Egyórás késések csúcsidőben, döcögő szerelvények, magukat a semmi közepén megadó mozdonyok. Kis túlzással ugyan, de dióhéjban így lehetett jellemezni azt, ami a Pozsony és Komárom közti vasútvonalon zajlott az elmúlt évben. Persze mindennek megvan az oka, és tudni kell, hogy ezekről nem a vasúttársaság dolgozói tehetnek. Talán inkább azok az illetékes szervek, melyek évek óta Pató Pál urat megszégyenítő halogatással viseltetnek Szlovákia egyik legforgalmasabb vasútvonala iránt.
Mindezt megfejelvén a szlovák közlekedésügyi miniszter, Andrej Doležal tavaly májusban tett egy kijelentést, amelyben kerek perec közölte: vannak fontosabb dolgaik is, mint az említett szakasz (egyébként égető) problémáinak kijavítása. Éppen ezért szóba sem jöhet a vonal kétvágányúsítása és villamosítása, mivel az közel egymilliárd euróba kerülne. De aggodalomra semmi ok, 18 millió eurót így is elkülönítenek a kisebb-nagyobb kozmetikai változtatásokra…
A Pozsony–Komárom vonalon közel 10 esztendőt lehúzó RegioJet sárga vonatjait 2020 végén váltották fel a szlovák vasút (Ausztriából importált, használt) szerelvényei. Akkor ünnepeltünk, hiszen a cseh magánvasút-társaság sárga villamosai helyett végre igazi vonatokat kaptunk: több férőhellyel, működő mellékhelyiségekkel és összességében nézve jobb körülményekkel. Hogy ez a románc az utasok és a Szlovák Vasúttársaság között pontosan mikor futott vakvágányra, azt nehéz megmondani.
Régen ilyenek nem voltak...
Az elején még rózsaszínben láttuk a dolgokat, néhány hónappal később azonban előbukkantak az első problémák – kezdve azzal a reggellel, amikor nem jött a vonat. 2021 kora tavaszán ugyanis a közlekedésügyi minisztérium pénzügyi nehézségekre (és a koronavírusra) hivatkozva a vasúti közlekedést országszerte a hétvégi menetrendre állította át. Ez a „munkába járós” járatok kiesését jelentette, nem kis fejtörést okozva az ingázóknak. Aztán év végén, a karácsony előtti hetekben a mozdonyvezetők hiányára hivatkozva tették meg ugyanezt.
A tavalyi évben pedig elvétve ugyan, de ez a tendencia folytatódott. Az első hónapokban gyakran előfordult, hogy egy járatot közvetlenül az indulása előtt töröltek.
Ráadásul az efféle változásokról a Twitteren értesítették az embereket (ami egyébként elérhető a társaság hivatalos weboldaláról is). Mivel azonban a jegypénztárakat a legtöbb helyen megszüntették, ezért Mari néni, aki azokban a napokban kiballagott a kis falusi állomásra, senkitől sem tudott értesülni arról, hogy hiába várja a vonatot. Az nem fog jönni...
Májusban aztán egy többfelvonásos, egy hétig tartó komédiának voltunk résztvevői. Hétfő délután egy egész órán át vesztegeltünk Dunaszerdahelyen. Először nem tudtuk, miért állunk, hiszen a vonat probléma nélkül beérkezett az állomásra. Aztán kiderült: időközben a mozdonyunk lekapcsolódott a vagonokról, elment egy Alistálban lerobbant másik szerelvényig, azt visszahúzta Dunaszerdahelyre, majd visszakapcsolódott ránk, és csak ekkor mehettünk végre tovább.
A hős ott segít, ahol baj van – ez alól a mozdony sem kivétel. Ám ez még mind semmi! A tetőpontra csak néhány napot kellett várni, amikor is a Komáromba tartó, késő délutáni járat nemes egyszerűséggel megállt az albári vonatállomáson. Aztán közölték velünk: hamarosan érkezik egy másik mozdony, amely elvontat bennünket – vissza Dunaszerdahelyre! Egyet előre, kettőt hátra. És ezen a ponton már csak arra tudtam gondolni: számtalan hibája és hiányossága ellenére azért a RegioJet vonatjainál ilyenek nem fordultak elő.
