Az interjút különösen várom, ugyanis elsős a kisfiam. S mint a legtöbb szülő, próbálok mindent jól csinálni. Túl sokat várok el, vagy épp túl keveset? Most pedig még iskola sincs!

Aztán Éva beszélni kezd, s ahogy magyaráz, hirtelen újra szeretnék hatéves lenni. Tanácsok „elsős gyerekes“ anyukáknak Jókai Évától (57, Komárom)!

elsos-gyerek-kezdo.jpg

– Mennyi betűt ideális egy hét alatt átvenni?

– Az én magánvéleményem az, hogy hetente két betű megtanulása az ideális. Három mindenképp sok, nincs ideje leülepedni a tanultaknak a kisgyerek fejében. Sőt, anyaként azt is megtapasztaltam, mennyire más tanítani egy lánygyermeket és egy fiúgyermeket. Ágnes lányom jó képességű, szorgalmas gyerek volt. Máté fiam szintén eszes, ugyanakkor végtelenül laza hozzáállást tanúsított az iskolát illetően. Most is ugyanezt tapasztalom. Ritka az a fiú, aki nem dünnyög, nem durcáskodik. A lányok viszont néha túlzottan is rágörcsölnek a tanulásra. Igyekeznek megfelelni, a legszebben írni, a legjobban olvasni. A fiúk is igyekeznek, de könnyebben kimondják: Jól van, no! Ez most nem jött össze...

– Térjünk rá az olvasás tanítására. Milyen trükkök vannak?

– Tudnivaló, hogy ma nem kevés gyermek komoly beszédhibával kezdi az elsőt. Őket azonnal logopédushoz irányítjuk. Tanuláskor ugyanis minden helyesejtési probléma előjön. A tollbamondás írásakor fontos szerep jut a „belső” hallásnak. Például a szék szó helyett a gyermek „sék“-et ír, mivel ezt így hallja. Ha valakinél gondot okoz egy-egy betű pontos ejtése, akkor odahívom magam mellé, és mutatom, hová tegye a nyelvecskéjét, hogyan zárja-nyissa az alsó, felső ajkát. Együtt gyakorolunk. Soha nem úgy tanítom, hogy „mö”, „bö”! Az ugyanis mmm (hosszan kitartatom), vagy b (felpattintom az ajkamat). Úgymond rágom a gyerekek fülét, hogy kell az adott hangot kiejteni. Mondogatom, hogy a hangot ejtjük, a betűt írjuk! Például az „m” hang tanulásakor megfigyeljük, hogy az zöngés vagy zöngétlen. A gyerekek kezüket a fejük tetejére teszik: és valóban érzik, hallják, ahogy kimondva zeng tőle a fejük... Ez tehát egy zöngés mássalhangzó lesz. Szinte minden órán alkalmazom az ajakartikulációs gyakorlatot. A gyerekek némán, mint a halacskák, suttogva, majd középhangerővel elmondják a mély magánhangzósort: á-a-o-u-o-a-á; vagy a magas magánhangzósort: e-é-i-ü-ö-ü-i-é-e. Mikor sorolják a magánhangzókat, már tudják, hogy az „á” az egy hosszú hang, ezért leírni is ékezettel kell. Például nagyon szeretünk „titkos nyelven” beszélgetni. Úgy mondjuk el a mondókákat, hogy csak a magánhangzókat ejtjük. Ennyire egyszerűen és játékosan tanítunk!

Engem tanárként nem az vezérel, hogy decemberre már a „K“ betűnél tartsunk (ez az Ábécéskönyv I. részének a vége). „Ha te még nem tudod a „K“ betűt úgy olvasni, ahogy azt a társad tudja, nem baj, akkor neked készítettem feladatlapot, és azt gyakoroljuk közösen.” S jön a „K“: ka, ká, ke, ké, ok, uk... Gyerekekre szabottan haladunk.

– Köszönjük! Ezek nagyon jó tippek nekünk, „elsős gyerekes“ szülőknek. Hogy tanítja az írást?

