Másodvirágzás

Sok nő fejében az van, hogy majd jön az ötven, elmúlik a menstruáció, és akkor egyik napról a másikra megtörténik a menopauza. Ilyen is  van, de ez ritka. Fontos, hogy a nő ne csak azzal kösse össze a változókort, hogy menstruál-e vagy sem. A nőnek  valahogy az egész élete ez körül forog: ez nem tudom, szép-e vagy rossz-e, de valahogy a végén mindig igaz.

Változókorban változunk. A névben az is benne van, hogy mindenen változtatni kell. Az étkezésünkön, a hozzáállásunkon – de még a szerepeink is változnak. Ligetvári Anita (Győr, 55) transzlégzéssel segít a változókorban lévő nőknek megbirkózni a menopauzával.

Ligetvári Anita gyászcsoportvezető, transzperszonális légzéstréner. Anita győri rendelőjében segíti a menopauzában lévő nőket az önismeretben. Három lánygyermek édesanyja.

A beszélgetést azzal indítjuk, hogy vajon miért tabu még nálunk a menopauza. Miért tekintünk rá a mai napig sandán, és hogyan segíthetünk jól magunkon és egymáson? – kérdezzük tőle.

– Amikor egy 38 éves nő arról mesél, milyen testi, lelki tünetei vannak, és azt mondom neki, hogy elindult a perimenopauza, felháborodottan felkiált: Dehogyis! – kezdi Anita. – Igen ám, de 35 éves kortól indul a változókor, csak még nem olyan drasztikusak a tünetek. Akik meddőségi klinikára járnak, pontosan tudják, hogy 35 év felett egyre kevesebb a petesejtünk. Minden nő egy meghatározott számú petesejttel születik, s az élete során ezek nem pótlódnak, hanem számuk állandóan csökken. A perimenopauza 5-10 évvel a menopauza előtt kezdődik. Az a helyzet, hogy rendszeres menzeszek mellett is tapasztalhatunk perimenopauzális tüneteket, szorongást, hangulatingadozást, alvászavart. De olyan is lehet, hogy egyik hónapban 21 napos a ciklusunk, a következőben 45 napos, majd kimarad egy hónap... A menopauza azzal a nappal kezdődik, mikor elmarad a menstruáció, hivatalosan pedig akkor állapítható meg, ha legalább 12 hónapig, vagyis egy évig nincs menstruációnk. Ezután következik a posztmenopauza szakasza, ami életünk végéig tart. Ebben az értelemben a változókor akár huszonöt-harminc évig is eltarthat. Akarjuk-e vagy sem, be fog következni.

– A nők 25 százaléka semmilyen tünetet nem produkál változókorban. Ez genetika, vagy létezik prevenció?

– Nem csupán genetika. Egyértelműen készülni lehet rá: észszerű életmóddal, táplálkozással, rendszeres testmozgással akár meg is lehet előzni a nehézségeket. A tanulmányok kimutatták, hogy akik aktívan sportolnak, azoknál menopauzában a kellemetlen fizikai tünetek csökkennek, az idegrendszer is jobban működik. Ergo: a hormonális hullámzásnak nem lesz akkora az amplitúdója. Továbbá nagyon fontos, hogy új ingereket vigyünk az életünkbe, kilépjünk a komfortzónánkból, mert az ilyesmi növelheti az énerőt. Én vallom, hogy a hosszú életnek igenis van értelme: menopauzában még erőnk teljében vagyunk, mozgékonyak vagyunk – és magabiztosabbak, mint azelőtt bármikor. Hamarabb meghúzzuk a határainkat, önazonosságunk csúcsát éljük.

– Ez lenne a másodvirágzásunk?

– Mit csináljak, ha hullik a hajam? Ha elment a libidóm? Ha nem tudok elaludni, felszedtem, s mind a nyolc kiló a hasamra ment? Ezeket a kérdéseket teszik fel a leggyakrabban a nők. Én azt hiszem, nekünk, nőknek többször kellene összeülnünk, s a tudásunkat és életbölcsességünket meg kellene osztanunk egymással.

