Tisztelt Szerkesztőség! Sosem gondoltam volna, hogy tízévnyi, boldognak tűnő házasság után éppen belőlem lesz a megcsalt feleség.
Nem éreztem semmi furcsát a férjem viselkedésében, mindig időben jött haza, nem volt sem szokatlanul kedves, vagy épp ellenszenves, veszekedős. Minden este közösen vacsoráztunk, beszélgettünk, még kirándultunk is együtt. A bejelentés, hogy válni akar és összeköltözik egy másik nővel, villámcsapásként ért.
(© Akatre Studio / behance.net)
Nem értettem, miért történt, és igazából ő sem tudta megmagyarázni, csak annyit mondott, hogy beleszeretett abba a másikba. A másikba, akiről kiderült, hogy se nem fiatalabb, se nem jobb nálam, ugyanolyan egyszerű családanya, mint én.
Nem hisztiztem, nem könyörögtem, hagytam a férjemet, csináljon, amit akar. Csendben összepakolt és összeköltözött a másikkal, aki a férjem kedvéért hagyta ott a családját. A falu persze, rögtön a szájára vett. Indult a pletyka, sutyorogtak az emberek a boltban, a postán és a templomban is. Azt gondoltam, csinálják csak, pár hét, és találnak valami más újdonságot.
A helyzet azonban csak rosszabbodott: öt hónap után a férjem hazaállított. Végeszakadt a románcnak, a másik hazament a gyerekeihez. Ő pedig egyedül maradt, és úgy gondolta, kezdjük újra.
Én azonban már nem vagyok képes együtt lenni vele. Az öt hónap alatt megszoktam, hogy egyedül gondoskodom a gyerekekről, vezetem a háztartást, és egyedül hozom a döntéseimet. A férjem eljátszotta a bizalmamat, és e nélkül nem működhet egy kapcsolat. Persze, a döntésem a faluban futótűzként terjedt, s a sutyorgáshoz társultak a rosszalló tekintetek is. De úgy teszek, mint aki nem veszi észre, még ha épp ordítani lenne is kedvem. Nem engedem, hogy a közösség befolyásolja a döntéseimet. Egyedül én vagyok felelős az életemért, és én döntöttem: köszönöm szépen, jó nekem egyedül!
Tudom, hogy így is, úgy is csak összesúgnának a hátam mögött, bármilyen döntést hoztam volna. Hát súgjanak nyugodtan, nem érdekel. Sugdossanak arról, hogy büszke vagyok. Igazuk van. Büszke vagyok arra, hogy nemet tudtam mondani.
-x-
Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztanünnep a haji örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!
Ímélcímünk: office [at] ujno.sk
