértékadó fórum a világon, amely a globális felmelegedés tényét és ennek az emberi hátterét megkérdőjelezné.
– Először tisztázzuk a fogalmat: mit nevezünk globális felmelegedésnek?
– Tömören összefoglalva: a globális felmelegedés fő oka az, hogy bizonyos üvegházhatású gázok túl nagy mennyiségben kerülnek a légkörbe, és a Föld légkörének felmelegedését okozzák. A légkörnek bizonyos gázai (ezeket hívjuk üvegházhatású gázoknak) szelektív elnyelőképességgel rendelkeznek: a bejövő rövidhullámú napsugárzást szinte akadálytalanul engedik le a Föld felszínére. Ezen napsugarak hatására aztán az eredetileg 15 fokos Föld felmelegszik. A normális üvegházhatás fontos, hiszen nélküle lakhatatlan lenne a bolygónk. Ha viszont nő az üvegházhatású gázok mennyisége a légkörben, már sokkal intenzívebb a napsugarak elnyelése, ami melegedési folyamathoz vezet. Hangsúlyoznám, hogy a légkörbe kerülő üvegházhatású gázok között növekszik a szén-dioxid mennyisége, és legfőbb kibocsátója az ipar és a közlekedés. Ha megnézünk egy pár száz éves szén-dioxid-koncentrációs görbét, akkor azt lehet látni, hogy az elmúlt 250 évben, az ipari forradalom kezdete óta jelentős mértékű növekedés következett be.
– A szén-dioxid esetében másfélszeresére növekedett a légköri koncentráció, egy másik gáznál, a metánnál pedig már több mint a duplájára! Ezek a gázok egy idő után elhagyják ugyan a légkört, csak nem mindegy, hogy mikor. A természetes üvegházhatásban a vízgőznek van ugyan a legnagyobb szerepe (21-22 fokért a vízgőz felelős), ám a vízgőz csupán 8-10 napig tartózkodik a légkörben. De mi a helyzet a szén-dioxiddal? A szén-dioxid 150-200 évig tartózkodik a légkörben! Ha tehát az egyes országok megállapodnának, hogy holnaptól nem bocsátanak szén-dioxidot a légkörbe, ennek áldásos hatása majd csak 150-200 év múlva érvényesülne. És akkor még nem beszéltünk az olyan gázokról, amelyeknek az ózonpajzs lebontásában is szerepük van! Van olyan gáz, amely 50-70 évet, de olyan is, amely 1000 évet tartózkodik a légkörben. Tehát: amit most teszünk, vagy nem teszünk, annak a hatása az elkövetkező 150-200 évre is kihat. Ezért nagy a felelősségünk!
dr. Bartholy Judit
– Bár már megkongatták a vészharangot, mégsem tudatosítjuk a veszélyt. Kit terhel a felelősség?
– Az ipari és mezőgazdasági szféra hozzájárulása a környezetszennyezéshez körülbelül 2/3, a magánháztartásoké pedig 1/3, ami azért jelentős hányad. Tehát mi, magánemberek is az okozói vagyunk a globális felmelegedésnek attól függően, mennyi energiát használunk, hány lámpát égetünk, mennyi meleg vizet fogyasztunk, hány fokra állítjuk a hőmérsékleti szabályzót, mennyit közlekedünk autóval, illetve tömegközlekedéssel. Komoly felelősség terheli a politikai és gazdasági vezetőket is, hogy lépnek-e ez ügyben, avagy sem. Nincsenek könnyű helyzetben, hiszen nehéz megértetni az emberekkel, hogy húzzuk meg egy kicsit a nadrágszíjat, és próbáljunk meg kevesebb energiát fogyasztani, mert majd valamikor 20, 30 vagy 50 év múlva ez meg ez lesz. Különösen nehéz a kivitelezés, ha megnézzük, kik azok, akik a leginkább ellenállnak a nemzetközi együttműködésnek. Mert az államok önmagukban nem tehetnek semmit. Az egész világnak kell összefognia, hiszen a levegőben nincsenek határok! Nem mondhatjuk, hogy ezek az EU határai, itt mi tisztán tartjuk a levegőt. Együtt kell megtalálni a jó megoldást. A kiotói egyezmény például 12 éven át készült, de tulajdonképpen nevetséges, amiben az aláírók megegyeztek.
– Ráadásul a legnagyobb szennyező, az USA nem is írta alá…
– A milliárdos Kína és India sem! Miközben az iparuk robbanásszerűen növekszik, és náluk aztán egyáltalán nem környezetvédelmi szempontok uralkodnak. Ők már az első pillanattól kezdve kijelentették: nem kívánnak ezzel foglalkozni. Pedig az egyensúlyhoz nem a kiotói egyezményben megfogalmazott, az üvegházhatású gázok kibocsátásának 6-8%-os, hanem 60-80%-os csökkentésre lenne szükség. Ami nagy különbség! Ugye érezzük, hogy nagyon nagy bajok vannak?
