Kukkónia sok minden volt és lehet. A Csallóköznek, ennek a virágzó aranykertnek a régi neve – vagy éppen valakinek a munkája és a hobbija. Dóka Tímea, a Kukkónia polgári társulás elnöke hisz Kukkóniában. Hisz a munkájában és szívvel lélekkel végzi. Hogy mi ez a munka? Majd ő elárulja...

Dóka Tímea a pöstyéni hotelakadémián turizmusmenedzsmentet tanult, majd elvégezte a magyar-angol tanári szakot Komáromban, a Selye János Egyetemen. Jó ideig az Új Nő csapatát erősítette, innen került a Kukkónia polgári társuláshoz. Egy kisfia van, férjével Pódafán élnek. Tímea lokálpatrióta, a hely neki mindent jelent. „A Kukkónia életérzés is. A focit is jelenti, hisz a DAC focistái a mellükön viselik a logónkat.”

timi-kep.jpg

– Hogyan lehet a Kukkónia polgári társulás elnöke az, aki nem is a Csallóközben született?

– Anyukám csallóközi, nagymegyeri. Apu családja Zselízen élt, mert a papám ott volt gyermekorvos. Egyéves voltam, amikor Dunaszerdahelyen telepedett le a család. Itt nőttem fel, mi más lennék, ha nem csallóközi? Édesapámat, aki vegyész volt, hatéves koromban elveszítettük, anyukám egyedül nevelt fel bennünket a húgommal. Most, hogy saját gyerekem van, tudom csak, milyen nehéz lehetett anyunak. Egyedüli kenyérkeresőként sokat dolgozott, mi pedig pont ezért hamar önállóságot tanultunk.

– Milyen érzés hazabeszélni? Hiszen egy ideig az Új Nő brandmenedzsere voltál...

– Jó érzés, mert azóta is kölcsönösen szorítunk egymásnak. Hiszem, hogy páran még emlékeznek rám az olvasók közül, hiszen én szerveztem a magazin zászlóhajós rendezvényeit, az Új Nő Szépét és később az Új Nő-bálokat. A könyvkiadást is én menedzseltem, a Malina Hedvig-könyv kiadása körül én ügyködtem. A szerkesztőségből mentem szülni, de már nem ide tértem vissza.

– Elcsábítottak vagy elcsábultál?

– Igazából a szervezés, az időmenedzselés az erősségem. Akkor indult a Kukkónia-projekt, az Új Nő rendezvényei pedig szüneteltek. Tudtam, hogy nem lesz könnyű munka, de szívós vagyok. Ez is a jó tulajdonságom. A rosszakról meséljenek mások. (nevet)

– Mi volt az alapkoncepció?

– Elkezdtünk olyan emberekkel együtt tevékenykedni, akik a régióban és a régióért dolgoznak. Szerettük volna megmutatni a világnak, hogy itt vagyunk, a világ egyik legszebb szegletében, ahol még nem is olyan régen aranyat mostak a Duna fövenyéből és Cousteau kapitány filmet forgatott az édesvízi szivacskolóniákról. Sajnos a Csallóköz a honi turizmus mostohagyermeke. Hiába vannak termálvizeink, szépséges ártereink, hiába folyik a legtisztább víz a talpunk alatt, a turizmus itt nem sok támogatást kap az államtól. Az édesvízi szivacskolóniát hiába keressük már a tőkési ágvizekben, és az éléskamra is mítosz: zöldséget sem termelünk már a kertekben, mert a külhonit preferálják. A mi célunk annyi, hogy álljon helyre a rend, és ismerje meg a régi Aranykert gazdagságát a világ. Szeretnénk összefogni az őstermelőket (mert szerencsére egyre többen vannak), a helyi vállalkozásokat, a rendezvényszervezőket vagy akár a kiváló természetfotósokat: mindenki mutassa meg, hogy mit tud. Két lábon állunk, vagyis két pillérünk van. Az egyik a termékekről szól, a másik pedig a turizmus felkarolásáról.

Nincsenek kiadványok, infrastruktúra, a Csallóköz az idelátogatók számára fehér folt a térképen. A másik szegmensben próbáljuk segíteni a helyi termelőket, megalapítottuk a Product of Kukkonia védjegyet, ami a hagyományos receptúra alapján készülő, adalékmentes termékeket pártolja: ilyenek például az Apumondta kalácsok, a Kulis cég „vegetája”, a búslaki étolaj és a várkonyi szörpök.

– Melyik a nehezebbik rész? A régiófejlesztés?

