Dobóruszkán a „Dobó” előnév nem véletlen: a községet valóban a híres egri várvédőről, Dobó Istvánról nevezték el, lévén 1311-től háromszáz évig az ő családja birtokolta ezt a területet. Képeinken s szent kereszt felmagasztalása plébániatemplomot láthatják, amelyben nem is olyan régen még ásatásokat folytattak. Dobó István földi maradványait keresték – és meg is találták!
A nagy hír nyomába eredtünk hát. Mi is a helyzet azzal a lelettel? Kis csapatunk tíz órára érkezett a községbe. A nap melegen tűzött ránk, és vártuk, csak vártuk a beígért idegenvezetőt... Jó fél óra múlva meg is érkezett a 62 éves Tóth Péter bácsi, munkásruhában. – Sajnálom – mondta kicsit lihegve, ahogy leszállt a bicikliről. Élénk kék szeme okosan, egyenesen nézett ránk a kopott zöld pulóver fölött. – A szövetkezetben dolgozom, örülök, hogy van munkám. Jöttem, amint tudtam. – Szaladt, és már nyitotta is a hatalmas templomajtót.
Mintha az építők két, különálló templomot emeltek volna egymás mellé.
– Nahát, milyen szép kis templom! – ámuldozom. Szokatlan formájú, kéthajós tér tárul a szemünk elé, két padsorral, két oltárral, első pillantásra is értékes díszítéssel. Az embernek az az érzése, mintha az építők két, különálló templomot emeltek volna egymás mellé – egy nagyobbat és egy kisebbet –, aztán egymásba nyitották azokat egy boltíves résszel. Kiderült, hogy nem sokat tévedtünk.
– Ott, a kisebb hajó szentélyétől a padsorok közepéig állt az első építmény, egy kápolna, amelyet 1150 körül emeltek – mutatja idegenvezetőnk. – Ezek szerint a település már a 12. században is létezett. A falu az idők során többször váltott birtokost, és az igényeknek megfelelően a kápolna is többször átalakult.
– Az 1700-as évek végén kibővítették, majd – mivel Dobóruszka katolikus központként működött, plébániájához 12 község tartozott – 1914-ben kezdtek el hozzáépíteni egy nagyobb hajót, hogy a hívek a többi faluból is beférjenek. A felújított templom Trianon után lett kész. Nem tudom, hogy a kibővített templomba jártak-e azóta annyian, mint ahogy azt tervezői megálmodták, hiszen a határok átrajzolásával a falu központszerepe megszűnt...
Az oltár az alapanyaga miatt értékes: csak egy hasonló található Szlovákia területén. Tipikus barbarizmus, hogy amikor 1982-ben felújították a templom falfestményeit, az egész kőoltárt lefestették szép színesre – pont olyanra, mint a mögötte látható freskók. Amikor a műemlékvédelmi hatóságiak meglátták, majd összeestek a döbbenettől...
Azonban minden rosszban van valami jó: a templomot hamar műemlékké nyilvánították. Az oltárt pedig a restaurátorok a legutóbbi években óvatosan, vegyszer nélkül letisztították – állítólag egy körömreszelőfélével. A tisztítás hónapokig tartott.
A kőoltárról egy körömreszelő nagyságú eszközzel kaparták le a festéket.
Dobó István síremléke itáliai vörös márványból készült.
Akiről a templom és Dobóruszka híres: kétségkívül Dobó István. Hosszú évtizedeken keresztül folyt a vita arról, vajon hol lehet a nyughelye. A falubeliek állítását, miszerint Dobóruszkán temették el, nem tudták bizonyítani.
Hiába állt a templomban ez az itáliai vörös márványból kifaragott reneszánsz szarkofág, amelynek a tetejéről az egri várkapitány többé-kevésbé hiteles képmása néz vissza ránk (Dobó István fia, Ferenc készíttette osztrák mesterekkel).
A szarkofág üresen állt – Dobó István hamvait sehol sem lelték.
A kriptába vezető lejáratot egyszerű deszkalap rejti.
– A dolog nem hagyott bennünket nyugodni – meséli Tóth Péter. – Ezért szakemberekkel ásatásokba fogtunk. Geológust is hívattunk, aki ultrahangos radarral átvizsgálta a templom alját. Szépen kirajzolódott, amit már egyébként is tudtunk: a templom padsorai alatt egy kisebb kripta található... Megbontottuk a kripta oldalfalát, és magunk is lemásztunk. Többek között két fémkoporsót találtunk, amelyben két nemes hölgy maradványai nyugszanak. Mi is lemásztunk az újonnan feltárt kriptába. Ha már itt vagyunk, nekünk is látnunk kell azt a kriptát! Nosza, kerítettünk is valahonnan egy alumíniumlétrát. A nyirkos, hideg, sötét helyiségben meg is találtuk a két fémkoporsót – meg egy fekete zsákot, tele emberi csontokkal...
Hát ez meg mi? Kiderült, hogy a templom alját egészen a már említett kőoltárig felbontották. Nos, ez a terület a földbirtokosok temetkezési helye volt a múltban. Találtak összefüggő csontvázakat, ruhafoszlányokkal, ezüstgombokkal – és néhány szanaszét heverő emberi csontot.
– Évszázadokon keresztül keresték Dobó István hamvait. Többször megbontották és kirabolták a gazdag nemesi sírokat. Ezeket a szanaszét heverő csontokat szedték össze, és tették egyelőre abba a bizonyos fekete zsákba.
