Ismerjük azt az idegesítő érzést, amikor lakásunkat megtöltik a kacatok, és már semmit nem találunk, hiába turkálunk a gardróbunkban. Olyanok vagyunk, mint a hörcsögök – csak gyűjtögetünk.
Pedig három darab fölösleges ugyanabból a valamiből. Tehát meg kell szabadulnunk tőlük. És máskor nem szabad ilyen szamárságot elkövetni. Az ám – könnyű ezt mondani, nehéz megvalósítani.
A hörcsögtermészet vége
Segítségül hívhatjuk az internetet, ahol Dave Bruno a blogjában felteszi a kérdést: Tudnál élni száz tárggyal? Javaslata egyszerű: csak száz használati tárgyat tartsunk meg. (Amerikában ennek a hatására már elindult a Száz tárgy mozgalom.) A többit dobjuk ki. Listát nem érdemes készíteni, mert mindenki számára más a fontos. Az elveket azonban tisztázhatjuk.
Mi a legnagyobb rossz?
Először is járjuk végig a lakást a pincétől a padlásig, nyissunk ki minden szekrényt, húzzunk ki minden fiókot. Rémítő lesz a látvány, erre készüljünk fel. A legnagyobb gondot az apró tárgyak okozzák: a kis vázák, illatos gyertyák, szalvétatartók, porceláncicusok, faragott szívek. Ildikó mesélte:
– Háztartásom legrondább darabja egy porcelántehén volt, valamint egy műanyag kenyereskosár, amelynek oldalán egy színes macska éktelenkedett. A kosárba semmi sem fért bele, viszont elfoglalta a fél polcot, és mindig levertem, mert ingatag lábakon állt.
Külön fejezetet alkotnak a játékok. Több tucat állatka, sípok, műanyag táskák stb., amelyek a húsvéti csokoládétojásokkal, valamint ajándékokkal furakodtak a lakásba. (A látogatók azt hiszik, hogy minden alkalommal egy virágvázát vagy valami hasonlót, a gyerekeknek pedig legalább kéteurós játékot kell hozni.) Ezek a tárgyak szemétdombbá változtatják a lakást.
Tervet készítettem, és kicsíptettem a hűtőszekrényre
Ugyanis az a legrosszabb, ha esetlegesen fogunk neki a takarításnak: egyszer kidobunk valamit a konyhából, másszor a hálószobából. Majd egymás után szépen sorra veszem az összes helyiséget, s amelyikkel végeztem, azt kihúzom a listáról. A módszer felettébb motiváló!
Elterveztem, mitől hogyan szabadulok meg
Vannak dolgok, amelyek mehetnek egyenesen a tűzbe. Más dolgoknak még hasznát vehetem. Megkerestem, hol van a hulladéktelep, és az interneten kikerestem egy-két karitatív egyesület címét. Az öreg villamos gépeket a veszélyes hulladékok telephelyére kell elszállítani.
Újabb és újabb tárgyaktól szabadultam meg
Hosszú volt a lista, de valamennyi felírt dolog haszontalan és fölösleges volt. Tehát olyan, amihez hónapokig hozzá sem nyúltam, amit senki sem tartott számon. Nem véletlenül lett az a fő rendezési elv, hogy ha valamit nem használsz, szabadulj meg tőle. Persze nem kell minden évben ilyen alapos takarítást rendezni. Elég, ha kordában tartjuk gyűjtőszenvedélyünket.
Végül is mit dobtam ki?
A hálószobából
Azt az ágyneműt, amelyet már egy éve nem húztam fel (például azért, mert a huzatnak más a mérete, mint a vánkosainknak, vagy azért, mert csak egy ágyra való van belőle); azokat a törülközőket és ruhákat, amelyeket egy éve nem használtam (ezeket egy karitatív szervezetnek ajándékoztam); az öreg újságokat, folyóiratokat, amelyek az éjjeliszekrényemben hevertek (a papírgyűjtőbe vittem); az olyan apróságok pedig, mint a papír hóember, a színházjegy, a régi cetlik, a kandallóban végezték.
A gyerekszobából
A plüssállatokat és a három-négy éveseknek való játékokat, hiszen a lányom már kilencéves (ezeket a gyermekotthonnak ajándékoztam); a papírjátékok, különböző figurák és a kéz és láb nélküli babák a tűzbe kerültek; a lányom kinőtt ruháit odaajándékoztam a barátnőmnek, akinek kisebb lánya van.
A nappaliból
A könyveket, amelyeket már senki sem fog elolvasni, elvittem az antikváriumba; a CD-k, amelyeket már nem szoktunk meghallgatni, a barátnőmhöz kerültek; az elszáradt virágokat elégettem, a falon függő kifakult reprodukciót az olcsó kerettel együtt szintén.
A dolgozószobából a prospektusok, a teleírt jegyzetfüzetek, a két évnél régebbi csekkek, feladószelvények a papírgyűjtőbe vándoroltak.
A konyhából
A törött műanyag tálakat a hulladékgyűjtőbe vittem; a tavaly karácsonyról és húsvétról megmaradt csokoládéfigurákat felolvasztottam, és tortamáz lett belőlük.
A fürdőszobából
A többéves samponok, kondicionálók, szappanok a szemétkosárban landoltak, és ugyanerre a sorsra jutottak a parfümök és krémek reklámadagjai, valamint azok a régi fogkefék, amelyeket azért tettem el, hogy a csempék közötti fugákat tisztítsam velük.
A padlásról
A sportruhákat, amelyeket már nem hordunk, ismerősöknek ajándékoztam; a kiszuperált kenyérpirítót, a villanyra működő sütőedényt és a kis televíziót a veszélyes hulladékok telepére szállítottuk; az öreg napernyő, egy szintén öreg szőnyeg és a régi fürdőszobaszekrény, amelynek eltörött az ajtaja, a szeméttelepre került.
