Fehér reggel indultunk útnak, a – 8 fok körüli hőmérséklethez melegen kellett öltözni. Bős mellett, a Dunától nem messze, az Ercsédi útnak nevezett területen vártak bennünket a láncfűrésszel felszerelkezett férfiak. Nem volt kockás ingük, sem hosszú deres szakálluk, mégis favágásra indultak. Mi pedig velük tartottunk.

Persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy az éppen aktuálisan kiválasztott embernek fűrészt adnak a kezébe, és nekieresztik az erdőnek – komoly tervezés előzi meg a munkát. Nem lehet eszetlenül nekiugrani a fáknak!

nyitokep-favagas.jpg
Amikor nem búg a láncfűrész és nem dolgozik a vonszoló, az erdő is csendes, csak az állatok neszei zavarják meg néha a nyugalmat.

– Ültetünk és vágunk, de persze ez hosszú évek termése, hiszen ez a terület, ahol most vagyunk, negyven éve lett telepítve – meséli Liszkay Tibor, a Szlovák Állami Erdőgazdaság erdésze, aki 1981-ben került Bősre.

Akkoriban nem facsemetéket ültettünk, hanem egy-két éves fűzfahajtásokat vágtunk le a fákról, amelyek elérték a 2-3 centiméter vastagságot és a közel 3 méteres hosszúságot. Ezeket kihegyeztük, úgy szúrtuk le a földbe, és megéledtek.

– Annyira magas volt a Duna vízállása, hogy a karók is gyökeret eresztettek, és megkapaszkodtak a földben. Ma már nehezebb, mert sokkal szárazabb a talaj. Negyven évvel ezelőtt 100 százalékos volt az éledés, de amióta az erőmű megépült, kiszáradtak ezek a területek. Akkor ezen a szakaszon olyan áradások voltak, hogy az úton, ahol bejöttünk autóval, 2-3 méter magas volt a vízállás.

liszkai-favagas.jpg
Liszkay Tibor negyven éve felel a bősi erdőkért.

Bindics György kezeli a láncfűrészt. Amikor arról érdeklődöm, milyen iskolát kell ahhoz végezni, hogy az ember favágó – vagy ahogy ő mondja, fűrészes – legyen, nevet.

– Szakács-hentes az eredeti szakmám, de már tizenöt éve ezt csinálom, és persze különböző iskolázásokon kell részt vennie az embernek, hogy végezhesse ezt a munkát… Különböző engedélyek kellenek, például a fűrészre, a traktorra, a csörlőre – sorolja. Tehát engedélyköteles, hogy valaki motorfűrésszel dolgozzon az erdőgazdaság területén, anélkül a vágás illegális lenne. Meg persze az erdész felel a folyamatért. Ezért van az, hogy közösen választják ki a kivágandó fákat, olyanokat, amelyek kétágúak, töröttek, betegek vagy nagyon alacsony növésűek. Az erdőnek lélegeznie kell, ezért van szükség néha a ritkításra.

lkt-favagas.jpg
Az LKT típusú vonszoló a kivágott fákat az út mellé húzza, ahol lemérik, azaz köbözik őket, majd innen rakják fel a teherautókra.

 – A ritkítás szerepel az ötéves tervben. Megvan az előírt mennyiség, amit ki kell vágni, hogy az erdő tovább fejlődhessen, és megvannak azok a példányok, amelyeknek dőlniük kell – magyarázza Liszkay Tibor.

Mivel állami erdészetről van szó, a kivágott fák helyett újakat kell telepíteniük, s ezt meg is teszik. Jelen esetben a ritkítás zajlik, fűzfákat vágnak ki, de ha például az ún. tarvágást végzik, amikor mindent kivágnak, akkor ott az egész erdőt újratelepítik két év alatt. Ebben az esetben minden kivágott fa helyett hármat ültetnek.

A fákat, amelyeket kivágnak, köbözik, azaz lemérik a hosszát, a vastagságát, és mindet megjelölik, majd beírják egy füzetbe a méreteket. Ezután kamionra kerülnek, és Rózsahegyre szállítják az anyagot a papírgyárba, ahol feldolgozzák.

dolafa2-favagas.jpg
Amikor nem biztonságos a dőlésszög és a bevágás után a fa nem adja meg magát, akkor a traktorral segítenek rá. Így arra dől és akkor, amerre és amikor a favágók akarják.

Az erdőművelők favágás közben az élővilágra is ügyelnek, nem bolygatják az erdő lakóit, bár azokat vajmi kevéssé érdekli a zaj. A fiúk azt mondják, az állatok megszokták a láncfűrész, a traktor zaját.

– A minap is, amikor végeztünk a munkával, és visszafelé gyalogoltam az útra, láttam, hogy az őzek békésen pihennek a bozótban, és csak akkor álltak fel, amikor elmentem mellettük – mondja Bindics György.

bindicsgyuri-favagas.jpg
Bindics György a „fűrészes” immár 15 éve kezeli a láncfűrészt.

A természetvédőkkel mindig megegyeznek, hogy vigyáznak az állatokra, és csak azokat a fákat vágják ki, amelyeket muszáj. Hiszen együtt kell élni a természettel, és ha ki is aknázzuk a gazdagságát, a kincseket pótolni kell. Ám azt is meg kell érteni, hogy a fák már annyira túl vannak nemesítve, hogy nem élnek olyan sokáig, mint őseik. A jegenyék huszonöt-harminc év után megbetegszenek, a fűzfát negyven év elteltével éri utol a sorsa. Tehát sokszor csak az előző generáció munkáját fejezik be a mai favágók.

munka2-favagas.jpg
Nem mindegy, merre dől a fa. A jól megtervezett és kivitelezett vágás garantálja a tiszta és biztonságos munkát.

Az erdőrész, ahol állunk, normális esetben teljesen nyugodt, ám most a motorfűrész és a traktor zaja hasít bele a mély csendbe. Ilyenkor jó dolgozni, mondják a fiúk, amikor száraz, hideg idő van. Sarat gyúrni, ugyebár, senki sem szeret, de nyáron még rosszabb. A meleg évszakban folyik az emberről a víz, ráadásul a szúnyogok sem kímélik az erdőművelőket.

teazas-favagas.jpg
A legnagyobb hidegben a legjobb barát a forró tea.

Nem könnyű munka ez, de valakinek el kell végeznie. Csak kellő odafigyeléssel és hozzáértéssel lehet együtt élni a természettel. Alakítjuk a körülöttünk lévő élővilágot, de vissza is adjuk neki, amit kapunk. Ez az igazi harmónia.

Angyal Sándor