Idegenvezetőnk azonban nem csak a templom és a szarkofág történetével ismertetett meg minket. Rengeteg dolgot megtudtunk tőle nagy törökverő vitézünkről – és a 16. századi, háromfelé szakított Magyarország zavaros politikai helyzetéről. A legtöbbünk csak annyit tud Dobó Istvánról, hogy ő volt a híres egri várkapitány, aki 780 katonájával és néhány száz összeverbuválódott paraszttal úgy megverte az akkori világ legmodernebb, 40 ezer fős seregét, hogy azoknak 40 évig nem volt kedvük visszajönni...
Nagyjából ennyi az ismert történet. Azt már kevesebben tudják, hogy Dobó István a továbbiakban politikai játszmák kereszttüzébe került: többször ült nyirkos és hűvös börtönökben, megvádolták lopással, felségárulással, harcolnia kellett saját fejéért és családja becsületéért, birtokaiért... Tipikus magyar történet, mondhatnánk.
Feri bácsi élénk kék szeme szinte világít a zöld pulóver fölött.
Mindez Tóth Ferenc bácsi tolmácsolásában. Zene volt füleimnek csengő magyar szava, érthető előadásmódja. Minden tiszteletem az övé. Mint megtudtuk, ez az egyszerű kétkezi munkás olyan mélyen ásta bele magát Dobó István és a község múltjába, hogy a téma valóságos tudósává vált. Szerényen mosolyogva el is mondja, hogy nemsokára történészprofesszoroknak fog előadást tartani itt, Dobóruszkán.
Egy fejezet lezárult – Dobóruszka méltán válhat zarándokhellyé. Végül hosszas kutatás után sikerült megtalálni Dobó István maradványainak pontos helyét, és teljes bizonyossággal azonosítani.
Az egyszerű fakoporsóban eltemetett csontvázra a szentély padozata alatt leltek rá. Az embertani kutatások igazolták, hogy a faláda egy 70 év körüli, 180 centiméter magas, köszvényben szenvedő férfi földi maradványait rejtette. Ezeket aztán áthelyezték méltó nyughelyére: a fia által készíttetett márványszarkofágba. Dobó Istvánt ünnepélyes keretek között végül újratemették. Egy fejezet lezárult – Dobóruszka méltán válhat csendes zarándokhellyé.
Margóra: amit a mai Dobóruszkáról tudni lehet
A polgármester, Lakatos László mondja:
– A községnek 620 lakosa van, magyarok s legalább százan romák. A falu fiataljai, ha tehetik, elköltöznek innen – például Ferenc bácsi három gyermeke közül ketten élnek olaszországban, egy pedig Dunaszerdahely mellett. És nem ő az egyetlen. Az elvándorlás oka egyértelműen a munkanélküliség: a környékbeli lakosság 60-70%-ának nincs hol dolgoznia. Dobóruszkán egyébként az elmúlt évtizedben nőtt a születési szám, és rendkívül büszkék rá, hogy óvodájukba 18 gyermek jár. A gyermekvállalási kedv elsősorban a roma lakosság körében jelentős. A romák egyébként úgy kerültek Dobóruszkára, hogy 1980-ban ideköltöztettek egy 12 tagú családot. Nos, ebből a családból nőtte ki magát a jelenleg majd 100 fős roma közösség...
Lakatos László
– Vállalom, hogy Dobóruszkán félelemben élünk. Nagyon sok a lopás, nem érdemes semmit sem termelni. És akik lopnak, nem ijednek meg semmitől és senkitől. Büntetni nem lehet őket, mert általában a gyermekeiket küldik a szomszédok kertjeibe, ha pedig mégis rajtakapják őket valahol, a rendőrök szemébe nevetnek. Vagyontalanok – így aztán nincs mit tőlük elvenni.
A polgármester két nagy projekten dolgozik. Szeretné elérni, hogy a falutól két kilométerre eső ukrán határon megnyissanak egy átkelőt. Ez nagyban megkönnyítené a környékbeliek dolgát, akik igen gyakran járnak át Ukrajnába, és nagyot kell kerülniük. A másik pedig, hogy a falu mellett 50 hektáron szeretne ipari parkot létesíteni. A terület iránt elsősorban egy ukrán cég érdeklődik, amely saját költségére megépítene egy 2 kilométer hosszú gázvezetéket Ukrajna felől, amelynek segítségével egy gázgőz ciklusú erőművet építenének a község határába.
Ha mindez megvalósulna, megérné a dobóruszkai ipari parkot választani a befektetőknek, hiszen minden idetelepülő cégnek olcsóbb lenne az itt kitermelt villany, a gáz és a hő. (Az ukrán cég 20%-al adná olcsóbban a gázt, mint a jelenleg uralkodó spp.)
Érdeklődők máris vannak: magyar, orosz, francia és svéd vállalkozók jönnének ide. S ha mindez megvalósulna, 3-4 ezer ember számára teremtenének munkahelyet. A háttérben folyik a lobbizás – az spp-nek nincs ínyére a konkurencia.
– Jelenleg már csak a gazdasági miniszter, Miškov úr aláírására várunk modja a polgármester. – Bízom benne, hogy megérti: nekünk itt ez az utolsó lehetőségünk. A környék már régen leszakadt, valamit tenni kell. ilyen lehetőséget pedig elszalasztani nem szabad.
