Pár éve már mindenki bort iszik, ha lazítani akar. Hogy miért?

Csak azért, mert megjelentek az acéltartályokban érlelt illatos borok. A régi, fahordókban érlelt oxidatív borok „nehezek” voltak, mert a hordóba bejutott az oxigén. A mai borok könnyűek, archiválni azonban nem lehet őket.

lilla-kezdo.jpg

Vendégváróban ne féljünk olyan bort választani, amilyennel nincs tapasztalatunk: varázsa van annak, mikor a társaság együtt kóstol. Ha jó bort szeretnénk, érdemes belőni az 5 eurós alsó határt: ezen felül már a hipermarketben is lehet korrekt bort kapni. Mellé adjunk fel sajtokat: legalább 3-4 félét, s nagyon finomak a különböző csatnik is. (A csatni indiai eredetű, fűszeres szósz. A mi lekvárunkra hajaz, de mindig van benne fűszer és hagyma.) Például érett sajtokhoz igazán illik egy szilvalekváros vagy arónia-meggyes csatni. Mindig legyen kis bagett az asztalon: a kenyérfélét tunkoljuk szűz olívaolajba vagy tökmagolajba. Hm!

A szőlőt, az almát és a diót viszont (már ha modernek szeretnénk lenni) felejtsük el: ezek régi stílusú borkorcsolyák. Régen azért adták fel őket, mert azt hitték, hogy semlegesíteni lehet velük az ízeket. De nem kell semmit semlegesíteni... Ez tévhit, ahogy az is, hogy két kóstolás között a poharat ki kell öblíteni tiszta vízzel.

Hol tároljuk a bort?

A legjobb, ha van egy kis borhűtőnk, de az átlagfogyasztó berakja a bort a szalámi és a füstölt kolbász mellé. Ez nem tesz jót a parafadugónak. A parafadugó pórusai ugyanis átengedik az oxigént (a bor levegőzik), így érződhetnek rajta a szagok. A csavartzárral ebben a tekintetben nincs gond. Itt megjegyeznénk, hogy a  csavartzár nem egyenlő az olcsó borral – ez szintén tévhit. A csavartzár csupán azt jelzi, hogy frissen fogyasztandó borról van szó. Fontos, hogy soha ne adjunk fel bort a  konyhaszekrényből. A fiatal vörösborokat legjobb esetben 13-14, a testesebbeket 15-16 fok környékén fogyasztjuk, míg a komolyabb fehérborokat 12-14, az könnyedebb fehéreket és a pezsgőt 8-10, a nagyon könnyű rozéborokat pedig 9-11 fokon.

Meddig tároljuk?

Borfüggő. Van az a bor, amit az ember alkalmakra tartogat. A könnyebb, illatos fajták, mint például az irsai olivér vagy a cserszegi fűszeres nem alkalmasak archiválásra: ezeket frissen kell fogyasztani. Viszont a „nagyborokkal”, ilyen például a kékfrankos vagy a pinot noir, érdemes várni. Ezek nem azok a borok, melyeket kartonszámra lehet vedelni: a bulikon inkább kínáljunk rozét vagy sauvignon blanc-t. A testesebb borok őszre, télre valók, amikor az étkezésünk is a nehezebb ételek felé fordul (a kacsa, a liba vagy a vörös húsok felé).

web-bannerek-instagram.jpg

Master of Wine

Ők a borvilág sztárjai: a Master of Wine a világ legirigyeltebb címe. Ha egy rendezvényen „fellép” egy ilyen borszakértő, annak azonnal rangja lesz. Már maga a hallgatóvá válás sem egyszerű, két éven keresztül majdnem csak önálló tanulás folyik az „iskolán”, utána 18 vizsga vár a jelöltre, s többek között esszéírás és vakkóstolás (amiért 10 430 fontot kell leperkálni, a költségek az utazásokkal együtt a duplájára is nőhetnek). Volt már valahány magyar és szlovák jelölt, de eddig még nincs se magyar, se szlovák Master of Wine szakértő.

Kovács Attila kedvenc bora a pinot noir: ez különbözik minden más vörösbortól. Annyira egyedi, hogy vagy nagyon szeretik, vagy egyáltalán nem. A kezdő kóstolgatót nemigen veszi le a lábáról, a szakértők viszont a legizgalmasabb bornak tartják, a „borok hercegnőjének”. Burgundiából származik, és gyümölcsös jellegű.

Tastevin!

Az ezüstláncon lógó tastevin a pohárnok legfőbb kelléke: ez egy csekély csészealj, amelyet hagyományosan a borászok is használnak, mikor meghatározzák egy bor ízét és érettségét. A kicsiny csészéket a burgundiai borászok alkották meg.

tastevin.jpg
Tastevin

Az etikett szerint

Hogyan kell szabályszerűen kóstolni egy borvacsorán? Sürögnek-forognak a pincérek, a bor már a pohárban van, mikor az étel megérkezik. Ez az elsőrendű szabály. A vendégek megfogják a poharat, majd megillatozzák. Mindig a két ujjunkkal, a száránál fogjuk meg a kelyhet: nem szorongatjuk, nem ujjlenyomatozzuk! Ezután a vendégek esznek egy keveset, majd isznak és így tovább. Van persze, aki már akkor lehúzza a bormintát, mikor még előtte sincs az étel. (Ez, hm, arra vall, hogy nem volt gyerekszobája.) Fontos még, hogy ne csússzanak félre az ízek. Ez akkor történik meg, ha ételhez nem passzoló bort fogyasztunk.

Egy borvacsora 5-6 fogásból áll, és a  vendég fogásonként 0,8 dl bort kap. Két és fél óra alatt kb. fél litert iszik meg, ami csak jó hangulatot „csinál”. Persze, ott van az asztalon a kancsó, ahova ki lehet önteni a maradék bort. Ám jó borászoknál és jó boroknál a kiöntőcsészék üresen maradnak. Tiszteletlenségszámba megy még, ha a nagy zsivajban a borász a saját hangját sem hallja. („Kivagyi” társaságokban előfordul.)

Fejfájást okoz? Ha jó bort iszunk, nem. Persze, ha „Jóska báttya” bora mellé még pár féldeci is lecsúszik, garantált a fejfájás. A  vízfogyasztásról se feledkezzünk meg! Én egy borozós estén minimum 4 liter vizet megiszom – a természetes ásványvizek a legjobbak dehidratáltság ellen.

Milyen legyen a borospohár? Attila 3 féle poharat ajánl!

Egy burgundi, egy bordeux-i és egy rozépoharat. A burgundi széles, nagy kehely, a bordeux-i harang alakú, a rozépohárnak pedig tulipánformája van. Ezekből mindhárom borfajtát stílusosan lehet inni, ám akkor sem rontunk el semmit, ha csak 280-360 ml űrtartamú fehérboros és 480-660 ml-es vörösboros poharakra ruházunk be.

borospoharak.png

Pohárnokunk pohárfanatikus!

Minden egyes borfajtát más pohárból iszik, sőt, még a szénsavmentes és a szénsavas ásványvízre is külön pohara van. Hogy mennyire fontos a pohár, mi is letesztelhetjük: töltsük ki a borunkat egy borospohárba, majd egy vizespohárba. Érezni fogjuk a különbséget.

Olláry Ildikó
Kapcsolódó írásunk 
Cookies