– Az írásnál először betűelemeket tanítunk: alsó, felső ívelés, dőlt egyenes, alsó hurok... Nálam a ceruza elsőre felejtős. Ha az „i“ betűt tanítom, akkor először is rajzolok két hatalmas betűt a földre. Egyet a fiúknak, egyet a lányoknak. A fiúk egy kisautóval, a lányok egy babával szépen végigmennek rajta. S közben magyarázom, hogy az „i” betű egy dőlt egyenesből és egy alsó ívelésből áll. Ők maguk is végigsétálnak a betűn: például gólyajárással, békaugrással, tyúklépésben. Vagy az adott betű mintájára fekszenek le a földre, és a többiek a kezükkel megérintik a hatalmas betűt. Ha ez megvan, utána például gyurmából elkészítjük a betűt, vagy egy tálcára lisztet szórok, és abba próbáljuk belerajzolni, beleírni. Olyan is volt, hogy fémdrótból, pamutból formáztuk ki a betűt. Az a célom, hogy minél könnyebben rögzüljön az új betű, s minél több érzékszervet bekapcsoljunk. Végezetül többször leírjuk zsírkrétával egy A4-es méretű papírra. S mikor a gyerek ceruzát fog a kezébe, már biztosan, bátran, szépen ír. Első osztályban nincs más dolgunk, mint hogy jó alapokat adjunk: utána lehet szárnyalni.

jokai-eva-ff.jpg
Jókai Évában minden megvan, amiről felismerszik a jó pedagógus!

– A gyerekek nem ábécé sorrendben tanulják a betűket. Miért? Illetve először a kisbetűket, majd második félévben a nagyokat tanulják meg leírni.

– Akár az olvasásról, akár az írásról beszélünk, nagyon fontos, hogy a gyerekek először megtanuljanak néhány magánhangzót – majd azt a mássalhangzót, amivel a legkönnyebb kötni. Az olvasás esetében az „m” betű erre kitűnően alkalmas, mert az összes magánhangzóval könnyen kapcsolható (ma, em, om, mú...). Többek közt ez is az oka annak, hogy nem sorrendben tanulják a betűket! Amikor például a mondatkezdő nagybetűt gyakoroljuk a gyerekekkel, székre állítok egy gyermeket, mert ő a mondatkezdő nagy „A” betű (A – mama mos. ).

– Mi lesz a kisbetűkkel?

– A többi kisdiák a földön áll, mert ők lesznek a kisbetűs szavak. Megtanulják azt is, hogy a mondatot le kell zárni, különben kifutnának belőle a szavak. Ilyenkor őket is hagyom kifutni az osztályból, hogy keressék meg a pontot. Egy életre rögzül bennük, hogy a mondatot mindig lezárjuk a megfelelő írásjellel. A nagybetűkkel már könnyebb: míg a kis „a” betű egyemeletes, a nagy „A” kétemeletes. Hasonlítunk, megmutatom, leírjuk – és már tudják is.

A 3. és a 4. osztályban szokott kialakulni az egyéni írásmód. Gyorsabb a tempó, haladni kell. „Tanító néni, mi lett ezzel a gyerekkel, idáig olyan szépen írt?“ – sopánkodik a szülő. Mi, felnőttek talán gyöngybetűkkel írunk? Ugyan már!

– Mit kell egy elsősnek év végére tudnia?

– A kis és nagy ábécét, olvasni és írni is. Az elsős már tud szótagolni, betűrendbe sorolni, memorizálni. Én például a mai napig használom az Ablak-Zsiráf képes gyermeklexikont, s ők is megtanulnak belőle címszavakat keresni. Gyakran adok belőle másolási feladatokat, ami szintén nagyon fontos az akaratlagos írás gyakorlása szempontjából. Vagyis év végére már úgy írnak, hogy nem engedik el a ceruzát minden egyes betű után, össze tudják kötni a betűket.

hirlevel_web_banner_2_159.jpg

– Online oktatás van újra. Nehéz?

– Tavaly is nagyon sokat segített nekem az online oktatásban Gabika, vagyis Kiss Gabriella, a nevelőnőm. 3-4 fős csoportokban dolgoztam a gyerekekkel, reggel nyolctól egészen este ötig. Voltak, akiket Gabikára bíztam: megtanultunk mindent. Most is felkészültünk, kértem is a szülőt, ha lehetséges, egyedül legyen a gyerek az online foglalkozás alatt. Igyekszünk legalább így tehermentesíteni a családot. Az osztályban több mélyszegénységből jövő gyerek van: az egyik ilyen kisdiákom megbeszélte a szomszéd nénivel, hogy nála fog tanulni. Mert ő annyira akar, szóval, megtalálta a módját, hogy boldoguljon... 

Sallay Erika
Kapcsolódó írásunk