De ahhoz, hogy idáig eljussunk, azért jó azt is megtudni, hogy mi történik velünk hormonálisan. Figyeljük és tanuljuk meg olvasni a testünk jelzéseit. Sok nő például azt gondolja a perimenopauza tüneteiről, hogy a stressz okozza őket. Pedig nem.

– Amiről még kevesebb szó esik: a női libidó a változókor alatt jelentősen lecsökken.

– Bizony, az ösztrogén csökkenése miatt a hüvelyhám elvékonyodhat, a nyálkahártya rugalmatlanná válik, így a komfortos szex kihívást jelent. Nagyon sok nőnél fájdalmassá válik a szeretkezés, de erre ma már sok alternatív és hormonális segítség létezik. Érdemes az alternatívakkal kezdeni. Vannak gyógynövényes kúpok, amelyek hidratálják a hüvely nyálkahártyáját. Az orvos esztéták hialuronsavas injekciós kezeléssel segítenek. A nők ma könyörögnek a hormonért. Nyugaton már van annyi tapasztalat, hogy a hormonális kezelést egyénre szabják. Tudatosítani kell, hogy a hüvelyszárazság ilyenkor normális, csak merjünk róla beszélni, és segítséget kérni.

– A kérdés az, hogyan tovább?

– Hasznos a figyelmünket a család szűkebb közösségéből környezetünk nagyobb közösségei felé fordítani. Jó esetben létrejönnek olyan női klubok, ahol összeülnek a nők. A család ideje lejárt, és meg kell találnunk azt, ki vagyok én az anyaságom, a férjem, a munkám nélkül. Sokan rátelepednek a gyerekeikre, mert nem akarnak kilépni az anyai minőségükből. De a felnőtt gyerekre már nem kell főzni. A figyelmünket magunkra fordíthatjuk. Mindenkinek kötelezővé tenném, hogy 30 éves korától menjen el egy önismereti csoportba, legyen az művészetterápia, családállítás, bármi. Csak foglalkozzon magával, azzal, hogy ki is ő valójában. Az önismeretet nem lehet kispórolni az életből.

– A fizikai tünetek mellett ez a legnehezebb a nő számára. Vagyok én valaki a szerepeim nélkül?

– Addig nem fogjuk tudni megélni ezt az új érát, amíg nem ismerjük saját magunkat. A jó hír az, hogy mindig új és újabb képességeink bújnak elő. Négyéves korban már megmutatkoznak az adottságaink. Érdemes visszaemlékezni saját 4-5 éves korunkra, hogy mit játszottunk. Babáztunk vagy eladósat játszottunk? Ez jól mutatja, milyen rejtett képességeink vannak. Egy pszichológiai kísérletben 30-40 évre visszakövették Pistikét, aki óvodáskorában építőkockázott, s később mérnök lett. Julika csemegepultot rendezett be a konyhasarokban, és eladót játszott: ő később a kereskedelemben helyezkedett el. Marcsiból, aki a babáját gyógyította mindig, orvos lett. S bizony lesznek olyan képességeink, amelyek 40-50-60 évesen jönnek elő, mikor már van elég élettapasztalatunk. Ezeket éltetni kell magunkban, hogy később fel tudjuk őket hozni a benső kelyhünkből. Nem szabad megállni, az ember minden korban fejlődhet.

– A női léthez a reprodukciót kapcsolják. Ha ez megszűnik, a nő feleslegesnek érezheti magát.

– Nem csak az anyaság az egyetlen szerepünk a női létünkben. A reprodukció megjelenhet abban is, hogy írok egy könyvet, a kertemet széppé teszem, esetleg kötök, horgolok, varrok. A mi nagyszüleink nem mentek plázába, a ruhát megvarrták maguknak. Az ősi női tudás, a füvesasszony bölcsessége már nincs meg bennünk, pedig valamiképp ehhez kellene visszatalálnunk. A női középkor és öregkor arról szól, hogy én azt az ősi női tudást hozom fel magamból, amivel rendezni tudom a környezetemet. Ezt ildomos a hétköznapjainkhoz igazítani: a régit az új tudással összefésülni.

– Hogyan, miképp?

