Füredi János pszichiáter professzor a munkamánia magyar szakértője. Klinikai praxisa során gyakran találkozott a munkájuknak túlzottan elkötelezett emberekkel.
– Mostanában kevés szó esik a munkamániáról. Valószínűleg azért, mert a mai világban dicséretes, ha valaki sokat dolgozik. De vajon munkamániás-e mindenki, aki sokat dolgozik?
– Az utóbbi időben egyre növekszik az igény a hosszú, a magánszférába is átnyúló munkaidő iránt. A multinacionális vállalatok, a sikeres cégek részéről nagy a nyomás. Ez a külső kényszer és a fokozott munkatempó önmagában még nem lenne káros, hiszena munka az érvényesülés záloga, megalapozhatja a családi életet, anyagi jólétünket. Munkamániáról mint betegségről akkor beszélünk, ha az illető – annak ellenére, hogy jól dolgozik – mégis elégedetlen önmagával. A feszültséget úgy próbálja enyhíteni, hogy még többet dolgozik. S mivel még többet dolgozik, túlterheli magát, így egyre rosszabb munkát végez, és még kevésbé lesz megelégedve. Ördögi körbe kerül.
– Mi jellemzi a munkamániást?
– A munkamániásra a perfekcionizmus a jellemző. Az illető nem elégszik meg elért eredményeivel, úgy gondolja, nem tudjajól megoldani a rábízott feladatokat. Saját magát a teljesített feladatok tükrében méri fel. S mivel elérhetetlen célokat tűz magaelé, önbecsülése egyre kisebb lesz.
Önbecsülését csak azon a skálán tudja értékelni, hogy ő milyen jó szakember. Pedig ugyanilyen fontos a barátokhoz, a családunkhoz, a gyerekeinkhez fűződő viszony.
– Hol terem a munkamániás?
– Sokan a gyerekkorból eredeztetik a munkamánia kialakulását, melynek a megfelelés iránti töretlen vágy az alapja. Például a szülők elvárásai túl magasak, amelyeknek a gyerek nem tud eleget tenni. Önbecsülése csorbát szenved, és azt tanulja meg, hogy ha el akarja fogadtatni magát, keményen kell dolgoznia. A munka hiú reményeket kelt benne: ha sokat dolgozom, akkor talán elég jó leszek. A munkamánia hátterében ott áll a társadalmi elismerés vágya. A munkamániások szegényes önképpel rendelkeznek. Betegesen igénylik az elismerést, a magas pozíciót, a hatalmat, az anyagi javakat. Önértékelésük alapja a bizonyítási kényszer.
– Melyek a figyelmeztető jelek?
– Vannak intő jelek, amelyek arról tanúskodnak, hogy a munka szép lassan elhatalmasodik családtagunkon, ismerősünkön. Gyanakvásra adhat okot, ha az illető túl sok feladatot vállal magára, ha otthon és a családi kirándulások alkalmával is munkájával foglalkozik. Ha a pihenést időpocsékolásnak tartja, és csak a munkájával kapcsolatos problémák foglalkoztatják. Ha fáradt, ingerlékeny, elszigetelt, másokkal szemben türelmetlen és bizalmatlan. Ha a munka sokkal boldogabb órákat szerez számára, mint bármely más tevékenység.
– Hogyan lehet felmérni a munkamániások számát?
– Ez elég kényes kérdés. Világviszonylatban is meglehetősen kicsi az effajta vizsgálatok száma. Talán, mert egy multicégnek nem érdeke azt nézni, mi a legjobb a dolgozónak. Az ő érdeke, hogy a dolgozókból minél kevesebb pénzért minél nagyobb teljesítményt préseljen ki. Én is csak a klinikai gyakorlatot ismerem. Általában családterápia közben derül ki, hogy a férj vagy a feleség rengeteget dolgozik, alig jár haza.
– Mi a teendő?
– Mint már említettem, a munka egyre inkább átnyúlik a magánszférába. A munkahelyen tehát elvárás, hogy a dolgozó hosszú ideig legyen jelen, eközben a pedig a család azt várja el, hogy velük is legyen. Ez a feszültségek egyik oka. Másik oldalon pedig a dolgozó egyre nehezebben tudja ellátni munkáját, kimerül, a kiborulás és a menekülés között lavíroz. Én már képtelen vagyok tovább csinálni – panaszolja. És azért fordul hozzám, hogy segítsek eldönteni, mit tegyen. Írjak elő számára egy csodaszert, ami kifényesíti az agyát!
Természetesen egy pszichiáter nem adhat senkinek olyan tanácsot, hogy változtasson munkahelyet. Inkább abban próbál segíteni, hogy a kliens felismerje: nem kell mindenre igent mondani. Amikor a főnöke meg akarja terhelni még egy munkával, akkor merje azt mondani, hogy ez nem fog beleférni. Mert az ember teljesítőképességének is van határa. Nem biztos, hogyha többet dolgozunk, akkor jobban fogunk teljesíteni. Az agynak ugyanúgy szüksége van szellőzésre, mint egy szobának.
– Mi a végső stádium? Mi történik akkor, ha nem figyelnek fel időben az intő jelekre?
– Először pszichés tünetek, majd szép lassan testi tünetek isfellépnek. Felmegy a vérnyomás, kilyukad a gyomor, felborul a szervezet egyensúlya, mert olyan nagymértékű terhelést kell elszenvednie. Fejfájás, hátfájás, magas vérnyomás, emlékezetkihagyások gyötrik a pácienst. Ilyenkor már nincs mese, ki kell őt vonnia forgalomból, be kell feküdnie a kórházba. Teljes zárlatot rendelünk el, eltiltjuk még a telefontól is. Olyan hatású gyógyszereket kap, amelyek kicsit kikapcsolják a gondolkodást. Nagyon fontos az is, hogy jó alvást, pihenést biztosítsunk számára.
Bernád Emese
