A porckorongsérvet Szlovákiában hagyományos sebészeti eljárásokkal műtik. Lézerrel nálunk nem operálnak – ezért is tartottunk fontosnak, hogy bemutassuk a lézeres dekompressziós műtétet, amelyet Magyarországon magánklinikán már végeznek. Gerincsérv, csatornaszűkület: sok mindenre megoldást kínál ez a módszer.

A statisztikai adatok szerint az utóbbi években megnégyszereződött a gerincbetegek száma. A felnőtt népesség 80%-a élete során legalább egyszer orvoshoz kerül gerincpanaszokkal – idézi a nemzetközi adatokat dr. Lázár László (Budapest) gerincsebész főorvos. Ő maga a műtétek egy részét az egynapos gerincsebészet keretein belül végzi. A számok ijesztően hangzanak: ezért fontos a korai kórfelismerés. Ma már minimál invazív sebészi technikákkal (a testbe minimálisan behatolva) is meg lehet műteni a gerincet. A hagyományos sebészeti eljárások ugyanis sokszor kockázatosak, sérül a szövet, a csont.

gerinc-illusztracio-rozsaszin.jpg

– Az idegsebészet rendkívül izgalmas, hiszen az aggyal és a gerinccel foglalkozik – kezdi a főorvos úr. – A degeneratív gerincbetegségeket azonban mindig mostohán kezelték. Egy agysérülésnél az agy funkcionális rezervkapacitása nagyon nagy, vagyis sok mindent tud kompenzálni. A gerincvelő viszont egy kisujjnyi vékony szerv, ha ott valami megsérül, az nagyon komoly problémákat okozhat.

– Elmondható a gerincbetegségek kapcsán, hogy új népbetegségről van szó?

– Alapvetően három nagy népbetegségről szoktunk beszélni: a daganatokról, a szív- és érrendszeri betegségekről és a degeneratív gerincbetegségekről. A gyógyítás szempontjából a legperspektivikusabb a gerinc degeneratív betegségeinek kezelése. Hiszen jóindulatú megbetegedésekről van szó, a korai felismerés és megfelelő kezelés esetén a betegnek jó esélyei vannak a munkaképesség visszanyerésére. Sőt, sok esetben a teljes gyógyulásra.

Miért sok a kopás vagy a gerincsérv?

– Két lábon járunk, és még akkor is, ha valaki nem túlsúlyos, a derekán legalább 40-50 kilogrammot cipel. És hogy hogyan kell a gerincünkre vigyázni? Kevés az olyan ember, aki odafigyel az úgynevezett tartóoszlopra, aki fontosnak tartja a rendszeres testmozgást, ami lehet úszás, torna, kocogás vagy bármi más.

Ez az oka a magas előfordulási aránynak, amelyen tovább ront a – sajnos, nem időben nyújtott – kezelés. Pedig erre a mai fájdalmatlan diagnosztika, a mágneses rezonancia képalkotásos módszer segítségével igen jó lehetőségeink vannak.

– Az egynapos gerincsebészet egyik nemzetközi úttörőjeként szoktak Önre hivatkozni. Ennek kapcsán milyen eredményekről tud beszámolni? Miért előnyös ez a betegek számára?

– Érdekességként említem meg, hogy a fejlett országokban a sebészeti ellátások több mint 80%-a az egynapos sebészet keretein belül zajlik. Akár olyan harminc éve szenvedő betegeket is el tudunk látni, akiknél már nemcsak a gerincsérv a baj, hanem szövődményként sok más elváltozás is kialakul. Mikrosebészettel mindez javítható, akár idősebb korban is. A legidősebb páciensem 90 éves volt. Ilyen esetben hosszú belgyógyászati előkészítés szükséges, de jó aneszteziológus kollégákkal ez is megoldható.

Miért lenne fontos, hogy minél előbb sor kerüljön az alapos kivizsgálásra, és megtudjuk, hogy pontosan mi a baj?