– Igen, ez a keményebb dió. Feltérképezzük azokat a látványosságokat, amelyeket meg tudunk mutatni a régióban. Mindig azt tanultam, hogy a puding próbája az evés. Tehát ne ajánlj olyat, amit nem láttál, ahol nem voltál, amit nem próbáltál ki. Így a legelején fogtam magam, és végigjártam a legtutibb helyeket, hogy tudjam, hányadán állunk. Ebből most sem engedek.

– Mi volt ez első nagyobb munkád?

– Az első nagyobb munkánk az internetes oldalunk elkészítése volt. Csak saját forrásból táplálkozhattunk, ezért sokáig tartott összegyűjteni a hiteles információkat. Nagy hangsúlyt fektetünk az autentikus képanyagra. Csak saját híranyaggal és képanyaggal dolgozunk. Adunk arra, hogy minden, ami tőlünk kimegy, a régióban készüljön.

– Hogyan kezdtél neki a munkának?

– Mentem, és jártam a terepet. A turizmusban van egy alapvetés: Tell a story! Ismerd meg a történeted, meséld el a sztoridat, s az eladja a régiódat! Jellemző, hogy mindig készítek egy B tervet, ha valami balul sülne el. Nem lehet minden eshetőségre felkészülni, de azért igyekszem.

– Mondanál példát?

– Tavaly meghirdettünk a soros rajzversenyünket, és azt ígértük, hogy a legjobb iskolát kivisszük a MOL Akadémiára, ahol találkozhatnak a játékosokkal. Meg is érkeztek a csicsói diákok, ám mintha dézsából öntenék, úgy esett az eső. Nosza, lehorgonyoztunk a Csallóközi Múzeumban, ahol a diákok töviről hegyire megismerték a Csallóköz történetét. A végére az idő is kiderült, és a focira is sor került.

malomko-timi-cikk.jpg
Egyszer megkérdezte az egyik gyerek, hogy miért mondjuk mindig azt, hogy meg kell ismerni az itthoni tájakat? S ezen elgondolkodtam, végül azt mondtam: Mert rólunk szólnak. Ez a miénk..

– Melyik volt az első nagy rendezvény, amit te szerveztél?

– Az első nagy sikerem a Kukkónia dokumentumfilm volt, még Szlovéniában is vetítették: Molnár Csaba komáromi filmrendezővel, Dömötör Edével és Bíró Mátéval dolgoztunk rajta. 2017-ben indítottuk Kukkónia Bringakultúra néven családi biciklitúránkat, a következő évben pedig a Kukkónia MALACságok hagyományos disznótort. Ebben az évben került sor először a Tour de Kukkonia kerékpárversenyre is. Nagy-nagy sikernek tartom, hogy azokon a bicikliutakon kerekezhettünk, amelyek építését – sok-sok saját munkával – mi is segítettük! Tavaly indítottuk a Green Kukkonia kezdeményezést, júniusban szerveztünk egy környezetvédelmi konferenciát. Ősszel a DAC futballistáival fákat ültettünk, a faültetésbe 21 település, ezen belül 29 iskola és óvoda kapcsolódott be, illetve regionális szemétszedést is hirdettünk, amelyben 14 település vett részt. A zöld projekt egy hosszú távú kezdeményezés, tehát a programok folytatódnak.

– Minden rendezvénynél a tökéletességre törekedtek?

– Szerintem rengeteg jó rendezvény van a régióban, felesleges lenne a huszadik mellé egy huszonegyediket csinálni. Mi szemléletben vagy tartalomban próbálunk újat hozni. Idén a Kukkónia MALACságok rendezvényen újra hasznosítható tányérból és pohárból kínáltuk az ételeket, italokat. Önkénteseket kértünk arra, hogy magyarázzák el a vendégeknek, melyik kuka mire szolgál. És az ilyesmit nem trendiségből csináljuk, hanem igenis irtó fontos, hogy tiszta környezetet teremtsünk magunk körül – és unokáink lássák azt a csodát, aminek Csallóköz a neve. Sokszor személyes indíttatás is szerepet kap: munkatársunk, Manczal Szilvi lánya például elkötelezett környezetvédő, és addig mesélt anyukájának a zero waste mozgalmakról, míg anyuka is hívő lett. Néha kicsiségeken múlnak a nagy dolgok. Engem a saját anyaságom is rengeteg mindenre megtanított, elsősorban türelemre. Mindenki elképzeli, hogy neki tökéletes gyereke lesz, aztán semmi nem úgy lesz. Majd rájön az ember, hogy nem is baj. Az én fiam kisiskolába jár, mert igazi gyerekkort szeretnék neki biztosítani, olyat, ami nekem volt. A Kukkónia-táborok ötlete is innen indult: hadd ismerje meg az állatokat, hadd egyen igazi ételeket, igazi alapanyagokból. Öt évvel ezelőtt indultunk, ma már várólistánk van. Voltak gyerekek, akiket ki sem tudtunk húzni az istállóból, versenyben szedték a tojásokat a Kukkónia-farmon vagy őrölték a lisztet a mini malomkővel. Időutazás számukra ez a pár nap, mikor az élet valódi tempóját tapasztalhatják meg. Kimegyünk a Dunára, jót csónakázunk: ezt is imádják. Bemutatjuk nekik a régi mesterségeket, mindig van aranymosás vagy épp lisztőrlés, amit kipróbálhatnak.

