Melyik a jobb: a home office vagy az iroda? Ezt a költői kérdést ragozzuk még mindig körbe-körbe. Vajon mit mond az, aki a leginkább érintett: egy kisgyermekes anyuka, aki otthonról vezényelte kis csapatát? Vendégünk Horváth Ágnes (Dunaszerdahely) projektmenedzser, akinek az életét fenekestül felborította a korona.
Ági az elmúlt két hónapban egy ötéves tündéri lurkó édesanyjaként és példás feleségként is helytállt. Plusz a számítógépe az étkezőbe került, és azontúl a nappaliban guggolva ettek. A home office kapcsán szerzett tapasztalatairól mesél.
– Mi a cégben nagyon képben voltunk! Egy héttel a lezárás előtt már arról értekeztünk a vezetőség tagjaival, hogy szükség esetén hogyan oldanánk meg az otthoni munkát. Komolyan vettük a feladatot, két nap alatt kidolgoztunk egy „home office-tervezetet”. Az IT osztályunk is „topon” volt, hiszen az otthoni munkavégzés első és legfontosabb feladványa a technikai háttér megteremtése. Biztonsági okok miatt a szerverünk nem elérhető bárhol, bármilyen internettel. Ehhez külön beállításokra volt szükség. 230 dolgozónk kapcsolódik a hálózatra, így nem kis munka hárult a szakembereinkre. Hadd dicsekedjek egy kicsit: március 16-án munkatársaink nyolcvan százaléka már otthonról végezte a munkáját. Csak a webmeetingeket kell még egy picit tökéletesíteni, de minden mással nagyot mentünk előre.
Nem is olyan régen még azt gondoltuk, hogy otthonról nem lehet igazándiból dolgozni. Otthon házimunkát végzünk, eltespedünk a kanapén, gyereket nevelünk és főzünk-takarítunk. Az otthon nem a munka helye! Azt gondoltuk, szükség van az irodai beléptetőrendszerre, az irodaajtóra, a munkatársakra szemtől szemben. Aztán jött a vírus, és mindent átírt, amit eddig a munkaidőről gondoltunk.
– Milyenek voltak az első napok otthon?
– Próbálkoztam a „mindent egyszerre” módszerrel. Berendeztem magamnak egy kis dolgozósarkot. Két nap után azonban kiköltöztem, mert nem volt internetelérhetőségem. Végül az étkezőben kötöttem ki. Persze kis családom nem igazán örült ennek, mivel azontúl a nappaliban, a kanapén étkeztünk. Az étkezőasztal ugyanis rendre tele volt pakolva papírokkal, ott volt a számítógépem, a nyomda, egyszóval nem maradt hely a tányéroknak.
– Mi volt a legnehezebb az átállásban?
– Van egy ötéves kisfiam. Az első hét után teljesen világos volt számomra, hogy nem tudok úgy dolgozni, hogy közben rá is figyeljek. Óvodáskorú gyermekről van szó, ő még nem érti meg, hogy várni kell, mert anya dolgozik. Amikor tudatosítottam, hogy a „kettő az egyben” nem fog menni, eldörzsöltem pár könnycseppet a szemem sarkában. Olyan jó volt vég nélkül együtt játszani! Ám tudtam, mielőbb megoldást kell találnunk a helyzetre. Első körben megbeszéltük a férjemmel a lehetőségeket. A férjem orvos, nem jöhetett számításba, hogy ő maradjon otthon a gyermekkel, hiszen hívta a kötelesség. Végül a tágabb család segített ki bennünket. Mivel a nagyszülőket nem kérhettük meg, a rokonság, a nagynénik, az unokatestvérem vállalták, hogy délelőttönként vetésforgóban vigyáznak a kicsire. Ebéd után pedig alszik, ezért délután fél négyig nyugodtan tudtam végezni a dolgomat. Ma azt mondom: az otthoni munkához jobb időmenedzsment és nagyobb önuralom szükséges, mint a benti, irodai munkához.
– Miként teltek ezek a munkás napok?