– Ha találkozunk egy beteggel, nagyon fontos lenne, hogy elsősorban azt tisztázzuk, mi a baja. A röntgenfelvételek és vizsgálatok azonban csak a csontot mutatják. Azt a nagyon fontos és értékes idegrendszeri struktúrát (a gerincvelőt és az idegeket), ami a csatornában található, nem. Minél tovább húzódik az az időszak, ameddig fájdalommal kell élnie a betegnek, annál több fájdalomcsillapítót fog beszedni. És ha emiatt nem tudja a munkáját ellátni, az megterhelő a beteg és családja számára.

lazar-laszlo-gerincsebesz.jpg
dr. Lázár László gerincsebész főorvos

– Milyen tünetekre kell odafigyelni?

– A gerincsérv legáltalánosabb tünete a gerinctájon jelentkező erős fájdalom, amely a karokba vagy a lábakba is sugározhat. Jelentkezhet zsibbadás, súlyos esetekben bénulás is kialakulhat. Ez a bénulás a legtöbb esetben hirtelen következik be, legtöbbször nagy terhelés következtében, de a kiváltó ok lehet egy rossz mozdulat is. Ritkább esetekben akár vizelési vagy székelési zavarok is felléphetnek. Súlyos neurológiai tünetek esetén 24 órán belül meg kell műteni a beteget, mert az idejekorán végzett műtét nélkül maradandó lehet a károsodás.

– A nemeket illetően van számottevő különbség? A férfiakat vagy a nőket érinti-e inkább a probléma?

– Nincs nagy különbség. Azt viszont egyértelmű, hogy a nehéz fizikai munkát végző embereknél magasabb az új megbetegedések aránya. Érdekességként említeném meg, hogy egy alkalommal, amikor Japánban, a Hitachi gyárban jártam, meglepődve tapasztaltam, hogy a dolgozókat és az irodistákat leküldték a kertbe, hogy testmozgást végezzenek. A japánoknál – biztos nem csak emiatt – kisebb a gerinccel kapcsolatos megbetegedések aránya. Az iskolában pedig megtanítják őket a cselgáncsoktatás során, hogy miképp kell „jól” esni.

– Az elmúlt közel másfél évben a home office vagy a digitális oktatás miatt megnőhet a gerincproblémákkal küszködők száma? Az ülőmunka is egyfajta hajlamosító tényező lehet?

– Attól tartok, hogy igen. A gerincet napi 10-16 órán keresztül érik különféle természetellenes káros terhelések. Ha például ülőmunkát végzünk, a meggörbülő gerinc és az előretolt fejtartás nem természetes. A műtétek után mindig elmondom a pácienseimnek az imént említett japán módszert: tessék minden órában felállni, hiszen nagyon fontos, hogy átmozgassuk magunkat. Telefonálás közben például sétálhatunk is, lift helyett pedig használhatjuk a lépcsőt. A kényelmesebb és derékkímélő ülés érdekében a székünkre termopárnát is helyezhetünk, ami azt az érzést kelti, mintha víz lenne benne, ezáltal pedig rákényszerít bennünket egy kis gerinctornára.

Sokszor felmerül az a probléma, hogy diagnózis hiányában a fájdalommal küszködő betegeket gyógytornára küldik. Ám a betegnek, akinek komoly panaszai vannak, nem fog jólesni a torna, ami ráadásul csak tüneti kezelés. Korrekt diagnosztika nélkül nem is lenne szabad kezelni a betegeket, a helyes kezelési mód megválasztásához ez fontos.

– A genetikának milyen szerepe van, örökölhető ez a megbetegedés?

– Különbségek természetesen vannak az emberek között, hiszen előfordul, hogy valakinek erősebb, másnak viszont gyengébb a kötőszövete – de a gerinc degeneratív betegségeinél elsősorban nem a genetikai tényezők játszanak szerepet. Természetesen vannak fejlődési rendellenességek, amelyeket az újszülöttek esetén időben kezelni kell. Gyerek-, illetve felnőttkori csípőkorrekciós műtétekről alig hallunk. Ennek az az oka, hogy gyerekkorban megtörténik a csípőízületi szűrés, és amennyiben valakinél probléma merül fel, abban az esetben számos kezelési lehetőség áll rendelkezésre.

– A műtétet követően mennyire nyugodhat meg a páciens? Tartania kell attól, hogy problémája kiújul?

