A karácsonyi csengettyű éppúgy az ünnep jelképe, mint a ragyogó fényű fenyőfa, a kandalló pattogó tüze vagy a mézeskalács illata. Úgy tartják, a hangja mint az angyalok éneke: s valóban. A hagyomány szerint szenteste a kipirult arcú, türelmetlen gyerekek csak azután léphetnek be a csodákkal teli szobába, ha a csengő jelezte: megjött a Jézuska.

A Szádelőben élő budapesti származású szobrászművész, Tasnádi Szandra (29) is többek között csengőkkel készül a karácsonyra. Igaz, az ő alkotásai nem fémesen csilingelnek, hanem apró, mázas csengettyűk. Nincs két teljesen egyforma darab: akad köztük kisebb, nagyobb, szélesebb, magasabb. Eltérő formájuk mellett csillogó barnás, zöldes, kékes, bordó mázuk adja egyediségüket.

csengo-kezdo.jpg

 – Először agyagból elkészítem magát a formát, aztán a tetejére a fogót, majd a belsejébe a hurkot (amire akasztani lehet a harang szívét alkotó kis gömböt), végül a gömböcskéket hozzá. Kiégetem egyszer a kemencében, ez a zsengélés. Aztán bemázazom, és még egyszer kiégetem. Ez már a mázas égetés, és amikor belefűzöm a kis gömböcskét, kész a csengő. Egy kerámiatárgynak az elkészítése a legkevesebb idő. Volt, hogy leültem, és egyhuzamban megcsináltam tizenhetet, egyet körülbelül 5-10 perc alatt. Viszont a kemence 8-10 órán keresztül hevül fel 900 fokra, ezután, benne a csengőkkel, egész éjszaka hűl vissza. Majd a mázas égetés még egyszer ugyanennyi idő. A kerámia türelemre tanít – magyarázza Szandra.

A családjában szinte mindenki tanár, nagymamája, szülei, nagybátyja, több unokatestvére is ezt a hivatást választotta. Ő azonban már hároméves korában kijelentette, hogy „gyujmakészítő” szeretne lenni.

– Mert akkor, ugye, még csak a gyurmázást ismertem, és annyira szerettem, hogy gondoltam, jó lesz egy életen át. És végül jó is lett, csak az alapanyagok változtak egy kicsit. Egész általános iskolás koromban kerámiaszakkörökre jártam, itt elsősorban szobrokat készítettem agyagból.

A kerámiával mint mesterséggel a budapesti képző- és iparművészeti középiskolában ismerkedett meg közelebbről, ahol szobrászművész szakon tanult. Legjobb barátnője keramikusművész volt, aki nagyon szerette, amit csinált. És ahogy mesélt róla, Szandi is szerette volna kipróbálni.

– Végül is én lettem ott a tiszteletbeli keramikus, mert bár szobrászatot végeztem, mindig átjártam kerámiára is, és megtanultam a technikákat, korongozni, felrakással tárgyakat készíteni, mázazni, rengeteg sok dolgot. Nyilván ez nem helyettesíti a szakmát, tehát nincs keramikusi végzettségem, de nagyon jól tudom kombinálni a kettőt: a szobrászatot és a kerámiát. Az egyetemen is szobrászművész szakon tanultam tovább, ott elhagytam az agyagszobrászat vonalat mint végleges anyagot. Hiszen a szobrászatban az agyag inkább átmeneti anyag, erről vesszük le a gipsznegatívot, ebből öntünk pozitívot. Azt faragjuk tovább, vagy bronzöntéshez készítjük elő a formákat.

szandi.jpg
Tasnádi Szandra

Fiatal pályakezdőként hatalmas fába vágta a fejszéjét. Az ő nevéhez fűződik ugyanis a világ első Bud Spencer-szobra! Szandi öccsével együtt nagy rajongója a színésznek, vele kapcsolatos rajongói klubokba, nyári találkozókra jártak. Amikor az olasz westernfilmek hőse 2016-ban meghalt, valaki felvetette a rajongói csoportban – ami közel 30 ezer embert számlál –, hogy milyen jó lenne, ha lenne szobra Bud Spencernek. És akkor Szandrának bevillant: „Úristen, hát ezt nekem kell megcsinálni!” Tett egy felajánlást, hogy mivel rajongó is és szobrász is, az alapanyag áráért elkészíti a szobrot.

A civil kezdeményezést ő és családja szervezte, helyet és támogatókat keresve. A 2,4 méter magas bronzszobrot végül Budapest belvárosában, a Corvin sétányon avatták fel 2017 novemberében. Az emlékmű ünnepélyes átadásán a színész két lánya is részt vett.

– Azok a megrendelők, akik akkor megtaláltak, azóta is jönnek, újabb szobrokat kérnek, és másoknak is ajánlanak engem.

bud-spencer-szobor.jpg
Bud Spencer szobra a budapesti Corvin sétányon

Főleg magyarországi megrendelői vannak, többnyire portrékat, kisebb emberi alakokat kérnek. Most egy kültéri szobrot készít egy balatoni nyaralóba, de vannak németországi, sőt amerikai felkérései is. Különösen azt szereti, amikor nagyon személyes jellegű, ajándékba szánt megrendelésekkel keresik meg. Jelenleg a pestszentlőrinci Tomory Lajos Múzeumban látható egy szobra magyarországi művészcsoportjuk kiállításán, egy alkotását pedig kiállították a Stefánia szoborpark őszi tárlatán.

