Miért nem szülnek a mai lányok? Egyszerű: nem akarnak vesztesek és szegények lenni. Az anyának, aki két gyereket felnevel, s közben otthon van (úgymond: nem dolgozik) nem sok becsülete van. Anyagi szempontból teljesen kiszolgáltatott, s a társadalomtól nem sok megbecsülést kap. (Annyit, amennyi a gyermekgondozási segély összege.)
Kati a szomszédnőm volt, akit három gyerekkel hagyott el vállalkozó férje – egy fiatalabb lány miatt. A vagyonosztás során Katit kisemmizték. Na de mit akar, hisz nem ő dolgozott meg a pénzért! – mondta mindenki, a leghangosabban az anyósa. S ez az általános szemlélet (sajnos, még a nők sem gondolkoznak másként). Nem csoda, hogy a mai öntudatos fiatal lányok tízszer is meggondolják, mikor és kivel vállalnak családot. Dehogy akarnak ők kiszolgáltatott, lestrapált elvált anyukák lenni! Mert legyünk realisták: manapság minden harmadik házasság válással végződik. Buta az a nő, aki nem gondol arra, hogy válás után is boldogulnia kell, s a családi pótlékból és a tartásdíjból nem lehet családot tartani.
Kérdéseinkre Gyurgyík László szociológus válaszol.
– Mivel magyarázható, hogy egyre későbbre tolódik ki a családalapítás, gyermekvállalás időszaka?
– Ennek a jelenségnek a gyökereit a rendszerváltás időszakában kell keresnünk, hiszen ebben az időszakban a társadalmunk strukturálisan átalakult, alapvetően megváltoztak a viszonyok. Az előző rendszerben megszokott szociális biztonság hirtelen megszűnt. Addig elvileg mindenkinek volt munkahelye, még akkor is, ha ezek egy része mesterségesen volt fenntartva. Az állam támogatta a fiatal házasokat, biztosította a feltételeket a lakáshoz jutáshoz. Jelenleg azonban a beszűkült szociálpolitikai támogatások következtében, egzisztenciális biztonság reménye nélkül pedig a fiatalok nem merik felvállalni a családalapítás felelősségét. A rendszerváltás előtti időszakban egy viszonylag ingerszegény, zárt közegben éltünk, hiszen az információk, hírek, eszmei áramlatok megszűrve jutottak el hozzánk. Leginkább ezt az időszakot egy fekete-fehér képhez hasonlíthatnám. A változás után megnyíltak a határok, más életformamodellek áramlottak be hozzánk. A fiatalok között érezhetően felerősödött a társadalmi mobilitás; sokan külföldre mennek dolgozni, hogy az önálló felnőtt léthez szükséges indulótőkét megkeressék.
– Egyre gyakrabban találkozhatunk nőkkel, akik önszántukból függetlenül, egyedül, harmincon túl vállalják fel az anyaság összes örömét és terhét.
– Statisztikailag bizonyítható eleme a rendszerváltás óta eltelt időszaknak, hogy felértékelődött a továbbtanulás fontossága. Nem csupán az EU-csatlakozás következménye, hogy egyre nő a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya. A fiatalok jelentős észe a diploma megszerzésében látja az anyagi biztonság megszerzésének és megteremtésének lehetőségét. Az önmegvalósítás, karrierépítés mellett azonban kevesebb idejük marad komoly kapcsolatok kialakítására. Így ebben a plurális világban a standard, konvencionális kapcsolatokat felváltják a lazább, kötetlenebb párkapcsolatok. Ráadásul két érett, kialakult egyéniségnek sokkal nehezebb egymáshoz csiszolódnia, nagyobb gondot okoz az alkalmazkodás, nehezebben formálhatóak, így a házasság, állandó együttélés felvállalása sem annyira vonzó, mint akár 2-3 évtizeddel korábban.
Nyugat-Európában, valamint a skandináv államokban az élettársi kapcsolatok divatja már jóval korábban elterjedt, de az alternatív életformák törékenyebbek, ezért (is) ezekben a kapcsolatokban kisebb a születendő gyermekek száma. Pedig modellként a megfelelő mintát a teljes család adja a gyermekek szocializációjához.