– Úgy határoztunk a férjemmel, hogy bár körülöttünk az egész világ megváltozott, mi nem fogjuk felborítani megszokott napirendünket. Reggelente ugyanúgy 5:40 és 6 óra közt keltünk, reggelit készítettünk, majd kényelmesen megreggeliztünk! A fiamért 7 óra tájban megérkezett valamelyik rokon, majd 7:30-kor leültem dolgozni. A fiamat általában ebédre hazahozták, bár néha ott felejtette magát a „dadánál”. Ártatlan bociszemével ránézett a nagynénikre, és persze egyikük sem tudott nemet mondani neki. Mivel ebédszünetben altattam, enni többnyire a számítógép előtt szoktam. Tudtam, hogy délben meg kell szakítani a munkát, ezért szerettem volna addigra a lehető legtöbb dologgal végezni. Mikor megtehettem, fél 5-ig fel sem álltam az asztaltól. Úgy érzem, gyorsan belerázódtunk a home office-ba, mert jöttek az új ötletek, pörögtünk a gép előtt is. Szóval megszerettem a home office-t, nekem teljesen bevált. Azt viszont el sem tudom képzelni, hogy az iskolaköteles gyermekek szülei hogy tudtak megbirkózni a nyakukba szakadt ezer feladattal, bezárva a négy fal közé.
Home office-ban ugyanúgy be tud szippantani a feladat, sőt! Még fókuszáltabban tudunk a munkára összpontosítani, mert nincsenek mellékes körülmények, amelyek elvonnák a figyelmünket (phű, milyen jó körmei vannak Zsuzsinak, én is ilyet akarok). Igaz, az ímél néha nem érkezik meg, mindenki másképp értelmezi a képernyőn elhangzottakat, az egyik kolléga rendre eltűnik, a körímélről pont az érintett marad le...
– Sikerült online csevegésekkel helyettesíteni a személyes találkozókat?
– Elkezdtük használni a Microsoft Team nevű alkalmazást, aminek köszönhetően mindent pillanatok alatt meg tudtunk beszélni a kollégákkal. Talán még gyorsabban is ment az egyeztetés, mint élőben. Ez egy flexibilis, gyors, visszakövethető rendszer. Ha beszélni akartam a csapatommal, elég volt dobni egy üzenetet a csoportba, és azonnal mindenki visszajelzett. Míg a való életben külön-külön mindenkit fel kell hívni telefonon, s meg kell várni, míg a munkatársak a saját irodájukból megérkeznek az értekezletre. Ez idő, idő! A külső munkatársakkal is online folytak a megbeszélések. Bízom benne, hogy a továbbiakban is működni fog köztünk ez a rendszer, csak a vadhajtásokat vissza kell nyesegetni. Sok szép gyümölcsöt hozott ez az új munkakarantén.
– Nem zavart az elvégzésre váró házimunka?
– Egyáltalán nem. Ugyanabban a rezsimben végeztem a házimunkát, mint a karantén előtti időkben. Csak akkor kezdtem el főzni, mosni, vasalni és takarítani, amikor az „irodai munkámmal” már végeztem. Úgy gondoltam, ahhoz, hogy az egész életünk működőképes maradjon, mindent ugyanúgy kell csinálni, mint azelőtt.
Egy hét után összerázódtunk, s megy minden – na nem úgy, mint a karikacsapás, mert még annál is jobban. Gond akkor van, ha kicsi gyerek húzza közben a szoknyánkat, és napi ötször kér enni, mert ehhez szokott hozzá az oviban. A mosógép programja is mintha félóránként lejárna...
– Volt valami, ami hiányzott a megszokott életedből?
– Leomlott a munka és az otthon közti válaszfal. A home office-ban a két élettér összemosódik. Mivel otthon volt a számítógépem, állandóan elérhető voltam. Ha este nyolckor írt valaki, nem tudtam figyelmen kívül hagyni az üzenetet, már rebbent a tekintetem. Néha beszippantott a munka. Karanténban nem tudtam délután ötkor becsukni magam mögött az irodaajtót, s kinyitni az édes otthon kapuját. Ez talán érv a home-office ellen: én mégis megkedveltem.
Szlávik Cyntia
Kapcsolódó írásunk: Kiégés a karantén alatt?