– Mi az oka annak, hogy a fent nevezett országok ilyen radikálisan elzárkóznak a szerződés aláírásától?
– Egyrészt a profitszerzés miatt. Másrészt: a levegőt a szén-dioxid mellett egy másik üvegházhatású gáz, a metán szennyezi leginkább, amelynek kibocsátásért nagy százalékban a kérődző állatok tartása és a rizstermesztés a felelős. Valahol érthető, hogy Kína vagy India nem ír alá egy olyan szerződést, amelyben az szerepel, hogy csökkentse a metán kibocsátását, azaz a rizstermesztést. Ezen a példán meg lehet érteni az óriási ellenállás okát.
– Biztosat senki nem tud mondani, különböző forgatókönyvek vannak arról, milyen változások következhetnek be.
– Az IPCC negyedik jelentésében a földi klímaközpontok kutatói, tudósok, gazdasági szakemberek fejtik ki véleményüket, tehát az ott leírt tényeket komolyan kellene venni. Elvben 8 forgatókönyv található arról, mi történhet, de a legoptimistább változat sem optimista. Ha megnézzük, hogy az elmúlt 5-10 évben melyik változat felé közelítettünk, akkor elmondható, hogy még a legpesszimistábbat is túlhaladtuk.
– Mi vár az emberiségre évtizedek, évszázadok múlva, ha minden marad a régiben, és nem változtatunk környezetszennyező életmódunkon? Al Gore dokumentumfilmje katasztrofális következményeket vetít előre: olvadó sarki jégtáblákat, emelkedő vízszintet, és ennek következtében víz alá kerülő városokat, a Golf-áramlat megszűnését…
– A tengerszint emelkedése nem lesz jelentős, még a legszélsőségesebb forgatókönyvek szerint sem haladja meg az 1 métert a 21. század végére. Alapvetően nem is a sarki jégsapkák olvadása miatt következik be, hanem a hőtágulás okozza, hiszen ahogy melegszik a légkör, úgy melegszenek az óceánok is. Nagymértékű olvadás sem fog bekövetkezni, hiszen az Antarktiszon, ahol –30/-40 fok is van, több mint 3 km vastagságú a jégpáncél, ami nem fog csak úgy ripsz-ropsz elolvadni. Persze, bármiféle komoly láncreakció is elkezdődhet, aminek nem nagyon látjuk a végét. Vannak régiók, amelyeket a tengerszint emelkedése komolyan érint, például Banglades vagy Hollandia. A melegedési folyamat nagyon sok mindent elindíthat. Elképzelhető, hogy a nehezen lakható vidékek, mint Afrika és Ázsia bizonyos részei valóban lakhatatlanná válnak, miközben pedig az északi területek egy része lakhatóvá válik. De inkább másra kell felkészülnünk! Például arra, hogy bizonyos területeken jelentős mértékű csapadéknövekedés vagy éppen -csökkenés várható.
A Kárpát-medence tekintetében (tehát Magyarországon és Szlovákiában is) például változatlan marad az éves csapadékmennyiség, viszont az eloszlás már jelentős mértékben megváltozik. Méghozzá a lehető legkedvezőtlenebb arányban a mezőgazdaság számára. Ugyanis a nyári csapadék mértéke 20-30%-kal csökken, a télié pedig ugyanennyivel megnő. Ami azt eredményezi, hogy növekedni fog a nyári aszályok gyakorisága. A hőmérséklet emelkedése miatt nagyobb szelek, viharok várhatóak.
– Leállhat-e a Golf-áramlat?
– Mindenképpen szeretném tisztázni, hogy a globális melegedést az ember váltotta ki, és ember tudja lefékezni. Előfordulhat, hogy ennek a folyamatnak esetleg lehetnek olyan epizódjai, amelyek következtében leáll ez a nagyon fontos áramlat, amely meleget hoz a Mexikói-öbölből Anglia partjaihoz, és ami azt eredményezi, hogy ez a terület 5-6 fokkal melegebb, mint ami az adott szélességre jellemző lenne. Ha fékeződne a hőszállítás, akkor nyilván változna a régió klímája. De a szakemberek szerint kicsi ennek az esélye.
– Mi tehát a teendő?
– Ha a fürdőszobában nincs elzárva a csap, és ömlik a víz, akkor vajon mit teszünk először: elzárjuk a csapot, vagy elkezdjük feltörölni a vizet? A csapelzárás itt a káros gázok kibocsátásának csökkentését, a feltörlés pedig az adaptációt, a változásokhoz való igazodást jelenti. Melyiknek van elsőbbsége? Világos, hogy a csökkentésnek. Bár ha jobban belegondolunk, rájövünk: a két folyamatnak csak együtt, párhuzamosan van értelme. Tudjuk, hogy változni fog az éghajlat, és erre készülni kell, másrészt próbáljuk meg megszüntetni a változások okát.
Bernád Emese