– Az átlagéletkor kitolódott. Míg a változókor három generációval előttünk alig öt-tíz évig tartott, mi már harminc-negyven évvel gazdálkodhatunk. Meg kell találnunk azokat a tevékenységeket, melyekkel hasznossá és élővé tudjuk tenni magunkat. Nem kell nagy dolgokra gondolni – lehet, hogy én otthon apró szívecskéket horgolok, elajándékozom őket, s ez nekem határtalan örömet szerez. Akik kreatívak maradnak, azoknak könnyebb. A női léthez ugyanis hozzátartozik a kreativitás. Ez a mi teremtő erőnk.

– A fiatalságkultusz korát éljük. Így nehezebb azonosulni a bölcs öregedéssel.

– Érthető, hogy rosszulesik a test anyagfáradása, de ami kívülről eltűnik, az belül gazdagsággá válik. A menopauza aranybánya. Mi pedig ahelyett, hogy megélnénk a realitásunkat, és megismernénk új önmagunkat, mit csinálunk? Húszévesek akarunk lenni. Bármennyire igyekszünk, ez nem fog sikerülni. Monica Bellucci mondta negyvenöt éves korában: „Drágáim, én egy érett, lédús körte vagyok.” Ez annyira szép, hiszen változókorban változunk! S ilyenkor mindenen változtatni kell. A szerepeink is változnak, de önmagunkkal is másként kell kapcsolódni! Tudatosan lehet csak jól megélni a változókort. Tudattalanul a szakadékba zuhanunk.

Szerencsére már nálunk is vannak hormonterápia-párti orvosok (sajnos, még nagyon kevesen). Ők azt mondják, hogy az ösztrogénre ugyanúgy szüksége van a női szervezetnek, mint a cukorbajosnak az inzulinra. Az ösztrogén három fontos területre hat: az agyra, a csontokra és a szívre. Tehát ha nincs elég belőle, akkor pótolni kell, amíg nem áll be az egyensúly. 2002-ben volt egy félreértelmezett kutatás Amerikában, s bár utána cáfolták, a hormonadagolás mumussá vált. Mára szerencsére egyre több híve van, mert mérsékelheti a csontritkulást, illetve a szív- és érrendszeri betegségeket. Persze szakemberhez kell fordulni a kérdéseinkkel – s a terápiát egyénre kell szabni.

– Mit érdemes tudni a férfiak változókoráról?

– A férfiak nem tapasztalnak olyan hirtelen és drasztikus változásokat, mint a nők. A férfiaknál lecsökken a tesztoszteron, nem lesznek olyan harciasak, nem lesznek versengőek. Megjelenik a jóságos nagypapafigura, aki figyel másokra, védelmez, de már nem karddal, hanem bölcs szavakkal. Érdekes, hogy az ősz halántékú férfiak fokozatosan elnőiesednek, az idősebb nők elférfiasodnak: 70-80 éves korunkra elkezdünk egymásra hasonlítani. Olyan nemi semlegesség alakul ki, mint gyermekkorunk babáinál.

– Miközben a nő élete új szakaszával ismerkedik, a férfinál később érkezik a változókor. Hogyan tudunk így új életünkben is összecsiszolódni?

– A párkapcsolatnak hétéves szakaszai vannak. Van, amikor távoli idegenek vagyunk egymás számára, a következő hét évben meg azt érezzük, hogy a Jóisten is egymásnak teremtett minket. Ha ezekben a hétéves szakaszokban nem tudatosítjuk ezt a dinamikát, akkor minden hetedik évben jön majd egy krízis. Vagy feljebb lépünk, vagy összeroskadunk. Ez olyan, mintha azt mondanák nekem: Anita, fusd le a maratont! Én összerogynék, te végigfutnád, mert gyakorolsz. Egyszóval, ha nem vagyunk edzettek, nemcsak a test, de a lélek is összeomolhat.

– Te miben éled ki a kreativitásodat?

– Kötök, ami azért jó, mert meg kellett tanulnom mintát olvasni. Mozog az agy, és vele együtt mozog a kéz is. Rendszeresen sportolok, és örök nyelvtanuló leszek. Ez utóbbi nagyon sokat segít az agy frissen tartásában.