Élet két vágány nélkül
Ezek a példák is jól szemléltetik a szóban forgó vasútvonal problémáinak alfáját és omegáját: hogy egyetlen vágány köti össze Pozsonyt, Dunaszerdahelyt és Komáromot. Ez azért probléma, mert elég egyetlen nagyobb késés, és onnantól a többi vonatnak már ahhoz kell igazodnia. Ráadásul csak azokon az államosokon tudnak várakozni, ahol van legalább egy mellékvágány.
S a vágány, az istenadta vágány: ha az az egyetlen szál vasúti sín legalább rendben lenne – de nincs így! Évek óta toldozzák-foltozzák az egészet, hol az egyik, hol a másik szakasznál, többnyire az utolsó pillanatokban, amikor már kvázi járhatatlan és balesetveszélyes. A vasúttársaság is elismerte, hogy a vonal elöregedett állapotban van, s az egészet fel kellene újítani. Ehhez készült is egy terv, amely a felújítás mellett lehetséges bővítéseket is kilátásba helyezett.
A Pozsony–Komárom vonalon ugyanis robbanásszerűen nőtt az utasok száma. 2011-ben például még 780 ezer utast regisztráltak, 2019 tájékán ez az szám már közel 4 millió volt! Nem túlzás tehát azt állítani: ez Szlovákia egyik, ha nem a legforgalmasabb vasúti vonala.
Zöld utat egy zöld projektnek
Ezek fényében pedig érdemes még egyszer átgondolni a miniszter úr korábbi nyilatkozatát, miszerint a minisztériumnak vannak fontosabb dolgai is. Az elemzők elmondták, hogy a vasúttársaság felújítási terve úgy és olyan formában 2030-ig megvalósíthatatlan – még csak a megvalósítandó projektek listájára sem kerülhet fel! Nincs pénz, ez nyilvánvaló. Azt már csak halkan (és naivan) kérdezem: mire van? (Oltási lottóra például volt.) Inkább az a szomorú (és egyben dühítő), hogy kommunikációjuk során az illetékes szervek rendre úgy próbálják meg beállítani ezt a helyzetet, mintha valamiféle váratlan problémáról lenne szó, amire most éppenséggel nincs pénz. Holott ezek nem újkeletű problémák.
Az is egy gyakori panasz, hogy drága a vonal fenntartása: nincs villamosítva, így kevésbé korszerű, dízelmeghajtású vonatok húzzák az igát. A kétvágányúsítás mellett égető szükség lenne a vonal villamosítására is, amellyel a kormány több legyet üthetne egy csapásra. Nyilvánvalóan nem egy párhetes munkáról lenne szó, és alaposan felforgatná a közlekedést is, de ha már olyannyira szeretjük hangsúlyozni a zöld megoldások fontosságát, akkor talán érdemes lenne ebbe is invesztálni.
(© Tanaka Tatsuya)
Nem csupán az öreg, döcögő dízelmozdonyokat cserélhetnék le modernebb és környezetkímélőbb modellekre, hanem egyben megbízhatóbb, kényelmesebb és vonzóbb közlekedési alternatívát kínálhatnának az utasoknak is. Csak a rend kedvéért: ha Pozsony és Komárom közt két vágány futna, akár óránként járhatnának a vonatok! A dráguló üzemanyag és a növekvő károsanyag-kibocsátás korában ez nem is hangzik olyan rosszul.
A Szlovák Vasúttársaság 2020 végén 2 évre, ideiglenesen vette át a vonal üzemeltetését, miután a szlovák kormány nem újította meg a cseh RegioJet szerződését. Tavaly augusztusban a közlekedési miniszter bejelentette, hogy a vonalra pályázó 7 vállalat közül a cseh LEO Express lett a nyertes. A cseh magánvasút-társaság viszont csak az idei év folyamán (a tervek szerint 2023 decemberében) veszi majd át a stafétát az állami vasúttársaságtól, s egészen 2032-ig szállíthatja majd az utasokat a Pozsony–Dunaszerdahely–Komárom vonalon. Hogy lesz-e bármilyen javulás vagy változás az utazás színvonalában, az még a jövő zenéje. Egy dolog azonban biztos: a LEO Express gazdagabb lesz Szlovákia legfrekventáltabb vasúti vonalával, mely azonban együtt jár egy sor megoldásra váró problémával.
