Tisztelt Szerkesztőség! Fiatal, huszonhat éves nő vagyok, és már túl vagyok egy váláson. A mi kapcsolatunkat elsősorban a féltékenység tette tönkre.
A férjem az őrületbe kergetett az állandó kérdezősködésével, ellenőrzésével. Nem ülhettem be barátnőimmel egy kávéra. Strandról, uszodáról szó sem lehetett nélküle – merthogy ne mutatkozzam fürdőruhában más férfiak előtt.
Ha a munkahelyemen munkaidő után akadt még valami elvégeznivaló, hatalmas patáliát csapott. Állandóan telefonálgatott, ami kínos volt a munkatársaim előtt. Rendszeresen megnézte az sms-eimet, a hívott számokat, felbontotta a leveleimet. Eleinte csak nevetgéltem rajta, talán még tetszett is, hogy ennyire féltékeny. Naiv módon azt hittem, ez a szerelem jele…
A helyzet azonban egyre rosszabb és rosszabb lett. Akkor döbbentem rá, hogy itt nagyon nagy baj van, amikor nem akart elengedni az ötéves érettségi találkozómra. Én természetesen mégis elmentem. Egyszer csak tíz órakor megcsörrent a telefonom: azonnal jöjjek, ott vár rám az ajtó előtt!
Mivel nem akartam jelenetet, összepakoltam, és szégyenszemre hazakullogtam. Őrjöngött, mint egy állat, hogy megcsalom, hogy kivel táncoltam, mert hogy tudja ő, kibe voltam szerelmes annak idején, és azt is tudja, most mit csináltam…
Sírtam, könyörögtem, értse már meg, nincsen senkim, csak őt szeretem. Ez után az eset után lassan elkezdtem félni. Annál is inkább, mert a keze is el-elszaladt… Az édesanyám és a barátnőim látták, hogy egyre jobban szenvedek. Amikor legközelebb kék folt díszelgett a szemem alatt, segítségükkel úgy határoztam: elhagyom a férjemet, elválok tőle. Szerencsére nincs gyermekem, így könnyebb volt a döntés. Egy délelőtt, amikor munkában volt, összepakoltam a holmimat, és hazaköltöztem. A válás nem ment simán. Sírt, könyörgött – máskor meg fenyegetőzött –, hogy maradjak vele, megváltozik. Nem hittem neki. És jól tettem.
A válásunk után kiderült, hogy ő csalt meg engem, méghozzá nem is egyszer! Azt hiszem, ilyen ostobának már régen nem éreztem magam… Rá kellett jönnöm, sosem szeretett, csak a birtokának tartott, aki főz, mos, takarít rá. Csak egyvalami vigasztal: még fiatal vagyok, és nincs gyermekem. A családom és barátaim segítségével, hiszem, hogy talpra tudok állni. Egy biztos: az előző kapcsolatom hatalmas tanulság a számomra.
Üdvözlettel: sárga liliom
Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!
Ímélcímünk: office [at] ujno.sk
