Még tart a próba, mikor érkezem. „A fények égjenek a koncert egész ideje alatt. Látni akarom az arcokat, az embereket, akiknek énekelek. Elvégre miattuk vagyok itt!” – adja ki az utolsó instrukciót a Duna TV-ből oly jól ismert Tamás Gábor könnyűzenei énekes, az erdélyi Vitézi Rend és a Magyar Kultúra Lovagja.
– Három évvel ezelőtt, pontosan a 60. születésnapján hatalmas sikerű koncertet tartott a budapesti Uránia moziban, mégpedig pályafutásának 50. évfordulója alkalmából. Hogy is van ez akkor?
– A fáma szerint már négyéves koromban a családi összejöveteleken engem tettek fel az asztalra: „Énekelj nekünk, Gabika!” Én meg lelkesen énekeltem, fütyörésztem. Aztán bekerültem a zeneiskolába. Tízéves koromban pedig beválasztottak szülővárosom, kincses Kolozsvár magyar, illetve román operaházának gyermekkórusába. Én ettől a pillanattól számítom az énekesi pályámat, s nem attól a naptól, hogy a Zeneakadémián kézbe vettem a diplomámat, vagy megnyertem a román táncdalfesztivált.
– Az 1974-ben megjelent lemeze, a Donát úton nyílnak az orgonák több mint egymillió példányban kelt el. Díjak, sikerek, szerkesztői állás a Román Televízió magyar adásánál. Szárnyára kapta a siker. Két év múlva mégis elhagyta a hazáját. Mi volt ennek az oka?
– Miután koncertjeimen megtagadtam a Ceauşescu-rendszert éltető dalok előadását, rám szállt a Securitate. Háromszor vittek be. Letiltottak az ország összes színpadáról.
Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor be akartak szervezni. Tudtam, megpecsételődött a sorsom. Csak egy út maradt: elhagyni a hazámat, bármennyire fájdalmas is. De a magyarságomat, a szülőföldem szeretetét magammal vittem.
– Meglepő, hogy ilyen körülmények közt kapott útlevelet.
– Akkor már szerződésem volt egy európai körútra. Persze, megtagadhatták volna. Szerintem úgy gondolták, legalább megszabadulnak tőlem, ha meg visszajövök a feleségemhez és a fiamhoz, akkor kénytelen leszek meghajolni a rendszer előtt. Végül ’78-ban kiengedték a feleségemet és a fiamat is.
– Miért pont Svédországot választotta hazájául?
– Miután kimentem, évekig turnéztam Németország, Dánia, Finnország, Norvégia és Svédország nagyvárosaiban, valamint sétahajókon léptem fel. Aztán, amikor dönteni kellett, Svédországot választottam, mert politikai menekültként itt kaphattam a legegyszerűbben állampolgárságot. Nem mondom, hogy könnyű volt a kezdet, de miután a Gabor and the night stars nevű együttesemmel háromszor megnyertük Stockholmban a legnépszerűbb országos tánczenei fesztivált, ismertté váltunk. Volt részem mindenben. Többször énekeltem a svéd királyi családnak, minisztereknek, és felléptem a New York-i Kaufmann Concert Hallban is. Sorolhatnám hosszasan, de minek?! A legnagyobb sikereket az utóbbi évtizedben éltem meg. Szavakkal ki sem lehet fejezni, milyen érzés volt, mikor először léptem fel újra a szülőföldemen, és telt házak vártak! Azóta is, ha a leszakadt területeken lépek fel, határtalan szeretet árad felém. Mert az én dalaimat igazán csak a magyarság érti meg. Mond valamit egy skandinávnak Hargita? Ismerik a szórványmagyarság gondjait? Nem. Ezért van az, hogy bár nyolc nyelven énekelek, a saját dalaimat soha nem fordítottam le.
– De nemcsak a zenéjével segíti a magyarság nemzeti identitásának fennmaradását, hanem adományokkal is. Ez itt nálunk még nem gyakori.
– Engem az Isten nagyon jó természettel áldott meg. Számomra mindig is sokkal nagyobb öröm volt adni, mint kapni. Már 24 éve adakozom, pedig a kezdetben nemigen engedhettem meg magamnak. De mindig is úgy gondoltam, hogy ha az ember bebiztosítja a családját, akkor azon felül nincs értelme a javak halmozásának. Mert mit ér a pénz, ha egy bankban hever?! Semmit. A pénz értékét az adja meg, mire fordítjuk. És én azokra a leszakadt területeken lévő intézményekre fordítom, amelyek elősegítik a magyarság fennmaradását. Legutóbb a beregszászi Illyés Gyula Színház megmentésére szerveztem jótékonysági koncertet a Duna Televízión keresztül, de évek óta segítem a holtmarosi és a székelykeresztúri árvaházakat. A múlt évben pedig a svédországi magyarság körében szerveztem nagyszabású könyvgyűjtő akciót egy kelet szlovákiai falu, Szentmária könyvtárának beindításához.
Mindig van mit tenni a magyarság fennmaradásának érdekében. Főleg a Felvidéken, ahol, sajnos, a vegyes házasságok miatt – ami például Erdélyben a mai napig elképzelhetetlen –, egyre gyorsabban asszimilálódik a magyarság.
– Rengeteget turnézik, utazik. A felesége nem zsörtölődik emiatt?
– Első házasságom, amelyből Attila fiam született, véget ért. Néha azt gondoltam, soha nem találok olyan nőt, aki el tudná fogadni az én tempómat. Aztán találkoztam egy kedves, fiatal finn lánnyal, Maritával. Ő megértette, hogy belepusztulnék, ha le kellene mondanom a koncertezésről. Szó szerint. És most már huszonöt éve vagyunk házasok. A fiunk, Christopher pedig, aki egy igazi „finnugor” , 20 éves.
– Akkor a felesége nem is érti az Ön dalszövegeit?
– Dehogynem. A fiunkkal együtt tökéletesen megtanult magyarul. És nemcsak a szövegeimet érti, de a hangszereléskor és komponáláskor is kikérem a véleményét. Annak ellenére, hogy lakberendező és divattanácsadó, fantasztikus zenei adottságai vannak. Fontos a véleménye. De nemcsak az övé, hanem azé a több millió magyaré is, akik hallgatják a dalaimat.
