A víz alatti világról a komáromi búvár, Csukás László mesélt, aki a dunatőkési Cousteau-expedíciót vezette.
Csukás László (73) komáromi búvárnak gyermekkorában azt jósolta egy cigányasszony, hogy a víz lesz a végzete. Óvták is a kis Lacikát a víztől, de ő akkor is kenuzni kezdett. Huszonnégy évesen vesegyulladást kapott, fájt a háta, ezért abbahagyta az evezést. Viszont a vízi világ nem eresztette. Rájött, hogy eddig csak felülről kémlelte a vizet, ám ezentúl alulról is látni akarja! Végül háromcsillagos búvároktató lett, majd később filmezni kezdett: munkáit számos díjjal jutalmazták. A búvárfotósok és -filmesek világfesztiváljára maga a monacói herceg hívta meg, de hiába. A kommunista Csehszlovákiában Laci bácsi nem kaphatott vízumot...
A Tőkési-ág 33 km hosszú, mélysége helyenként 5 méter is lehet. 1993-ban a legmagasabb, ötös szintű védettség alá helyezték. Eszmei értéke felbecsülhetetlen. Mindezt egyetlen egy elavult információs tábla jelzi a tőkési malomnál. Csukás László filmet készített az Erzsébet-folyóról, Álmaim folyója címmel, melyben megörökíti ezt a különleges vízi világot. Csukás László filmjeit megnézhetjük a YouTube-on.
– Hogy került a Csallóközbe Cousteau csapata?
– Figyelték az ágvizeket, így kerültek Dunatőkésre is. Nekem meg egyszer csak csörgött a telefonom, hogy Cousteau kapitány csapata filmezni szeretne az Erzsébet-folyóban. Kérdeztem, hogy mikor, erre kiderült, hogy már itt vannak (nevet). A budapesti ismerőseim ajánlottak, így lettem a vezetőjük.
– Egy hét után a csapat hazatért, de a kapitány visszaküldte őket!
– Bizony, bizony, Cousteau felismerte, hogy itt aztán nem akármilyen vízi világ van! Olyan képeket és felvételeket csináltak itt a vízben, mint sehol máshol a Dunában.
– Harminc évig járt Dunatőkésre búvárkodni. Mitől olyan különleges ön számára az Erzsébet-folyó?
– A rengeteg csallóközi folyócska közül ez az, ami, mondhatni, őseredeti állapotában megmaradt. A vize kristálytiszta, és nyáron is 15 fok körül mozog. Apró forrásokból tör fel, amit szabad szemmel is látni lehet a víz alatt.
Kevesen tudják, hogy Laci bácsi sokáig építésvezetőként dolgozott, a búvárkodás és a fotózás sokáig csak hobbiként volt jelen az életében. Ám később a hivatásává vált. Ott volt Horthy elsüllyedt hajójának, a Szent István csatahajónak a felkutatásánál, oktatott Egyiptomban, és számos expedícióban vett részt. Az Erzsébet-folyóban harminc éven keresztül búvárkodott, de fényképezőgépe nélkül sosem ment a vízbe. Cousteau kapitány csapatát egy egyszerű baseballsapkáért cserébe vezette...
– Tulajdonképpen ön volt az, aki felfedezte a tőkési szivacskolóniát?
– Igen, így igaz! A legnagyobb kolóniák a malom felett voltak, szinte személyautó nagyságúak: bedőlt fákon és ágakon telepedtek meg. Nehéz volt megközelíteni, mivel védett területről beszélünk. Ám a szivacsok mellett még számos érdekes élőlény úszkált a vízben: harcsa, fogas, csuka, ponty, keszeg, kárász, jász. S rákok is voltak bőven, és ha jól emlékszem, Cousteau-ék még egy húsevő nővényt is találtak!
– Az Álmaim folyója című filmjében megörökítette Tőkés vízi világát. A filmjével számos díjat nyert. A világot is ennyire érdekelte a tőkési ágvíz?
– Akkoriban én újat tudtam mondani és mutatni. Az édesvízi folyó világának témája akkoriban egyedülállónak számított.
– Van még olyan az Erzsébet-folyóban, amit önnek sem sikerült lefilmeznie?
– Bőven. Például sokszor találkoztam a merüléseim során egy furcsa jelenséggel: a víz mélyében, a meder fenekén volt valami... A gödör színültig volt lila színű anyaggal, sűrű volt, mint a festék, határa élesen elkülönült a folyó tiszta vizétől. Később megtudtam, hogy igazából baktériumok tömkelegét láttam. Volt köztük fehér színű is, de nem bolygattam soha, mert nem tudtam, hogy fertőző-e. Ugyanis ahol megjelentek, ott semmi vízi növényzet nem maradt meg. Viszont pár méterrel arrébb már burjánzott az élet, s a kettő közti átmeneti zónát zöld moszatok alkották. Gondoltam, hogy lefilmezem, de sajnos, erre már nem került sor. Nemrég a tévében egy tudós az élet születéséről beszélt. Elmesélte, hogy a Földünk belsejéből feltörő gázok és vegyületek a vízbe érve az oxigénnel találkoznak, s az élet kezdetleges formáit hozzák létre. Mindezt baktériumok formájában. A mai napig azon gondolkozom, hogy vajon a folyóban ennek a jelenségnek lehettem-e a szemtanúja. A földi élet kezdetleges formáit láttam?
– Most 73 éves, már nem merül. Három éve járt utoljára Dunatőkésen. Most milyennek látja a folyó vizét?
– Már akkor is nyálkás volt a víz teteje, de alatta kristálytiszta volt. A nagy levegőbuborékok megnyitották a teret, s a napsugarak bevilágították az egész vízi világot. Nekem ez az igazi Tündérország!
