A huszárok hadjáratát Bátorkeszin kaptuk lencsevégre...
Igen! Ilyen is van. Életre kel a történelem, önkéntesek csatákat elevenítenek fel és játszanak újra. Miért van ilyesmire szükség? Csak azért, hogy megismerjük múltunkat, számba vegyük a tanulságokat és a veszteségeinket. (Fotók: Dömötör Ede)
Miért éppen a huszárok?
Már Mátyás király idejében is a huszár jelentette azt a virtust, amitől a lányok szíve megdobbant. Sokáig csak a történelemkönyvek lapjain találkozhattunk huszárokkal. Mígnem megfilmesítették Jókai Mór A kőszívű ember fiai című regényét, s Baradlay Richárd egész generációkban ébresztette fel a vágyat, hogy egyszer lóra üljön, és kardot fogjon a szabadságért.
Nem csoda, hogy 1989 után sorra alakultak a hagyományőrző huszáregyesületek: így kaphattuk lencsevégre A Felvidéki Tavaszi Emlékhadjárat csatáját Bátorkeszin. A hadjáratot anno az izsaiak indították el, de már zömében anyaországiak bonyolítják le, mert annyi sok hagyományőrző „huszárt”, amennyi a csatákban részt vesz, itthon nem találunk.
Immár 27. alkalommal szervezték meg az izsai hagyományörzők a Tavaszi Emlékhadjáratot.
Izsaiak a háttérben
Bátorkeszin két sereg állt szemben egymással – éppen úgy, mint a szabadságharc idején. Három fegyvernem sorakozott fel: lovas huszárok, gyalogos honvédek és a tüzérség. Kardcsörgés és ágyúdörgés, lópaták dobbanása.
„Előreee! Támadás!” – adta ki a vezényszót a huszár kapitány, és már csattantak is a fegyverek, dördült az ágyú, a huszárok vakmerő bátorsággal küzdöttek az osztrák sereggel. Köztük Tárnok Balázs hagyományőrző huszár kapitány, aki szó szerint beleszületett a szabadságharc tiszteletébe. Édesapja a kilencvenes években csatlakozott az izsai hagyományőrzőkhöz, később ő lett a megújult társulás elnöke. Az izsaiak szervezik meg a felvidéki hadjáratot is immár sokadik éve. „Mert Izsán bizony még vannak délceg huszárok!” – mondta büszkén Tárnok Balázs. Különben aznap az ő nyolcéves kisfia volt a legkisebb kishuszár a lejátszott csatában.
Nők és csaták
A csatában nők is harcoltak. Egyikük a huszonkilenc éves bátorkeszi Cséplő Kinga, akinek zöld szoknyája lágyan omlott le, finom takaróként borítva a ló hátát.
„Többnyire katonaruhában vettek részt a nők a harcokban – mesélte Kinga. – Mi az anyaországiaktól kaptuk meg ezeknek az elöl rövid, hátul hosszú ruháknak a szabásmintáját. Ha leszállunk a lóról, fel kell fogni a hátsó részt, ettől olyan elegánsak.”
Cséplő Kinga lovasoktató.
Kinga esetében a lovak szeretetével kezdődött minden, majd Ópusztaszeren látott egy bemutatót, ami mindent eldöntött. 13 éve csatlakozott a Felvidéki Huszár és Hagyományőrző Egyesülethez. A fiatal amazonnak négy saját lova van, és lovasoktatóként is dolgozik. Nem véletlen, hogy szenvedélyesen érdeklődik a huszárok iránt, hisz a huszárok mind kitűnő lovasok voltak, gyorsak és mozgékonyak.
Mátyás király Fekete Seregének feloszlása után is egyben maradtak, s védték a végvárakat. Amúgy régen a huszárlovak magassága is meg volt határozva, 158–166 centiméter magasak lehettek. A világos, almásderes színű lovakat pedig kerülték, bármilyen szépek is voltak, mert azokat könnyebben kiszúrta az ellenség.
A legkisebb huszár Izsáról.
Nők álnéven a huszárok közt
A markotányosnők, bár nem számítottak katonának, élelmet, italt és alapvető portékákat árultak a katonáknak, segítettek a főzésben, a mosásban. Életük a táborokban sokszor nehéz és veszélyes volt a harcok közelsége miatt. Kiemelkedő bátorsága miatt vált legendássá Bányai Júlia, aki Gyula néven csatlakozott a 27. honvédzászlóaljhoz, később Bem József bizalmát is elnyerte a magyar szabadságharc idején.
A bécsi Lebstück Mária Károly néven csatlakozott a honvédsereghez, több csatában is bizonyított, amit huszár főhadnagyi ranggal ismertek el. Még házasságot is a katonai táborban kötött.
A szabadságharc leverése után bebörtönözték, fiát börtönben szülte meg, férje is ott halt meg. Történetét Huszka Jenő a Mária főhadnagy című nagyoperettben örökítette meg.
Egy gomb, két gomb, húsz gomb
Huszár- és honvédegyenruhánál lenyűgözőbb katonai viselet talán nincs is – amelynek része a csákó felfelé álló tollbokrétával, a gazdagon zsinórozott, prémszegélyes és bal vállra akasztva viselt mente (amit a dolmány felett hordtak). Később bejött a képbe a húsz gombbal díszített atilla, a kék zsinóros nadrág, és a hideg időben kabát helyett viselt „radmantel” (körköpeny). Elképesztően látványos viselet az összes! Vajon hol lehet beszerezni?
A választ az erdélyi származású Fülöp Noémitől tudtam meg, aki huszáregyenruhákat készít (s aki maga is elkötelezett hagyományőrző). Kiderült, hogy az 1848-as szabadságharctól az 1867-es kiegyezésig szinte minden magyar érzelmű ember zsinóros, paszományos ruhában járt. Azidőben nagyon sok gombkötő működött Magyarhonban, akik nemzeti viseletünk zsinórdíszeit, tollforgóit készítették: bizony nagy türelmet igényel a zsinórok felvarrása.
Érdekesség
A csaták felelevenítése egyre népszerűbb. Főleg Amerikában, ahol kiemelten nagy sikert aratnak a polgárháborút bemutató ütközetek. Katonai hagyományokat ápoló csoportok rendezik meg a csatabemutatókat, a cél a látványosság és a hazafiasság felélesztése.
