Bioszféránk pusztul, nő az ipari szennyezés, és nőnek a veszélyes hulladékhegyek, pusztulnak az őserdők, terjeszkednek a sivatagok. Szókincsünk olyan szavakkal gyarapodott, mint ózonlyuk és üvegházhatás... Egyúttal olyan kifejezéseket tanulunk meg, mint a fenntartható fejlődés, a fenntartható fogyasztás és az ökolábnyom. Mit tehetünk, ha tenni akarunk?
A Denis Hayes amerikai egyetemi hallgató kezdeményezésére 1970. április 22-én szárnyat bontó Föld napja mozgalom elsődleges célja volt hangot emelni bolygónk védelmében. Már az első megmozduláson milliók vettek részt, és a támogatók száma egyre gyarapodik. A bolygónk sorsáért aggódó szervezetek ezen a napon igyekeznek felhívni a közvélemény figyelmét a Földet fenyegető veszélyekre. A világon egyre többen érzik úgy, hogy jelenlegi életformánk már sokáig nem tartható fent.
A fenntartható fejlődés a természettel harmóniában álló fejlődést jelenti. Olyan fejlődést, amely biztosítja szükségleteink kielégítését – anélkül, hogy meggátolná a jövő generációk szükségleteinek kielégítését. Ha a világ nem mozdul el a fenntarthatóság irányába, akkor meglehet, már csak 30 évünk van hátra egy nagy krízisig. „Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot!” – hangzik a Föld napja mozgalom egyik jelmondata. Mert az egyes emberen is sok múlik. Az ún. ökológiai lábnyom azt mutatja, hogy egy ember – figyelembe véve étkezési, vásárlási közlekedési és egyéb szokásait – milyen mértékben károsítja bolygónkat. Az eredmény tragikus: míg szükségleteinek kielégítésére 1,8 hektár áll a rendelkezésére (ez szükséges egyévi fogyasztásának megtermeléséhez és fennmaradó szemete elhelyezéséhez), a valóságban azonban 3,1 hektár területet „használ el”. (Az adat egy közép-európai polgárra vonatkozik).
– Nem magával a vásárlással van a baj – mondja egy témával foglalkozó civil szervezet elnöke. – A baj az, hogy sok felesleges dolgot gyűjtünk magunk köré. Rengeteg olyan dolgot veszünk meg, amire semmi szükségünk – ráadásul pazarlunk. A reklámok hatására azt hisszük, minél többet fogyasztunk, annál boldogabbak leszünk. Pedig a kutatások ennek az ellenkezőjét mutatják. Tehát minél többet fogyaszt valaki, minél anyagiasabb, annál elégedetlenebb az életével, annál negatívabban látja a világot. Kritika nélkül összevásárolunk mindent, a tudatos vásárlás fogalmát bizony kevesen ismerik...
Az okos emberek azt mondják, az a baj, hogy az élet kellékeire terelődött a figyelem. Mert az élethez sok minden kell: étel, ital, lakás, fűtés, kocsi, na de aztán még jobb kocsi kell, még nagyobb lakás kell, még drágább ruha kell. És lassan az ember azt látja, hogy energiáit leköti a kellékek megszerzése. De hogy aztán ezek a kellékek mihez segítik őt hozzá, azt nem nagyon tudja. Sok–sok kellék birtokában van, amelyekről azt gondolja, hogy nélkülük nem lehet élni. Pedig dehogyisnem! Nem kell ennyi kellék az élethez. A fogyasztói társadalom a kellékek kultusza. Az élet kellékeinek kultusza, de nem az élet kultusza!
– Mit rejt a tudatos vásárló fogalma?
– A tudatos vásárló vásárláskor nemcsak az árat és minőséget veszi figyelembe, hanem azt is, hogy a megvásárolt termék, a terméket előállító vállalat hogyan hat a környezetre. Ha ilyen szempontokat érvényesítünk, akkor az egészségünkre és a jövő nemzedékre is gondolunk. Ezért vásárláskor nézzük meg, hogy egy élelmiszerben milyen adalékanyagok vannak! Próbáljunk olyan termékeket választani, amelyeknek környezetbarát a csomagolása! Ne vegyünk semmi olyat, ami rövid időn belül szemétbe kerül. Odáig is elmehetünk, hogy autóvásárláskor figyelembe vesszük az autó szén-dioxid-kibocsátását. Ne csak az államtól várjuk a megoldást. Főleg fogyasztói, vásárlói szokásaink megváltoztatásával tehetünk sokat azért, hogy a környezeti problémák ne súlyosbodjanak tovább. Szerintünk az nem alternatíva, hogy menjünk vissza az ősközösségbe, és mindenki termelje meg a saját répáját. Világos, hogy vásárolni kell – és lehet is. A vásárlás önmagában nem rossz! Arra kell és érdemes odafigyelni, hogy amit, amennyit és ahol vásárolunk, az a jobb alternatíva legyen.
