Extrémek vagyunk?

Extrémek vagyunk, mert máshogy gondolkodunk, mint a többiek. Olyan nagy baj ez? Dehogy. Hiszen mindig azok hoztak újat, akik mertek mást csinálni vagy másképp gondolkodni.

Juhos Béla (67) Eiffel-tornya kis Párizst varázsolt a hegyétei lakóparkba. Bizony, nem mondhatjuk, hogy mindenkinek tetszett a köztéri alkotás (egykor Párizsban sem tetszett az eredeti). Mert ugye, minek ez? Bennünket viszont lenyűgözött. Mosolyra húzódott az ajkunk, mikor először megpillantottuk a vaslemezből kihajtogatott tornyot. Ki az alkotója, kérdezgettük, mert széles jókedvében találhatta ki.

Torony

Kiderült, hogy Juhos Béla anno patkolókovács szakon végzett Karván. Ma több munkája megtalálható Hegyétén. Nagy vadász és horgász, régi szülői házuk a Kis-Duna partján áll.

– Az úrföldi állami birtokon Benedek Lőrinc bácsi mellett inaskodtam – mondja. – A patkolást is szerettem. A ló számára nem fájdalmas, mert a mesterember hallja, hogyan megy a szög. És a szög úgy van kialakítva, hogy nem egyenesen megy a ló patájába, hanem kanyarodik. Egy munkás ló 2-3 hónaponként elkoptatta a patkóját, így a kovácsnak mindig volt munkája. Sokáig a szövetkezetben dolgoztam, majd mindenféle vasmunkákat csináltam, amire csak rendelés volt. Ma a feleségemmel együtt kis presszót vezetünk, inkább ebből éldegélünk. Mára sok félkész áru kapható, bárki nekiállhat kerítést csinálni. Így már csak hobbiból veszem elő a szerszámaimat.

Hat évvel ezelőtt készült el az Eiffel-torony kicsinyített mása. A katonaságnál készítettem az első Eiffel-tornyomat, hurkapálcikákból, még mindig megvan.

– Hat éve a falunapra kis bemutatót állítottam össze a munkáimból, ott szerepelt először a vastorony a nagyközönség előtt. A többi munkám elkelt, ezt meg kiállítottuk a hegyétei körforgalomba. Magassága négy méter körül van, két darabból áll, szétszedhető. Sokáig készült, mert csak a szabadidőmben dolgozgattam rajta.

Érdekességképp Juhos Béla még azt is elárulta, hogy Hegyétén még a karácsonyfák is vasból vannak!

Juhos Béla

Bűvész

A dunaszerdahelyi Farkas Leonardról egy lelkes híve beszélt nekem először, aki egyik „munkájához” keresett szponzorokat. – Ebben a fiúban van valami! – mondta csillogó szemmel. – A jövő az övé lesz! Érdemes megnézni a YouTube-on a videóit. Igazi bűvész! Leonard 22 éves, de már nevet szerzett magának a szakmában. Kezdő, de már helye van a nap alatt. Lapunknak elmesélte, hogy 7 évesen ragadta el a bűvészkedés, miután látta Ungár Anikó műsorát a tévében. Gyerekként sokat járt cirkuszba. Születésnapjára is bűvészkellékeket kért. Vagy a szüleit megkérte, hogy vigyék el egy-egy neves illuzionista előadására.

– Felvettük a kapcsolatot Ungár Anikóval, és beiratkoztam a művésznő budapesti bűvésziskolájába. Négy év után letettem a bűvészvizsgát. Magántanárokhoz is jártam, Papp Péterhez például. Molnár Gergely, vagyis „Mr. Jupiter” is a mesterem volt. 12 évesen már több versenyen részt vettem Csehországban, Németországban, Ausztriában. 2013-ban a saalbachi európai bűvészversenyen második lettem. A közönség szeretete a mai napig kötelez. Mert azért a hirtelen jött népszerűség sokkhatásként ért: nem volt egyszerű feldolgozni. A versenyeken az előadás módját és a kézügyességet nézik. Új trükköt nem igazán tudunk mutatni, ma már mindenki tudja, hova kerül a golyó vagy kártya. Ma fotózásokat és reklámvideókat vállalok, több ügynökséggel vagyok kapcsolatban.

