Ne feledjük el a szakácskönyveket! A szakácskönyv nem csak a recept miatt érdekes, egyéb örömekkel is szolgál: zizeg a papírja, szép képekben gyönyörködhetünk a hasábjain, és emlékeket is felidéz. Ízemlékeket. Legyenek vendégeink az ÚJ NŐ KONYHÁJÁBAN!

A szakácskönyv, mint bármely más nyomtatott könyv, kicsit haldoklik a mai internetes világban, ahol minden csak egy kattintásra van, az ételreceptek tömkelege is. Ám aki számára a sütés-főzés kikapcsolódás és öröm – annál a szakácskönyvnek is van helye. Gyere velem amerikai konyhámba, megmutatom a kedvenc szakácskönyvemet: mondja alábbi szösszenetében vendégszerzőnk, Pásztor Márta, aki Seattle-ben él.

pasztor.jpg
Pásztor Márta

Sok és sokféle szakácskönyv sorakozik a polcomon. Természetesen vannak köztük magyar könyvek (azok, amelyeket magammal hoztam, amikor kiköltöztünk Amerikába), és olyanok is, amiket hazalátogatásaimkor vettem vagy kaptam ajándékba. Vannak angol nyelven írottak: általános szakácskönyvek, süteményeskönyvek vagy éppen egy-egy kedvenc gasztroíróm és szakácsom receptválogatásai. Vannak olyanok, amelyeket a szép és látványos, ínycsiklandó ételfotók miatt tartottam meg (számomra inspirációként is szolgálnak), másokat meg a tartalmuk miatt, mert kitűnő receptekkel szolgálnak. Mindegyiket értékelem és gyakran használom, de csak egyetlenegy lehet közülük az első.

Nagy valószínűséggel a te konyhádban vagy könyvespolcodon is sorakozik néhány szakácskönyv – még ha nem is mindennapi rendszerességgel szoktál sütni-főzni. És talán még az első szakácskönyved címére is emlékszel; netán ott is van a polcodon... És meglehet, hogy az én kedvencemet is ismered, mert otthonról hoztam. Én az első szakácskönyvemet édesanyámtól kaptam, amikor az egyetem elvégzése után önállósult az életem, s Prágából elkerültem az első munkahelyemre. Édeskönyv a címe, írója pedig Mária Hajková. Egy 1957-ben kiadott, szlovák nyelvből magyarra fordított műről van szó, ami 745 jól sikerült receptet ígér. Anno alapkönyvnek számított a háziasszonykodás rögös útján – ezért is adta a kezembe gondos édesanyám még otthon, Pozbán. Számos kedvenc desszertem való ebből az "első" könyvből. 

Gyerekkoromban gyakran fellapoztam a könyvet, és próbáltam benne olyan recepteket találni, amiket édesanyámmal közösen könnyen elkészíthettünk (illetve amiket ő elkészíthetett). Az elején főleg azokat szerettem, amelyek az „olcsó” szóval kezdődtek.Vagy amelyekhez nagyon kevés hozzávaló kellett.

Sokszor annak függvényében keresgéltem, hogy milyen hozzávalók voltak otthon. A könyvben nincs túl sok kép, ami van, az is mind fekete-fehér – ám ennek ellenére nagyon szerettem nézegetni őket, megragadták a fantáziámat. Elképzeltem, ahogy cifra kötényt kötök, a hajamat hátra fogom, és a képeken látható összes süteményt egyszerre megsütöm... Az lett volna csak az igazi paradicsom! Mire enyém lett a könyv, már eléggé viseltes állapotba került: a lapok már megsárgultak, a barna szövet borító megsérült, ezért átköttettem egy könyvkötővel, keménytáblásra, ami véletlenül pirosra sikeredett. A hosszú évek során lassan kezdtem elfelejteni, hogyan nézett ki az eredeti borító – ezért egyre inkább szerettem volna újra látni az eredeti formájában. Kutatgatni kezdtem az interneten, és nem oly régen teljesült a kívánságom: rátaláltam egy Édeskönyvre az egyik budapesti antikváriumban, és gyorsan meg is rendeltem. Így most két példányban van meg az Édeskönyv.