– Az utóbbi években egyre jobban megfigyelhető, hogy az anyaság „rangfosztottá” vált, és a nagycsaládot vállaló édesanyák társadalmi elismerése egyre csökken.
– Ez sajnos tényleg így van. A nagycsalád mint életmódmodell visszaszorulása a városi urbanizációval kezdődött, amikor a fiatalok a falvakból beköltöztek a városokba és azok vonzáskörébe. A nagycsaládok zökkenőmentes működése csak a többgenerációs családmodellben valósítható meg igazán, ahol a nagyszülők támogatják, segítik az unokák nevelését. A városi szűkös egyenlakásokban élő családoknak akarva-akaratlanul alkalmazkodniuk kell a lakótér által adott korlátokhoz. Ezekben a lakásokban már két- három gyermeknél többet nehezen lehet nevelni úgy, hogy mindegyiknek legyen egy kis személyes tere tanulásra, játszásra. Még a legtöbb autót is maximálisan öt főre tervezik, az eredetileg a nagycsaládosoknak szántak viszont pontosan a megcélzott vásárlóréteg számára az áruk miatt nehezen elérhetőek.
– Anyagilag is megterheli a családot, ha az anya hosszú éveken át otthon van a gyermekekkel. Ráadásul a „főállású anyáknak” (azoknak, akik otthon maradnának azután is, miután a legkisebb gyermekük betöltötte ötödik életévét) a helyzete azzal is nehezebb, hogy nem térítik utánuk a társadalombiztosítást, maguknak kell ezt fizetniük. A családi pótlék összege pedig a környező országokéhoz viszonyítva nálunk a legalacsonyabb, a magasan fejlett uniós országokéhoz pedig inkább nem is hasonlítanám. Ha mindezek ellenére egy sokgyermekes anya mégis otthon szeretne maradni mint főállású családanya, szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy a ledolgozatlan évek hiányában nem lesz jogalapja a nyugdíjra. Ezzel bezárul a rendszer, teljesen ellehetetlenítik a nagycsaládos anyákat. A mi társadalmunkban a nagycsalád nem érték.
– Várható ennek a helyzetnek a javulása?
– A társadalomszociológusok, szociálpolitikusok, ha megkérdezik őket, hogyan kellene megváltoztatni a támogatási rendszert, gyakran diplomatikus, kitérő válaszokat adnak. Egy dologban azonban mindannyian egyetértenek: nem lenne szabad a családokat folyamatos kísérletezés tárgyává tenni. Egy nem tökéletes családpolitikai rendszer hosszabb távú fenntartása még mindig jobb megoldás, mint a folyamatos kísérletezgetés. A családok, amikor gyermeket vállalnak, abban érdekeltek, hogy szociálisan is biztonságos körülmények között nevelhessék fel gyermekeiket, hiszen a szülők a gyermekvállalással egy életre szóló felelősséget vállalnak. A kedvező gazdasági mutatók ellenére sem lett könnyebb a családok helyzete, hiszen az elmúlt négy évben megfigyelhettük, hogy az oktatás, egészségügyi ellátás bizonyos mértékben fizetőssé válik, az óvodák, művészeti iskolák egyre nagyobb mértékű hozzájárulást rónak a szülőkre.
– A nők többsége arra panaszkodik, hogy munkavállaláskor, a munkahelyen hátrányos helyzetbe kerül, ha kiderül, kisgyermeke van.
– Az anyák helyzete a munkaerőpiacon sem könnyű. Hiába jól képzett egy kisgyermekes anya, hiába védik őt az adatvédelmi törvények, a munkahelyi beszélgetéseken általában felmerül a gyermekre vonatkozó kérdés. A nyugati országokban már régen elterjedt az anyák részmunkaidős foglalkoztatása, és az otthonról, számítógépen keresztül végzett távmunka. Ennek a hátránya az, hogy az anya nincs kollektívában, nem tud kilépni a mindennapi sztereotípiából. Ehhez azonban gondolkodásbeli váltásra – és jóléti társadalomra lenne szükség, ahol méltó módon megbecsülik a nőket, anyákat.
