Tudták, hogy Budapestet a világ második legjobb városának is kikiáltották már? Az egyik legnevesebb utazási világmagazin, a Conde Nest Traveller pár éve Budapestet választotta a világ második legjobb városának.
A listát 1,3 millió válaszadó szavazata alapján állították össze, mégpedig a turisták, tehát a nagyközönség voksai alapján (Bécs csak 7. lett, Prága a 15.). Persze ma is sok csodát láthatunk itt: nézzük, miért érdemes Budapesten turistáskodni!
Hamisítatlan keleti hangulat a török fürdőben (Kép forrása: nlc.hu)
A hír azért is volt izgalmas, mert a lista felhajtóerőként működik. Rengeteg turista ugyanis az ehhez hasonló rangsorok alapján választ úti célt magának. Budapestet napjainkban imádják a nyugati turisták: egzotikusnak tartják, olyan csomópontnak, ahol Nyugat és Kelet találkozik. A város egyik szemével még Kelet felé kacsint, a másikkal azonban már azt nézi, ami a „legtrendibb”.
A romkocsmák mellett ott vannak a puccos, Michelin-csillagos éttermek, kiváló bulihelyeken és dzsessz-klubokban szórakozhatunk, és sok a jó kiállítás. Budapest tehát sok szempontból különleges város! Például a fürdők városa is.
A Gellért gyógyfürdő a legszebb budapesti fürdő – 1918-ban fejezték be szecessziós stílusban. (Kép forrása: danubiushotels.com)
A fürdőzés szerelmesei számára azért vonzó, mert az egyetlen olyan nagyváros a világon, amely bővelkedik gyógyvizű hőforrásokban. A különleges összetételű gyógyvizet 11 gyógyfürdő hasznosítja, amelyek többsége egyben műemlék is. (A gyógyfürdő olyan gyógyintézmény, amely gyógyvíz, gyógyiszap vagy egyéb természetes gyógytényező felhasználásával balneoterápiás fürdőkezelést nyújt.)
A mai Budapest területén lévő meleg vizű források gyógyító hatását már a rómaiak felfedezték, ennek ellenére a fürdők kultúrája csak a középkorban, a török időkben indult fejlődésnek.
A törökök néhány dzsámin, türbén és karavánszerájon kívül jószerivel csak fürdőket építettek Budán. Sok törökfürdő ma is fogad látogatókat. (A leghíresebb a Rudas, amelyet sokáig csak férfiak látogathattak, de már van női és koedukált nap is.)
Budapest azzal az indoklással kapta meg 1934-ben a fürdőváros címet, hogy fővárosként a legtöbb gyógykúttal és termálvízkúttal rendelkezik a világon. Világviszonylatban egyedülálló, hogy 118 természetes termálkútja naponta 70 millió liter 21-78 Celsius fokos gyógyvizet ad.
A Gellért-fürdő (Kép forrása: colorcam.blog.hu)
Budapest fürdőturizmusa rengeteget fejlődött az utóbbi években. A turisták többsége legalább egyszer meglátogat egy gyógyfürdőt, élvezi a patinás termek páratlan hangulatát. A budai Duna-parton sétálva nevezetes gyógyfürdők sorára bukkanunk. Az is talál kedvére valót, aki sportolni akar, és az is, aki inkább izzad a gőzben, vagy a termálvizes mártózástól remél enyhülést.
Az itteni gyógyvizek mozgásszervi, keringési, valamint női betegségek gyógyításában hatásosak.
A fürdők környékén kutakat és ivócsarnokokat is találunk, ásványi anyagokban gazdag forrásvízzel. A Széchenyi fürdő 15 medencéjével nemcsak Európa egyik legnagyobb fürdőkomplexuma, de a legkedélyesebb hangulatú fürdő is a fővárosban. A gőzölgő vízben nyakig elmerülve sakkozó kompániák éppúgy a „jellegzetessége”, mint a szépséges épület karjainak ölelésében fekvő szabadtéri medencék.
1913-ban neobarokk stílusban épült. Akkoriban még külön női és férfi gőzfürdő osztályokból, valamint férfi és női népfürdő részlegekből állt.
A Szent Lukács Gyógyfürdő. Artézi és termálkútjaival, ivócsarnokaival, fürdőszállóival és gyógyfürdőivel Budapest méltán sorolható a híres európai fürdővárosok (Karlovy Vary, Mariánské Lázně, Baden-Baden) közé.
(Kép forrása: wikiwand.com)
A fürdőt később bővítették, mert az artézi fürdő már nem felelt meg az igényeknek. A második forrást a harmincas évek végén találták, amelyből 1256 méter mélyről napi 6 millió liter 77 °C-os termálvíz tört fel. Később helyet kapott benne a nappali orvosi szolgálat is, többek között fizikoterápiával. Ez a termálforrás az egyik legmélyebb és legmelegebb a városban.
Szemere Bertalan egykoron így írt a török fürdőkről: „Levetkőzvén a vendég, mellé egy szolga adatik, ki neki két színes pamutlepedőt nyújt át, mellyel magát betakarja, s lábára fapapucsot öltvén, így megy be az első terembe, mely hűsnek neveztetik, ámbár hévmérséklete legalább 35 Reaumur foknyi. Itt mintegy tíz percig marad, mely elég arra, hogy izzadásba jőjjön. (...)
A hőség azonban bár nagyobb, nem oly kellemetlen mint az orosz fürdőkben, mert itt nem a katlanból jön be ropogva a fojtó gőz, mint ezekben, hanem a márványpadló alulról fűttetik, ezért szükséges a fapapucs, s a kövön folydogáló víz az, mi könnyű meleg gőzzé válik, mi oly átlátszó, hogy sem látni nem gátol meg, sem a mellet nem nyomja.
Az elég durva taglalás után a vendég fölkél, s egyik forrás mellé egy fazsámolyra leül, s egy réztállal kívánata szerint melegebb vagy mérsékeltebb vegyítékű vízzel tetőtül talpig többször végigöntetik. Kipihenvén magát, mert bizony szüksége van rá, a szolga szőrkefével erősen s ügyesen megkeféli, s az európai, ki magát tisztának hitte, csodálkozva szemléli, mi sok és mi vastag tésztaszerű anyag vonatik le bőréről. (...)
A törökfürdőben szolgáló fürdőmester, a dellák. (Kép forrása: onedio.com)
Ekkor a vendég a hűs terembe vitetik, hol három száraz lepedőt adnak rá, fejét, mellét, ágyékát gondosan beburkolván, s midőn az izzadás szűnni kezd, a szolga az öltöző szobába kíséri, hol jól betakarva, tiszta ágyba fekvén le, még egyszer jön izzadásba, de ez már kellemes és nem tartós. E pihenő lomhálkodás, e bágyadozó fekvés, e fáradság s megújulás együtt, a röstségnek e gyönyöre, ez érzése a lankadásnak, mely múlik, és közelgése az erőnek, mely visszatér, ez valami kimondhatatlanul kellemes érzés, s a török ha valahol, itt adja át magát, kávészörpölés, dohányillat és serbet-iddogálás közt, amaz érzéki boldogságnak, mi nem egyéb, mint boldog merengés a puha nyugalom álomölében.”