– Fontos kérdés. Egyoldali sérv esetén egy oldalról operálunk, hiszen nincs értelme bántani a másik oldalt, ép idegeket feleslegesen feltárni. A korszerű eszközöknek köszönhetően megoldható, hogy egy oldalról kivehető csaknem az egész porckorong, de csak a lágy porcrészeket vesszük ki. Persze ha nem vigyáz a beteg, akkor bizonyos idő elteltével ismét baj lehet. Az orvos ellátja őt hasznos tanácsokkal, melyeket aztán jó esetben betart. Ha ez a két dolog megvalósul, akkor kicsi az esélye a kiújulásnak. Ám fontos megemlíteni, hogy az okokon, amelyek a problémát kiváltották, a műtét nem változtat. Ez lehet genetikai hajlam, túlsúly, gerincet megterhelő munka és a többi.  

– Vannak olyan mozgásformák, amelyek nem javallottak a műtéten átesettek számára?

– Azt gondolom, hogy a gerinc nem arra való, hogy esztelen túlterheléseknek tegyük ki. Bármilyen sport megfelelő akkor, ha az ember jól bemelegít előtte, illetve ha kialakítja a gerincet védő izomzatot (has-, hát-, nyakizom). Elsősorban gerincet erősítő tornát ajánlatos végezni, erre jók a fitneszgyakorlatok, a Pilates-torna. A gerincoperáltaknak el szoktam mondani, hogy az állva vagy ülve végzett súlynyomást lehetőség szerint kerüljék, hisz fekve ezt is meg tudják oldani, olyankor nem éri terhelés a gerincet.

web-bannerek-instagram.jpg

– Előfordul, hogy sportolás miatt alakul ki egy-egy porckorongsérv?

– Az egyszerű hobbisportolóknál nem jellemző, hogy ilyen probléma merülne fel, leginkább az élsportolók esetében szokott előfordulni. Nagyon sokukat megműtöttem már, akik aztán folytatni tudták élsportolói karrierjüket, legyen szó kézilabdáról, cselgáncsról, diszkoszvetésről vagy maratonfutásról. Az ilyen gyógyulások mindig nagy örömmel töltenek el.

– Milyen jó tanácsa lenne olvasóink számára? Hogy tudjuk megóvni gerincünk egészségét?

Nagyon fontos lenne, hogy az embereket időben tanítsák meg a gerinc védelmére és annak helyes használatára. Egészségünk megér annyit, hogy reggelente elvégezzünk egy nagyjából 5-10 perces átmozgató gerinctornát, de eljárhatunk úszni is. Egyébként az úszás az egyik legjobb sport a gerinc szempontjából, mivel a víz felhajtóereje által szinte tehermentes helyzetben tudunk mozogni, miközben a gerinc helyes tartásához szükséges legtöbb izmunkat erősítjük.

Az orvostudománynak három eszköze van a gyógyításban: a tüneti, amikor gyógyszert adunk, az oki, amikor kiderítjük, hogy mi áll a háttérben, és orvosoljuk az okot – és a megelőzés. A legjobb a prevenció lenne. Az egészségmegőrzés nagyon fontos dolog, és ez nem csak a gerincre érvényes.

Gerincműtét kulcslyukon át!

Az emberek félni szoktak a műtéttől. Szerencsére ma, a fejlett sebészeti technikák korában már lehetőség van mikrosebészeti eljárásokkal operálni. Az invazív technika azt jelenti, hogy bőrmetszésből operálunk, ami egy szövetkíméló technika. A lágy részek, az izom, csont, kötőszövet, bőr megkímélésével, laparoszkópos technikával hatolunk be a gerinccsatornába, megszüntetjük az ideg nyomását, eltávolítjuk a kizáródott porckorongsérvet, helyreállítjuk a gerinccsatorna normál átmérőjét. Ezt egynapos sebészet keretében végezzük, altatásban, fájdalom nélkül. Felvesszük a beteget, másnap megoperáljuk, már aznap felébresztjük, és a következő napon hazamehet.

Szalai Réka
Kapcsolódó írásunk