– És a nehézségekről, vagy ahogy már említetted, a hibákról mit kell tudni?

– Minden rendezvény olyan, mint a jó bor: kiforr. A bicikliversenyünket az első évben önkéntesek segítségével szerveztük, akik az elágazásoknál irányították a kerékpárosokat. Sikerült eltéríteni a családokat, így picivel nagyobbat kerültek. Ilyen is megesik. Az a vezérelvem, hogy a lehető legjobbat adjuk a közönségnek. Karácsonyra jelent meg a Mangalucával Kukkóniában című gyerekkönyvünk. Kicsi kora óta mesét olvasok a gyerekemnek, s mindig olyan gyerekkönyvre vágytam a Csallóközről, amit ő is szívesen a kezébe vesz. A tesztalanyok mi magunk vagyunk, a terméket is mi magunk próbáljuk ki, annak jó vagy rossz velejárójával együtt.

Kukkónia: a név a tatár időkből származik. A Csallóköz mindig is lápos terület volt, az ellenség nemigen tudott bejönni, mert elsüllyedt a mocsárban. A tűzhasú unka béka hangját utánozták a helyiek: „kukk-kó”, ezzel jelezték egymásnak, hogy ellenség közeleg.

– Ha már Kukkónia és kerékpár, akkor dióhéjban meséld el, hogyan jött létre a Kukkónia mobilalkalmazás!

– Ennek összeállításában nagyon sokat segített Marczell Zoltán kisudvarnoki polgármester és Manczal Szilvia, akik az elejétől kezdve a szívükön viselik a régióban a kerékpárutak kiépítését. Illetve kollégáink, akik lecsekkolják az útvonalakat. Minden sikeres megmozdulásunk csapatmunka! Felvettük a kapcsolatot a helyi kerékpárklubokkal is, akik szintén a segítségünkre voltak. Az applikáció idén új arculatot kap. Ezzel is a régiót igyekszünk népszerűsíteni.

– Azt mondtad, kicsikét másként gondolkodtok. Ez mit jelent?

– Sokszor elfelejtjük, hogy a Csallóköz szép! Mi, csallóköziek hajlamosak vagyunk a másét többre becsülni, közben kiverik a szemünket a mi szépségeink. Szerintem fontos, hogy tudatosítsuk: értékek vesznek körül bennünket. Őseink még a honfoglalással érkeztek ide, olyan falvaink vannak, amelyeknek mindegyik lakosa nemes volt – lásd Nemeshodos nevét. A kishitűség itt örök átok: a szomszéd fűje mindig zöldebb. Pedig nem, csak a szomszédok megtanulták, hogy összefogni jó. Összefogással sikerre vihetjük az ideáinkat. Mikor a Kukkonia Cupot szerveztük, ahol a legjobb pincér- és szakácstanulók mutatkoztak be, a megszólított vendéglősök mind azt kérdezték: „Nekünk ebből mi hasznunk?” „Lesz ebből pénzünk?” Bizony lesz, mert ha jó szakácsok és pincérek nevelődnek a régióban, akkor nem csupán mi, hanem a vendég is jól érzi itt magát. Nem szabad, hogy a szocializmus retró kínálata szerepeljen a kisvendéglők menülapján. Hiszen vadunk van, halunk van, mindenünk, mi szem s szájnak ingere...

– Rengeteg munka van mögötted. Miért csinálod?

– Mert szeretem. Mert hiszek benne és úgy gondolom, hogy csak azt lehet szívvel és lélekkel csinálni, amiben hiszel.

web-bannerek-instagram.jpg

Angyal Sándor
Kapcsolódó írásunk