Extrémek vagyunk, mert máshogy gondolkodunk, mint a többiek. Olyan nagy baj ez? Dehogy. Hiszen mindig azok hoztak újat, akik mertek mást csinálni vagy másképp gondolkodni.

Juhos Béla (67) Eiffel-tornya kis Párizst varázsolt a hegyétei lakóparkba. Bizony, nem mondhatjuk, hogy mindenkinek tetszett a köztéri alkotás (egykor Párizsban sem tetszett az eredeti). Mert ugye, minek ez? Bennünket viszont lenyűgözött. Mosolyra húzódott az ajkunk, mikor először megpillantottuk a vaslemezből kihajtogatott tornyot. Ki az alkotója, kérdezgettük, mert széles jókedvében találhatta ki.

extremek-vagyunk-kezdo.jpg

Torony

Kiderült, hogy Juhos Béla anno patkolókovács szakon végzett Karván. Ma több munkája megtalálható Hegyétén. Nagy vadász és horgász, régi szülői házuk a Kis-Duna partján áll.

– Az úrföldi állami birtokon Benedek Lőrinc bácsi mellett inaskodtam – mondja. – A patkolást is szerettem. A ló számára nem fájdalmas, mert a mesterember hallja, hogyan megy a szög. És a szög úgy van kialakítva, hogy nem egyenesen megy a ló patájába, hanem kanyarodik. Egy munkás ló 2-3 hónaponként elkoptatta a patkóját, így a kovácsnak mindig volt munkája. Sokáig a szövetkezetben dolgoztam, majd mindenféle vasmunkákat csináltam, amire csak rendelés volt. Ma a feleségemmel együtt kis presszót vezetünk, inkább ebből éldegélünk. Mára sok félkész áru kapható, bárki nekiállhat kerítést csinálni. Így már csak hobbiból veszem elő a szerszámaimat.

Hat évvel ezelőtt készült el az Eiffel-torony kicsinyített mása. A katonaságnál készítettem az első Eiffel-tornyomat, hurkapálcikákból, még mindig megvan.

– Hat éve a falunapra kis bemutatót állítottam össze a munkáimból, ott szerepelt először a vastorony a nagyközönség előtt. A többi munkám elkelt, ezt meg kiállítottuk a hegyétei körforgalomba. Magassága négy méter körül van, két darabból áll, szétszedhető. Sokáig készült, mert csak a szabadidőmben dolgozgattam rajta.

Érdekességképp Juhos Béla még azt is elárulta, hogy Hegyétén még a karácsonyfák is vasból vannak!

kovacs.jpg
Juhos Béla

Bűvész

A dunaszerdahelyi Farkas Leonardról egy lelkes híve beszélt nekem először, aki egyik „munkájához” keresett szponzorokat. – Ebben a fiúban van valami! – mondta csillogó szemmel. – A jövő az övé lesz! Érdemes megnézni a YouTube-on a videóit. Igazi bűvész! Leonard 22 éves, de már nevet szerzett magának a szakmában. Kezdő, de már helye van a nap alatt. Lapunknak elmesélte, hogy 7 évesen ragadta el a bűvészkedés, miután látta Ungár Anikó műsorát a tévében. Gyerekként sokat járt cirkuszba. Születésnapjára is bűvészkellékeket kért. Vagy a szüleit megkérte, hogy vigyék el egy-egy neves illuzionista előadására.

– Felvettük a kapcsolatot Ungár Anikóval, és beiratkoztam a művésznő budapesti bűvésziskolájába. Négy év után letettem a bűvészvizsgát. Magántanárokhoz is jártam, Papp Péterhez például. Molnár Gergely, vagyis „Mr. Jupiter” is a mesterem volt. 12 évesen már több versenyen részt vettem Csehországban, Németországban, Ausztriában. 2013-ban a saalbachi európai bűvészversenyen második lettem. A közönség szeretete a mai napig kötelez. Mert azért a hirtelen jött népszerűség sokkhatásként ért: nem volt egyszerű feldolgozni. A versenyeken az előadás módját és a kézügyességet nézik. Új trükköt nem igazán tudunk mutatni, ma már mindenki tudja, hova kerül a golyó vagy kártya. Ma fotózásokat és reklámvideókat vállalok, több ügynökséggel vagyok kapcsolatban.