– Tőlünk nyugatabbra egyre többen vannak azok, akiket érdekel az általuk vásárolt termék előélete. Sok a biopiac, biobolt, működnek fair trade kávézók (ahol méltányos kereskedelemből származó kávét szolgálnak fel). Tájainkon már tapasztalható-e ilyen irányú elmozdulás?
– Azt gondolom, hogy az emberek99 %-a valamilyen szempontból tudatos. Példaként említeném, hogy ma már sok vásárló számára kiemelkedő szempont az áron és a minőségen túl, hogy a terméket hazai termelő gyártotta-e. Ami nagyon jó dolog . Egyrészt, mert így a helyi gazdaságot támogatják, másrészt pedig ha hazai körtét vesznek a dél-afrikai helyett, akkor a szállításból adódó környezetszennyezést is megspórolják. Vannak tehát szempontok, amelyek magától értetődőbbek, és olyanok is, amelyek kevésbé. Mi arra törekszünk, hogy egyre több szempontot bevezessünk a köztudatba. Nem gondoljuk, hogy mindenkinek mindent figyelembe kell vennie, viszont az lenne az ideális, ha mindenki meg tudná találni a számára fontos etikai szempontot. Például, hogy ne teszteljék állatokon azt a kozmetikumot, amelyet vesz, vagy – mondjuk – ne legyen a dezodorban alumínium. Vagy hogy újratölthető csomagolása legyen.
– Mennyire megterhelő a változás a felnőtteknek, akik tíz-, húsz-, harminc éven át a kényelmesebb megoldást választották? Számukra az is döntő, hogy mennyire időigényes ezeknek a környezetkímélőbb megoldásoknak a keresése...
– Ha valaki tudatos vásárló szeretne lenni, akkor nem kell egyszerre megváltoztatnia az összes fogyasztói szokását. Érdemes azzal kezdeni, ami a legegyszerűbb. Tapasztalataim szerint ez pozitív spirál: ha az ember egy dolgot megváltoztat, az hozza magával a többit is. Ha egyszer egy bizonyos terméken elolvasom a címkét, ha tudatosítom, hogy miért azt a bizonyos terméket választom, és nem a másikat, akkor tovább lehet lépni. Természetesen vannak egészségesebb termékek, amelyek több pénzbe kerülnek. De vannak olyan alternatívák, amelyek olcsóbbak! Itt elsősorban a tisztítószerekre gondolok: jól tudjuk, mennyire károsak környezeti szempontból azok az erős vegyi anyagokat tartalmazó tisztítószerek, amelyeket agyonreklámoznak. Ezeket kiválthatjuk a nagymamáink által használt ecettel, szódabikarbónával, citrommal is.
– Hogyan induljunk el vásárolni?
– Érdemes a piacra menni, ahol közvetlenül a termelőtől tudjuk beszerezni a friss árut vagy a házi tejkészítményeket. Ha tehetjük, a kisboltban vásároljunk, ahol ismernek bennünket, ahol tudjuk, hogy mindig finom a sajt, friss a hús, ahol tudják, hogy legközelebb is hozzájuk megyünk, és nem fognak rossz minőségű árut ránk sózni. Érdemes mindig elolvasni a címkét, és ne szégyelljünk kérdezni! Az élelmiszernél fontos arra figyelni, hogy minél kevesebb mesterséges összetevője legyen, akár az e- számok, akár édesítőszerek, és adalékanyagok vagy tartósítószerek tekintetében.
Ha olyan joghurttal találkozunk, amelyik hat hónapig eltartható, akkor kezdjünk gyanakodni, hogy ez valóban élelmiszer-e, vagy valamilyen vegyipari melléktermék. Csomagolás szempontjából pedig érdemes olyat választani, amelyet tudunk szelektívan gyűjteni.
– Mit tapasztalnak: meggyőzhetőek az emberek?
– Azt gondolom, hogy nincs választási lehetőségünk, olyan sebességgel közelít egy környezeti katasztrófa. Tudományos körökben konszenzus van a tekintetben, hogy ha már a mai nappal abbahagynánk az összes szén-dioxid-kibocsátást, akkor is másfél fokkal emelkedik a Föld átlaghőmérséklete. Mi – itt az egyesületben – optimistán nézünk a jövő elébe. Vannak nálunk sokkal-sokkal borúlátóbbak, akik azt mondják, mindegy mit csinálunk, az unokáinknak úgysem lesz tiszta levegőjük. Szerintünk érdemes odafigyelni a kis dolgokra is. Utópisztikus hozzáállás, de ha mától senki nem iszik kólát, akkor a gyárnak egészségesebb terméket kell gyártania, különben bezárhat. Egy fecske is csinálhat nyarat!
Bernád Emese