A családi hagyománnyal mégsem szakított teljesen, hiszen másik szakmája szerint pedagógus. Az egyetemet 2016-ban végezte el szobrászművész szakon, 2017-ben pedig tanár szakon. Egy évig Kunszentmiklóson dolgozott tanárként egy általános iskolában. Akkor jött rá végleg, hogy nem ez az ő útja, hanem inkább a szobrászat, a kerámia.

– Szeretem a tanítást, de intézményes keretek között valahogy nem tudom elképzelni. Kipróbáltam, de inkább szakköröket szeretek tartani, felnőttfoglalkozásokat, elmenni egy rendezvényre, és ott kerámiabemutatókat tartani, hogy az emberek belelássanak egy kicsit a szakmába, és ki is próbálhassák. Ez egy olyan mesterség, amit mindenki ismer, és csodálattal nézik, hogyan készülnek a tárgyak. Ha a gyerek leül, a mester egy kicsit segít neki, s akkor néhány perc után ott van egy kész dolog, és ha az megszárad, akkor egypár óra múlva el lehet vinni.

Szandra nyár óta tagja a Gömöri Kézművesek Társulásának, oktatóként részt vett a gyerektáborukban is, és Nagy György, a szervezet vezetője sokat segít neki. Szandra a bemutatók alkalmával agyagozást tanít, azt mondja, mindig pozitív élmény, hogy a résztvevők egy marék agyagból el tudnak készíteni egy bögrét, tálkát vagy dobozkát. Nemrégiben Szepsiben, a bölcsőde családi napján az apukák is beszálltak az agyagozásba, és nagyon örültek neki.

hirlevel_web_banner_1_87.jpg

– Én úgy gondolom, hogy mindig lesz piaca a kézműves termékeknek, és azt látom, hogy a társadalom egyre tudatosabb lesz a vásárlás, fogyasztás szempontjából. Bár még csak elkezdődött ez az út, úgy látom, nagyon szeretnek az emberek helyi, kézzel készített, egyedi terméket vásárolni, és támogatni egy kisvállalkozót. Szeretik a hagyományőrző dolgokat, az emberek számára ez érték, és szeretnének is birtokolni ilyen tárgyakat. Leginkább az a fontos benne, amit ezek a tárgyak és a mögötte lévő szaktudás, hagyományőrzés képvisel. Ők is ezt szeretnék képviselni, és aki nem csinálja, az legalább hazavisz egy-egy ilyen terméket, és ezzel veszi ki a részét.

Mindig saját minta alapján dolgozik, és hangsúlyozza, hogy nála a kis ékszerek, a fakanáltartó vagy akár a falikép nem keramikusszemlélettel készültek, hanem szobrászival. Mivel szobrász, egy kerámiatárgy esetén is sokkal jobban érdekli maga a forma, a részletgazdagság, mint a funkció.

De hogy kerül egy pesti lány Szádelőbe? Szandra már régóta ismerte a kassai Rovás társulást, szobrászművészként részt vett az alkotótáboraikban. 2018 nyarán egy általuk szervezett erdélyi úton ismerte meg párját, Kádár Attilát, és nagyjából egyheti együtt töltött idő után nagy döntést hozott: elhatározta, hogy Szlovákiába költözik.

– Soha nem akartam Budapesten lakni, mindig vidékre vágytam, egy lelassultabb életbe, természetközeli helyre. Volt egy ködös elképzelésem, hogy egy olyan helyen szeretnék lakni, ahova mindenki turistaként érkezik, mert annyira szép. És valahol csörgedezik egy kis patak… A szüleimmel gyakran táboroztunk a Felvidéken, Kovácspatakon. Mindig közel éreztem magamhoz a felvidéki magyarokat, és természetes volt nekem, hogy más országokban is élnek magyarok, akik tájszólással beszélnek, őrzik a magyar kultúrát, ápolják a hagyományainkat. És bár a mi családunk hagyományőrző, Budapesten a környezetemben úgy láttam, hogy ez nem annyira fontos az embereknek, és ezt rosszul éltem meg. Mindig úgy éreztem, hogy itt több a lélek, több az érzés, itt valahogy sokkal tisztábban élik meg az emberek ezeket a dolgokat.

karacsonyi-csengok-kezdo_0.jpg

Szlovákiai életét Kassán kezdte, kilenc hónapig a Rovásban dolgozott a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként, a mentora Gergely Papp Adrianna volt. Idén a vírushelyzet elején költözött a szádelői családi házba vőlegényével, Attilával. Szandra álma teljesült, hiszen egy olyan festői falucskában élnek az egyedülálló szépségű Szádelői-völgy bejáratánál, ahová rengeteg turista jár. A házukkal szemben pedig egy patak csörgedezik.

kezdo.jpg

Közös életükben zajlanak az események, a házfelújítás mellett november elején indult szuvenírkészítő vállalkozásuk, az S&A Design. Nemrégiben érkezett a kemence, és úton vannak az újabb eszközök a gyártáshoz. Hamarosan elkészül a webshop is, de Facebook-oldalukon az egyedi kézműves termékek rajongói már most rendelhetnek agyagból, fából készült gravírozott dísztárgyakat, de akár pólókat, bögréket, kulacsot vagy ékszereket is.  

Prékop Ivett