A könyv Csehszlovákia dolgozó népe számára íródott, szem előtt tartva az emberek „egészségét és az étkezéssel kapcsolatos egyre fokozódó igényeit” – olvasható az előszóban. A különböző fejezetekben olcsóbb és drágább édességek receptjei váltják egymást: egyszerűek és összetettek, tömörek és lényegre törőek. Ritkán van feltüntetve a sütési idő és a sütési hőmérséklet (ha néha szerepel is, mérsékelt vagy lassú tüzet említ a szerző). Tálakról sem esik szó, amikben a hozzávalókat kell elkeverni, mint ahogy sok mai, modern receptben ez is szerepel. A szerző feltételezi, hogy az olvasó némiképp jártas a konyhaművészet alapjaiban.

Gyerekkori szokásomhoz híven most is gyakran fellapozom ezt a könyvet. Nagyon szeretek belőle sütni. Évekig ez volt az egyetlen szakácskönyvem. Mindig nagy becsben tartottam, és ez továbbra is így lesz. Sok pipa látható a könyvben; édesanyám így jelezte, mikor valamelyik receptet már kipróbálta. Ha ezek közül sütök, gyerekkori emlékeim is felerősödnek – szinte érzem édesanyám süteményeinek édes illatát.

A fejezetcímek jól mutatják a gazdag kínálatot: finom sütemények piskótatésztából, vajas tésztából készült finom sütemények, torták, teasütemények és aprótészták (mignonok), leveles vajas tészták, rétestészták, sós sütemények, kelt tészták, zsírban sült tészták, palacsinták, morzsák, omlettek, főtt tészták, zsemlefelfújtak, felfújtak, pudingok, különféle édességek, sütés nélkül készített édességek, krémek, fagylaltok. A könyv végén betűrendes tárgymutató segíti az eligazodást.

Álljon most itt két kedvencem a könyvből: a kétszínű keksz és a márványos kuglóf. Mindkettőnél meghagytam az eredeti szöveget annak illusztrálására, hogy miként írták a recepteket több mint 60 évvel ezelőtt.  Megjegyzem, sokéves tapasztalatom alapján én mindkettőt 180 Celsius-fokon sütöm, kb. 40-45 percig.

ervin-szakacs_0.jpg
A képeinken szereplő süteményeket Madi Ervin, a Villa Rosa (Dunaszerdahely) szakácsa készítette el.

KÉTSZÍNŰ KEKSZ

Hozzávalók:

20 dkg vaj
20 dkg porcukor
2 db tojás
½ csomag sütőpor
1 csomag vaníliás cukor
½ kg simaliszt
1 evőkanál kakaó

Elkészítés:

A lisztben elkeverjük a sütőport, hozzáadjuk a cukrot, a vaníliás cukrot, a két tojást, a vajat, kézzel összemorzsoljuk és két részre osztjuk. Az egyik részbe beletesszük a kakaót és a két részt külön-külön meggyúrjuk. A fehér tésztát kb. 3 mm vastagságúra nyújtjuk ki. A kakaós tésztát ugyanúgy nyújtjuk ki. A kakaós tésztát ráborítjuk a világos tésztára és összesodorjuk. Asztalkendőbe csavarva hideg helyen két óra hosszat pihentetjük. Azután 1 cm széles szeletekre vágjuk és hézagosan rárakjuk a tepsire. Mérsékelten meleg sütőben sütjük.

keksz_0.jpg

MÁRVÁNYOS KUGLÓF

Hozzávalók:

3 db tojás
12 dkg vaj
24 dkg porcukor
⅛ l tej
24 dkg daraliszt
1 csomag sütőpor
dkg kakaó

Elkészítés:

A tojássárgáját, vajat és cukrot negyedóra hosszat keverjük. Hozzáadjuk a tejet, a lisztet, a sütőport és a tojásfehérjéből keményre vert habot. A tésztát könnyen megkeverjük és kettéosztjuk. Az egyik felébe belekeverjükaz átszitált kakaót. A kuglófformát alaposan kikenjük, meghintjük szitált zsemlemorzsával és váltogatva belerakjuk a világos és sötét tésztát. Mérsékelt tűzön kb. egy óra hosszat sütjük.

kuglof.jpg

Fotó: Dömötör Ede

Kapcsolódó írásunk: Meghívlak amerikai konyhámba

Pásztor Márta