A bűvész egyben színész is. A mai bűvész hétköznapi tárgyakkal dolgozik. Divat, hogy koncertek előtt illuzionisták, bűvészek lépnek fel. Az előadást pedig menő vicces irányba elvinni: ezt szereti igazán a közönség!

– Ausztriában és Csehországban lépek fel. Emellett tavaly megnyitottam a saját bűvésziskolámat itt, Dunaszerdahelyen, ahová 7-15 éves fiatalok járnak hetente több alkalommal. Szeptemberben folytatjuk, új diákok is csatlakoznak. Persze nem mindenki alkalmas erre a pályára. Érdekes módon sok lányt is érdekel a bűvészet világa, ma már itt is egyenlőség van.

– Az állatokkal való bűvészkedésnek már rég lecsengett – árulja el Leonard, mikor a trükkökről, a kalapból kihúzott nyusziról faggatjuk. Annyit még hozzátesz, hogy a bűvészkedésnek négy műfaja van. Egyik a mikro mágia, ahol apró kellékekkel dolgozik a bűvész, mint a pénzérme, a kártya, a gyufa. A színpadi bűvészet sokkal látványosabb elemeket használ, ilyenek a bűvészdobozok, tűzkarikák. Az illuzionista képes dolgokat és embereket eltüntetni, teleportálni. A mentalista pedig belelát mások gondolatába.

buvesz.jpg
Farkas Leonard

Divat

Gondolnánk, hogy pléhből vagy PET-palackokból is lehet ruhát készíteni? A pódafai Tóth Ildikó (41) divattervező mindenből készít ruhát, csak textíliából nem. Az számára nem elég izgalmas. Újrahasznosít, sörösdobozokból pikkelyeket gyárt, újrafest és mintáz: lásd képünket. A bemutatott darabokat Gustav Klimt ihlette.

– Ezek a ruhák egy Klimt-kiállításra készültek. Nagy rajongója vagyok az osztrák festőnek, mert szerette az eklektikát. Igazság szerint mindig is divattal foglalkoztam. Pozsonyban varrást, szabásminta-szerkesztést és -tervezést tanultam. Most otthon vagyok a lányommal, háztartást vezetek, ám a ruha örök szenvedély marad! Varrtam már gyerekruhákat is – ám ma a ruhának nincs nagy értéke, mindenki az olcsót keresi. Így szép tanult szakmámnak, a varrásnak nincs jelene, de jövője se. Én sem varrok, inkább csak átalakítok és díszítek, ám azt nagy kedvvel és leleménnyel. A ruhát olcsón megvásárolom a turkálóban, néha igazán minőségi darabokat lehet találni.

A ruhának aztán új köntöst adok, s ezáltal új esélyt. Pont ez izgat, ez táplálja a kreativitásomat. Gyöngyöket, bőrdarabkákat varrok rá, megfestem az anyagát, még a forrasztópisztoly ragasztójával is díszítek. Mások anyagmaradéka nekem tökéletes alapanyag újrahasznosításra!

– Szeretem az átlátszó anyagokat, illetve szeretem a kontrasztokat, amikor szőrmével vagy robosztus anyaggal kombinálom a textíliát. A lényeg a látványosság! Például Klimt Adélja szaténra lett nyomtatva, és a díszítéskor különböző technikákat használtam. S hogy mi lesz később a ruhákkal? A fotózást vagy a divatbemutatót követően bekerülnek a szekrénybe, vagy hordhatóvá alakítom őket. A fotózás nekem olyan, mint a zenésznek az örömzenélés: boldoggá tesz! Záros határidő esetén hajnaltól a ruhán dolgozom. A családom támogat és lelkesít, a párom pedig tolerálja, ha nem vacsora, hanem anyagmaradékok várják a konyhaasztalon...

divattervezo.jpg
Tóth Ildikó

Fotó: Dömötör Ede

Kapcsolódó írásunk: Az elmúlt hét legérdekesebb hölgyei

M. Ando Krisztina