A közbeszéd hajlamos a meddőség (infertilitás) hátterében mindig a nőt keresni. Pedig a legújabb vizsgálatok szerint a két fél „felelőssége” megoszlik: 50%-ban csak a férfi vagy a férfi partner is érintett a meddőség kialakulásában. Indokolt tehát a „férfimeddőség” fogalmának használata. Ugyanakkor nem szabad elfeledni, hogy az összes meddőségi eset 30%-ában az orvosi vizsgálat nem tud egyértelmű okot kimutatni, vagyis a meddőségek közel egyharmada „ismeretlen eredetű” (idiopátiás). Több mint egy évtizede érvényes az Egészségügyi Világszervezet (WHO) definíciója: A meddőség a szaporodási rendszer olyan betegsége (!), amikor a terhesség 12 hónapnyi rendszeres, védekezés nélküli szexuális együttlét ellenére sem jön létre. Súlyos gondról van szó, hiszen pl. Magyarországon minden negyedik pár meddőséggel küzd.

web-bannerek-hirlevel-02_4.jpg

Ráadásul az önkéntelen gyermektelenség nem csak egyéni probléma, hiszen az utódnemzés társadalmi szempontból is jelentős. Az utódnemzés képessége az önazonosságtudatnak (identitásnak) is fontos része – a meddő párok többsége a nemzésre való képtelenséget életük legnagyobb stresszel járó kihívásának tekinti. E tartós stressz (distressz) pedig nemcsak szorongáshoz, depresszióhoz vezet, hanem rontja az életminőség érzését is. Ismeretes, hogy a férfiak hajlamosak összemosni a meddőséget és a szexuális teljesítményt, ezért a férfimeddőség „megalázóbb”, lelkileg nehezebben elviselhető. A férfigyógyászat (andrológia), a férfiivarszervek betegségeivel foglalkozó orvostudományi ág (általában az urológia része) kezdetben a férfimeddőséget ún. hormonális (endokrinológiai) problémának tekintette.

Ma már tudjuk, hogy erre csak a meddőségi esetek kis hányada vezethető vissza. Az 1950 és 1990-es évek között az ún. pszichopatológiai szemlélet uralkodott, amely szerint a meddőség elsősorban lelki (pszichogén) zavar. Vagyis a meddőség hátterében a párkapcsolat rossz minősége áll. Bebizonyosodott azonban, hogy e lelki ok – egyedül – ismét csak az esetek kis százalékában felelős a gyermektelenségért. Az utóbbi években formálódik az a nézet, hogy a meddőség – hasonlóan több más népbetegséghez – ún. soktényezős betegség. E tényezők (rizikófaktorok) egyike az egészségtelen életmód. Egyre ismertebbé válik az elhízás szerepe! A normális értéket meghaladó testtömeg nemcsak csökkenti a férfiivarsejtek (spermiumok) számát, hanem mozgásukat is befolyásolja. Az elhízott férfiban csökken a férfiasságért felelős hormon (androgén) szintje, viszont emelkedik a „női” hormon (ösztrogén) szintje. (A férfi szervezete termel női hormont is!). Azt is tudni kell, hogy az elhízás az ún. erektilis diszfunkció (a pénisz merevedési képtelensége) fontos kockázati tényezője. Mindenképpen indokolt tehát a meddőség kezelését a konyhában kezdeni! Egy másik gyakori rizikófaktor a dohányzás: befolyásolja az ivarsejtek minőségét, és növeli az erektilis diszfunkció kialakulásának rizikóját. S végül szólni kell az alkoholról, hiszen a férfiak gyakran ezzel „kezelik” meddőségüket. A mérsékelten ivók 63, a nagyivók 72%-ánál mutatták ki az ivarsejtek károsodását és számuk csökkenését. 

Dr. Kiss László

web-bannerek-hirlevel-01_6.jpg