A bűvész egyben színész is. A mai bűvész hétköznapi tárgyakkal dolgozik. Divat, hogy koncertek előtt illuzionisták, bűvészek lépnek fel. Az előadást pedig menő vicces irányba elvinni: ezt szereti igazán a közönség!

– Ausztriában és Csehországban lépek fel. Emellett tavaly megnyitottam a saját bűvésziskolámat itt, Dunaszerdahelyen, ahová 7-15 éves fiatalok járnak hetente több alkalommal. Szeptemberben folytatjuk, új diákok is csatlakoznak. Persze nem mindenki alkalmas erre a pályára. Érdekes módon sok lányt is érdekel a bűvészet világa, ma már itt is egyenlőség van.

– Az állatokkal való bűvészkedésnek már rég lecsengett – árulja el Leonard, mikor a trükkökről, a kalapból kihúzott nyusziról faggatjuk. Annyit még hozzátesz, hogy a bűvészkedésnek négy műfaja van. Egyik a mikro mágia, ahol apró kellékekkel dolgozik a bűvész, mint a pénzérme, a kártya, a gyufa. A színpadi bűvészet sokkal látványosabb elemeket használ, ilyenek a bűvészdobozok, tűzkarikák. Az illuzionista képes dolgokat és embereket eltüntetni, teleportálni. A mentalista pedig belelát mások gondolatába.

Farkas Leonard

Divat

Gondolnánk, hogy pléhből vagy PET-palackokból is lehet ruhát készíteni? A pódafai Tóth Ildikó (41) divattervező mindenből készít ruhát, csak textíliából nem. Az számára nem elég izgalmas. Újrahasznosít, sörösdobozokból pikkelyeket gyárt, újrafest és mintáz: lásd képünket. A bemutatott darabokat Gustav Klimt ihlette.

– Ezek a ruhák egy Klimt-kiállításra készültek. Nagy rajongója vagyok az osztrák festőnek, mert szerette az eklektikát. Igazság szerint mindig is divattal foglalkoztam. Pozsonyban varrást, szabásminta-szerkesztést és -tervezést tanultam. Most otthon vagyok a lányommal, háztartást vezetek, ám a ruha örök szenvedély marad! Varrtam már gyerekruhákat is – ám ma a ruhának nincs nagy értéke, mindenki az olcsót keresi. Így szép tanult szakmámnak, a varrásnak nincs jelene, de jövője se. Én sem varrok, inkább csak átalakítok és díszítek, ám azt nagy kedvvel és leleménnyel. A ruhát olcsón megvásárolom a turkálóban, néha igazán minőségi darabokat lehet találni.

A ruhának aztán új köntöst adok, s ezáltal új esélyt. Pont ez izgat, ez táplálja a kreativitásomat. Gyöngyöket, bőrdarabkákat varrok rá, megfestem az anyagát, még a forrasztópisztoly ragasztójával is díszítek. Mások anyagmaradéka nekem tökéletes alapanyag újrahasznosításra!

– Szeretem az átlátszó anyagokat, illetve szeretem a kontrasztokat, amikor szőrmével vagy robosztus anyaggal kombinálom a textíliát. A lényeg a látványosság! Például Klimt Adélja szaténra lett nyomtatva, és a díszítéskor különböző technikákat használtam. S hogy mi lesz később a ruhákkal? A fotózást vagy a divatbemutatót követően bekerülnek a szekrénybe, vagy hordhatóvá alakítom őket. A fotózás nekem olyan, mint a zenésznek az örömzenélés: boldoggá tesz! Záros határidő esetén hajnaltól a ruhán dolgozom. A családom támogat és lelkesít, a párom pedig tolerálja, ha nem vacsora, hanem anyagmaradékok várják a konyhaasztalon...

Tóth Ildikó